Könyvkritika: Magisztérium – aka. Harry Potter 2.0.
Nagyon szkeptikus voltam, amikor elkezdtem olvasni a Magisztériumot. Az egyik szerzője, Cassandra Clare ugyanis óriási Harry Potter rajongó, és írt már egy Harry Potter-klón könyvsorozatot, A végzet ereklyéit. Szentül hittem, hogy ugyanezt eljátssza majd most is. Lemásolja Rowling világát, pár dolgot átalakít, és dörzsöli a tenyerét, hogy „úgyse jön majd rá senki„. Szóval szkeptikusan kezdtem neki, a végeredmény pedig sok helyen engem is meglepett. Alapvetően szerettem a regényt, szívesen olvastam, de Cassie tényleg dörzsöli a tenyerét. Csak pechjére feleslegesen, mert mindenkinek egyértelmű a klónság.
A történet: Callum Hunt egy sánta fiú, aki egyáltalán nem akar átmenni a Vaspróbán. Nem akar a Magisztérium iskola növendéke lenni, mert az édesapja óvva inti őt a helytől, és a varázslástól egyaránt. A fiút azonban kiválasztják, és az apja ellenkezése ellenére is megkezdi a tanulmányait a varázsiskolában, ahol két társával, Aaronnal és Tamarával tanulnak egy csoportban, egyetlen mestertől. El kell sajátítaniuk a mágia fortélyait, eközben az iskola vezetősége rendületlenül keresi a káosz mesterét, az egyetlent, aki eredményesen szállhat harcba az Ellenséggel.
A Harry Potter klón: Fummie bővebben leírta, hogy mennyi mindenben hasonlít a HP és a Magisztérium, de azért hozzátennék én is pár gondolatot. Egyértelmű, hogy Hollyt és Cassandrát mely mű inspirálta írás közben. A párhuzamok messziről ordítanak, sőt, merem állítani, hogy ez egy Harry Potter fanfic. A jobbak közül való, néhány egyedi megoldással, de akkor is totál egyértelmű, hogy akárcsak A végzet ereklyéi esetében, Cassie megint Rowlingtól merített ihletet. Kétségkívül nem túl etikus lépés, viszont a végeredmény ismeretében azt kell mondjam „megbocsátok”. Mert bejött a könyv. (De emellett rohadtul nem érzem etikusnak azt, amit Cassandra művel. Tud ő annyira írni, hogy ne kelljen állandóan Rowling „ihletése” által lelopnia és átalakítania a Rowling által megteremtett világot)
A szereplők: Nagy meglepetésemre szívesen, és meglehetősen gyorsan olvastam végig a Magisztériumot. Izgalmas volt, folyamatosan történtek benne a dolgok, nem volt lazítás, a cselekmény pörgött ezerrel. De ahhoz, hogy igazán élvezzem a kötetet, rengeteget hozzáadtak a szereplők. Callum igazi telitalálat, a sántasága miatt lelkileg nagyon meggyötört fiúról van szó, akivel egyszerűen lehetetlen volt nem együtt érezni, és drukkolni neki, hogy alakuljanak már jól a dolgai. Tamara családi háttere, a nagy nyomás ami ránehezedett különösen szimpatikussá tette a lányt, és ugyanígy Aaront is. Kaptunk egy elszegényedett Draco Malfoyt is – csak más névvel -, no őt sokkal jobban csíptem, mint a Hary Potter-béli hasonmását. (Egyébként igen, tulajdonképpen az összes szereplő megtalálható a Harry Potterben is, könnyedén be lehet azonosítani, hogy ki-kicsoda.)
A történet lezárásáról spoileresen: Nem viccelek, spoileresen folytatom tovább a bejegyzést. Tekintve, hogy a könyv lezárása nagyon nagy meglepetéseket rejteget, ezért tényleg csak az olvassa tovább a bekezdést, aki már ismeri a regényt. Utolsó figyelmeztetés, spoileresen folytatom. Tényleg, nem viccelek, még van időd lejjebb görgenti. Én szóltam! Szóval, az a hatalmas csavar a végén… Totál eldobtam az agyam, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy tulajdonképpen a Harry Potterben is ugyanaz volt, csak Voldemort hét horcruxából egy került Harry-be, míg itt „az összes”. A Magisztériumban kiderült, hogy Callum maga az ellenség, akinek a lelke halálakor a fiú testébe vándorolt, de – egyelőre? – nem vette át az irányítást, és Callum önmaga. Mikor először olvastam nagyot ütött, utólag elgondolkodva leesett mennyire gáz lopás, de hát Cassandra Clare már csak ilyen. Nagyon örültem viszont Aaronnek, hogy ő lett a nagy megmentő. A lezárás fényében a folytatás izgalmasnak ígérkezik.
Értékelés: 8/10
Alapvetően imádtam a Magisztériumot, de ne feledjük, ez egy Harry Potter fanfic, nevezhetjük klónnak, vagy másolatnak is, úgyhogy azért nem pontozom fel annyira. Viszont a könyv alapvetően szórakoztató volt, remek karakterekkel, egy Rowlingos háttérvilággal és néhány ütős meglepetéssel. Egyáltalán nem bántam meg, hogy esélyt adtam a regénynek, úgyis rég olvastam már a Harry Pottert, jól esett a nosztalgia.
Kinek ajánlom elolvasásra? Egyértelműen a Harry Potter rajongóknak. Ha elfogadjuk, hogy Cassie már csak ilyen lopkodós írónő, akkor alapvetően élvezhető és szerethető a Magisztérium, amiben tényleg vannak jó dolgok. Szóval, bátran olvassátok el.
