A hat bíborszín darumadár az egyik kedvenc fantasy könyvem volt tavaly, így nagy izgatottsággal vártam a folytatatást, A sárkány ígéretét. Sajnos ez a kötet nem lett akkora kedvenc, mint az előző rész volt, legalábbis a sztori első harmada nem ragadott úgy magával, de amint Shiori elhagyta a sárkányok földjét, és beindult a cselekmény, sikerült engem is a könyvhöz szegeznie.

* Elolvasnád? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *

Miről szól a folytatás? Shiorira több kaland is hárul: meg kell állítania a hataloméhes démont, Bandurt, emellett pedig teljesíteni akarja Raikamának, a halott mostohaanyjának tett ígéretét is. Miközben a sárkánygyöngy szétesőben, a lány a sárkányok birodalmában keresi a választ a kérdéseire, és miután nagy kalandok árán feljut a felszínre, nehéz döntéseket kell meghoznia és nagy útra kell kelnie, hogy tartsa a szavát és megállítsa a démont.

Sokat gondolkodtam arról, hogy mi lehetett a problémám ezzel a kötettel. Végül arra jutottam, hogy az első rész azért tetszett nekem annyira, mert egy édes, szerethető, imádnivaló mese, amiről üvöltött az, hogy nem akar több lenni egy mesénél. A folytatásban viszont már a világ sorsa volt a tét, átváltottunk egy young adult történetté, annak minden hozományával együtt, amivel a szerző mintha nem bírt volna el teljes mértékben. De aztán az is lehet, hogy csak azt a csodálatos, édes mesés hangulatot hiányoltam, amibe úgy beleszerettem korábban.

Lim tehetsége viszont ebben a részben is megmutatkozott. Bár nem szerettem annyira a sárkányok birodalmában zajló részeket, de olyan jó világot sikerült itt is bemutatnia, és nagyon klassz karaktereket. Seryu például még mindig kedvenc, de izgalmas volt a trónért zajló harc, a sárkányok politikai rendszere vagy éppen a szokásaik prezentálása. Ezeknél a jeleneteknél leginkább az nem tetszett, hogy Shiori szó szerint sodródott, és nem ő irányította a cselekményeket érzésem szerint. Nyilván a brutál erős sárkányokkal szemben nehéz is lett volna máshogy.

Izgalmas helyszínekből sem volt hiány, megérkeztünk például Raikama szülőföldjére is, ahol még több mindent tudtunk meg a két nővérről, az életükről. Szerettem, ahogy összeáll a Raikamát körbeölelő mitológia, és sikerült egyre jobban megismerni a karaktert még a halála után is. Maga a szigetvilág leírása is zseniális lett, és szerettem az ottani jeleneteket is. (Kiderült egyébként, hogy a kiadó gondozásában érkezik magyarul is a sorozat előzménykötete, ami Raikamáról és a testvéréről fog majd szólni.)

Érdekes volt hogyan prezentálta a szöveg Shiori karakterének az érését is. Ő már nem az a kislány, aki egykor volt, és a családjával való kapcsolatának a fejlődésén mindez meg is látszott. Nagyon ügyesen prezentálta Lim ezeket a változásokat, és a család reakcióját is. Legjobban az apjával való jeleneteket szerettem, olyan jó volt látni, ahogy végre megerősödik a kapocs.

Apropó, kapocs. Takkannál imádnivalóbb könyves álompasi nem sok van, ezt bizton kijelenthetem Ebben a részben ha lehet, még jobban szerettem őt. A hűségét, a bátorságát, az erejét, azt, ahogyan alkalmazkodott Shiorihoz, és nem az történt, hogy mivel a lány nagy terhet cipel és erős karakter, ő gyengévé, afféle segéddé vált volna. Na még mit nem! A saját jogán is kiérdemelte Takkan a hős titulust, és eközben sorról sorra egyre jobban bizonyította a szerelmét. Olyan jó páros ők, hogy szívesen olvasnék még róluk.

A kötet végén Shiori egy nagyon érdekes erkölcsi dilemmába kerül, ami leginkább azt járja körbe, hogy mit is jelent a természet körforgása, és vajon a rossznak és a jónak is ugyanúgy helye van-e a világban, és mi történik, ha ez felborul az egyik irányba. Szerettem ezeket a részeket és a gondolatokat, különösen amikor a félsárkánnyal beszélt erről Shiori. A könyv utolsó negyede kifejezetten izgalmas lett, és csak pislogtam Shiori bátorságán, a ravaszságán és arról az erős erkölcsi iránytűről, ami benne dobogott, és sose hagyta, hogy félrevezesse.

Értékelés: 7/10

Bár a könyv egy kicsit gyengén indult, és már nem érződött mesének, de a harmadától már egyre jobban beindult a cselekmény, nőttek a tétek és Lim bevetett jó pár klassz fordulatot is. Szeretem ezt a duológiát, a karaktereit, és leginkább Takkant, no meg Kikit, a papírmadarat. A sorozat lezárása pedig nem is lehetett volna jobb, pontosan azt adta meg, amit vártam tőle, egy olyan fordulattal, amitől bár leesett az állam, de így érződött igazán jónak. Le a kalappal!

Hogy tetszik a borító? Szavak nincsenek rá, hogy mennyire szép. Nem csak maga a borító, hanem az éldekorálás is a lapok szélén. A kiadó szuper munkát végzett.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szeretted az első részt, semmiképpen se hagyd ki a folytatást sem. És kérlek, ne add fel az elejénél, megéri kitartani, mert a harmadától egyre jobb lesz a könyv.

* Elolvasnád? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *