Könyvkritika: Jason Reynolds – Long Way Down: Hosszú az út lefelé

Hű, ez érzelmileg nagyon kemény volt. Iszonyú komoly témát boncolgatott a kötet, és tette mindezt a legegyedibb stílusban. A könyv ugyanis nem átlagos regény-formátumban íródott, hanem slamként, így teljesen más élményt nyújtott. Nem tudnám azt mondani, hogy jobbat, de azt sem, hogy rosszabbat. Egyedi volt, az utolsó három slammet pedig legalább háromszor kellett elolvasnom, hogy rájöjjek, itt igenis van lezárás. És nem is akármilyen.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *

A történet főhőse, Will, akinek az életét három főszabály határozza meg. Tilos sírnia. Tilos besúgónak lennie – amiből fakad a harmadik szabály: ha megölik valamelyik szeretted, neked kell bosszút állnod érte. Ezek a szabályok öröklődnek férfiágon, ami miatt mára Will édesapja, a nagybátyja nem él. És most, hogy a szeme láttára megölik Shawnt, a testvérét, Will úgy érzi, követnie kell a harmadik szabályt is. Bosszút “kell” állnia a testvére gyilkosán.

Ami miatt ez a könyv komolyan elgondolkodtatott, az a világ, amiben élünk. Mert ez, ami itt szerepel a történetben, Amerika valósága, nem véletlen, hogy a The Hate U Give mellett ez a kötet is nagy siker volt a New York Times bestsellerlistán, és komoly beszédtéma lett a fiatalok körében. Mert az amerikai fekete közösségben ez a három szabály még mindig meghatározza a fiatal fekete fiúk életét, a bandaharcok, a drog, a kilátástalanság pedig olyan szituációkba sodorja ezeket az embereket, amit még elképzelni is nehéz, átélni pedig borzalmas lehet.

Will élete pedig tényleg iszonyú kemény volt. Szegénységben felnőni, úgy, hogy anyád beteg, a bátyád az egyetlen, akire számíthatsz, miközben kifelé azt kell mutatnod, hogy erős vagy. Nem szabad sírnod. Akkor sem, amikor nyolc éves korodban előtted ölik meg a legjobb barátodat. Akkor sem, ha az utcán a lövöldözések mindennaposak, és próbálsz erős lenni, de bakker, annyira nehéz.

Olvasás közben szinte remegett a kezemben a könyv. Annyira nehéz volt érzelmileg befogadni, hogy ezeknek az embereknek ez a valóság. Hogy a saját társadalmi normáik teszik pokollá az életüket, hogy szinte nincs is jövőjük, és ezen változtatniuk iszonyú nehéz. Márpedig Will okos fiú, nem erőszakos, és a szabályok dacára megőrizte az ártatlanságát, a kedvességét. Még csak tizenöt éves. Bármi lehetne belőle…

Mennyire tudunk szembenni azzal, amit egész életünkben tanítottak nekünk? Mikor jön el az a pont, amikor szembemegyünk az “elvárásokkal”, és úgymond szabályt szegünk? Tényleg az lenne a megoldás, hogy nem sírunk, nem segítjük a rendőrség munkáját és a saját kezünkbe vesszük az igazságszolgáltatást? A könyv fő kérdései ezek, miközben egy zseniális ötlettel végigkövethetjük azt, egy lift-út alatt hogyan hozza meg Will az egész életére kihatással lévő döntést.

Értékelés: 8/10

Kétségkívül elgondolkodtató, megrendítő és érzelmileg megterhelő volt a kötet, mert egy olyan valóságot mutatott meg, amit az ember nem szívesen lát. Amiről nem szívesen hall. De eközben annyi mindent adott, olyan jó karaktereket mutatott be, és reális, fájdalmas élethelyzeteket.

Jó volt olvasni, de azért van egy kis hiányérzetem. A slam formátum kétségkívül egyedivé tette, de nekem hiányzott azért valami. Talán több játékidő. Talán több emlék – vagy talán az, hogy kiderüljön, mi történt Willel miután kiszállt a liftből. Mindezzel együtt jó élmény volt a kötet, de nem tudok rá 5 csillagot adni. A filmes jogok szerencsére elkeltek, kíváncsian várom mit hoznak ki belőle.

Hogy tetszik a borító? Szerintem nagyon kifejező, jól bemutatja a történetet. Örülök, hogy a kiadó megtartotta az eredetit.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha tetszett a Hate U Give, ha kíváncsi vagy, milyen kegyetlenségek történhetnek a világban, ha érdekel milyen egy slam formátumban megírt kötet, mindenképpen olvasd el.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *