Annak idején, mikor a Csontváros szappanoperásan gagyi függővégén merengtem, nem gondoltam volna, hogy évekkel később ennyire szeretni fogom Cassandra Clare könyveit és az árnyvadász világot, amit megteremtett. Erre tessék, most itt vagyok rajongóként, és remegve várom a sorozat harmadik kötetét. Mert bizony az Árnyak urának is durva függővége volt – de szerencsére klasszisokkal jobb, mint annak idején a Csontvárosé.

Bármennyire is hosszú volt az Árnyak ura, szerettem olvasni, és emiatt valahogy nem is tűnt olyan hosszúnak. Kétségkívül az is segített, hogy rengeteget nézőpont váltakozott, többek között Kit, Dru, Diana, Julian, Cristina és Emma is mesélt, és nekem kifejezetten tetszett, hogy ennyi nézőpontból ismerhettem meg a történetet. És ez segített abban is, hogy ne érezzem hosszúnak, vagy unalmasnak a könyvet, hiszen most pörögtünk, nem álltunk le. És ez jó volt.

Ez a kötet tökéletes bizonyítéka annak, hogy miért érdemes sorban haladni, és minden Árnyvadász könyvet elolvasni. Például meghalt ebben a részben egy szereplő az Árnyvadász Akadémia novellákból, én meg kábé elbőgtem magam, mert tíz köteten át megszerettem a karaktert. Ha nem ismerem a novellákat, nem lett volna súlya a karakter halálának, kevésbé ütött volna a könyv. De a Londoni Intézetben játszódó jelenetek, „a könyv Will Herondale tulajdona” típusú szövegek, vagy éppen az imádnivaló Jessamine, mint szellem jelenléte is sokkal ütősebb lehetett úgy, hogy ismertem a korábbi részeket.

No de rátérve a történetre: most valahogy elmaradtak az olyan WTF pillanatok, mint az első részben például Kieran, vagy éppen Malcolm árulása, de azért akadt meglepetés bőven. Viszont most inkább az érzelmekre helyezték a hangsúlyt. Mint a Mark – Cristina – Kieran kapcsolat, amiből személy szerint édeshármast érzek, tovább gyűrűzött Emma és Julian kálváriája, sőt, még Diana is bepasizott. Nekem bejött ez a megközelítés is, pláne mert készül az újabbb háború, így érthető is, hogy az érzelmekre hatottunk – és így annál fájdalmasabb lesz minden harc és veszteség.

A legjobban most a Livvy – Ty – Kit triót szerettem. Jó volt közelebbről megismerni őket, a srácok közti kémia pedig már most elképesztő, kíváncsian várom, hogy mi lesz velük legközelebb. A legnagyobb meglepetés nekem Dru volt. A saját nézőpontos részeiben abszolút megkedveltem a lányt, a súlyproblémái pedig eddig át sem jöttek igazán. Eddig semleges volt a karaktet, most már nagy kedvenc lett. Azt viszont sajnáltam, hogy a kis Tavvy nem kapott most akkora teret. Zabálnivalóan édes az a kisgyerek, tessék többet szerepeltetni!

Julian és Emma kapcsolata továbbra is zseniális, én nagyon szeretem a párosukat. Erősen átjön az, hogy mennyire szerelmesek, és mi mindent képesek lennének feláldozni egymásért. Juliannél néha talán már ijesztő, hogy a családja és Emma miatt mi mindent borítana tűzbe, így nagyon várom, hogy miket lép majd meg a harmadik kötetben. Viszont Julian, mint családfő, fájdalmasan jó. Mert ilyen egy tökéletes „apa”, de olyan durva, hogy tizenkét évesen vált négy gyerek „apjává”.

A tündér-árnyvadász ellentét, a centúriók, Zara karaktere mind idegesítően jók lettek. Érezni a fenyegetést, a levegőben a háború szele, ez pedig nagyon jól állt a kötetnek. Persze, sokszor felhúztam magam a bigott hozzállásokon, vagy azon, hogy mennyire vak az, aki nem akar látni, de pont így tudta megmutatni a kötet azt, hogy milyen veszélyes helyzetbe sodorhatnak minket a tradíciók, vagy az, ha nem vagyunk elfogadóak, netán rettentően sok hatalomra vágyunk. Nagyon életszerű volt az egész hidegháború helyzet, és ez jól állt a könyvnek.

Amit még ki kell emelnem, az Diana titka. Kíváncsi voltam rá, de erre abszolút nem számítottam. Zseniális megoldás, tökéletes jelenet volt, az államat keresgéltem a földön. Bravó! Pont olyan téma és tálalás, ami Clare-hez nagyon illik. Ó, és olyan jó volt újra jelentősebb szerepben látni Claryt, Alecet, Jace-t és Magnust.

Értékelés: 9/10

Nagyon szerethető volt az Árnyak ura, és a szereplők sokaságának hála most nem ült le a sztori, végig érdekes maradt. Tetszett, hogy most inkább az érzelmeken volt a hangsúly az akció helyett, de azért utóbbiból sem volt hiány. A harmadik rész megjelenését pedig iszonyúan várom, ütni fog, érzem!

Hogy tetszik a borító? Jó ötletnek tűnt, hogy Julian legyen rajta, de sajnos maga a borító nem jön be, szerintem nem méltó a többi könyvhöz. Kár érte.