Szerettem ezt a könyvet. Sőt, élveztem az olvasását. Mégis, ott motoszkál bennem a kisördög. Olyan sokat agyaltam, hogy vajon mi nem stimmelt. Aztán rájöttem. A szerző patikamérleggel adagolt mindent. Nem csak a klisékre gondolok itt, hanem az egész történetre. (Klisékből is volt ám bőven, de ezt a spoiler-veszély miatt nem boncolgatom). Kicsit úgy érzem, mintha pontosan kimért volna mindent, és olyan aprólékosan adagolta a hozzávalókat, ami garantáltan elfogadható végeredményt szült. Mondhatnám azt is, hogy szerethetőt, és azzal sem járnék távol az igazságtól. És a patikamérleg miatt egy valami hiányzott számomra a könyvből: a lélek. Valami titkos kis plusz, ami a kevésbé „jó” könyvekben bőven ott van. Ezt valami olyasminek éreztem, mint amikor az eminens diák lead egy nagyon jó fogalmazást, de hiányzik belőle az a plusz, ami miatt egy gyengébb tanulót jobban fogok értékelni.

A Storm – Vihar a maga nemében jó volt. A karakterek szerethetőek, a hősnő badass, és igazából minden itt volt, ami egy természetfeletti Young Adult kötelező eleme. Gimi, legjobb barátnő, tudatlan hősnő akiről kiderül, hogy különleges. Szerelmi háromszög, jóképű és titokzatos srácok akik persze érzékenyek, sok természetfeletti, különös képességek, jól megválasztott motivációk a karakterek tetteit illetően. Emellett bevetették még a folyton dolgozó szülőket, a családi titkokat, az iskolai kiközösítést, és sok-sok románcot, ami valahogy olyan kis kellemes volt. Egy pillanatra sem mondhatnám azt, hogy a Storm középszerű regény. Mert nem az. És igazából jó, meg élvezetes, még akkor is, ha végig ott motoszkál az agyamban az „olvastam én már ezt valahol” feeling. Tényleg jó ez a könyv. Csak annyira hiányzik belőle a plusz. Korábban léleknek neveztem, és igen, azt hiszem, ezzel lehetne a legjobban kifejezni a dolgot. Arra gondolok, amikor valamitől egyedivé és nagyon szerethetővé válik a dolog. Mindenesetre ez egy cuki próbálkozás volt.

A történetről mit is mesélhetnék. A főszerepben Becca, a tizenéves lány, akit kiközösítettek a suliban, miután volt pasija csúnya dolgot csinált vele, és mindenki alattomos ribancnak hiszi. Amitől persze Becca nagyon szenved, mégis, képtelen felszólalni és tenni a dolog ellen. Egy nap találkozik Chrissel, és megmenti a fiú életét, így belekeveredik a természetfölötti csatájába. Chris és testvérei ugyanis elementálok, akik birtokolják a víz, a tűz, a föld és a szél erejének a hatalmát, emiatt pedig a közösség egy része tart tőlük, és emiatt alakul ki egy úgymond „hadi állapot”, aminek a lány a kellős közepébe csöppen. Ha akarja, ha nem. Becca előtt szép lassan világossá válik az egész, és döntések sorát kell meghoznia, amik bizony nem egyszerűek. Talán menedéket nyerhetne Hunter, a másik szépfiú karjaiban akit az orra elé sodort a sors.

Szóval, tipikus YA, az „elég jó” fajtából. A karaktereket amúgy tényleg csíptem, Becca badass jellegét nagyon szerettem, mert mindig közel állnak a szívemhez azok a hősnők, akik erősek és bátrak, s nem félnek megtenni azt, amitől sokan megijednének a helyükben. A szerelmi háromszög is tetszett, különösen azért, mert mindkét srácnak tudtam drukkolni. Ami azt illeti, végig élt bennem a kérdés, hogy Hunter vagy Chris a szimpatikusabb. A srácok amúgy alapvetően érdekesek és szerethetőek voltak, minden hibájukkal együtt. A kedvenc karakterem persze Michael lett, nagyon közel állt hozzám a háttér sztorija, mert annyira meghatott. A többieket is szerettem ám, Gabriel és Nick jelleme is ütősen lett ábrázolva. Vagyis, nem feltétlenül ütősen, hanem eminensen. A természetfelettivel is sokat foglalkoztunk, érdekes volt a mitológia, az, ahogyan a srácok az elemeiket használva harcoltak és törtek előre.

Értékelés: 7/10
Jó volt, de hiányzott belőle valami. Magam sem tudom mi, ezért nem éreztem száz százalékosnak az élményt. A szerző tehetségét azonban el kell ismernem. Mert hiába mérte ki patikamérlegen a hozzávalókat, attól még megszerettem a történetet, a karaktereket, és biztosan el fogom olvasni a folytatásokat is. Sőt, mondhatni kíváncsian várom őket.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha csíped a Young Adult természetfeletti regényeket, és nem zavar a romantika és a szerelmi háromszög, akkor vélhetően a Storm – Vihar is tetszeni fog. Egy próbát bőven megér.

• 08/15 Bibliotheca Fummie – Elementálok
• 08/17 Nem harap a… – Borítók & folytatások
• 08/19 Deszy könyvajánlója
• 08/21 Kelly Lupi olvas – Chris interjú
• 08/23 Dreamworld – Idézetek
• 08/25 Insane Life
• 08/27 Vendég blogger
• 08/29 Media Addict