Mergl-Kovács Bernadett munkáival már sok olvasó találkozott, olyan regényeket fordított magyar nyelvre, mint a Scoring Wilder – Testcsel, Obsession – Függőség, Pusztító mágia és persze a csodálatos Sugar.
Bernadettel a fordítás kulisszatitkairól beszélgettem, és persze rákérdeztem arra is, mit gondol az általa lefordított könyvekről, különösen a Sugarról, ami szerintem 2016 legjobb könyve volt. Az interjú végén kiderül az is, Bernadett min dolgozik éppen. Megsúgom: egy sorozat régóta várt folytatásán.
– Olvasóként nem igazán látunk bele a fordítás kulisszatitkai közé, így egyszerű kérdéssel indítanék. Hogy készül el a könyv? Például osztott képernyővel dolgozol, jobb oldalon az angol, bal oldalon a magyar szöveg?
Az eddigi fordításaim közül egy kivételével az összeset PDF formátumban kaptam meg, így első dolgom volt, hogy kinyomtattam őket, mivel papírról szeretek dolgozni.
A legelső fordításomnál megpróbálkoztam az osztott képernyős verzióval, de nem jött be. Így maradt a papír, bár tudom, hogy nem túl környezetbarát megoldás. Bár talán a nyomtatás mellett szól az, hogy olvasás közben sokat jegyzetelek a lapok oldalára, illetve szövegkiemelővel bejelölöm a kérdéses részeket, hogy jelezzem magamnak: ezekre a „problémákra” később még vissza kell térnem, és tovább törni rajtuk a fejem, hogy a legfrappánsabb megoldás szülessen meg.
Összességében háromszor olvasom át a fordításomat: egyszer, amikor elkészítem; aztán jön az önlektorálás (itt szoktam elég határozottan belenyúlni a fordításomba, és sok mindent átfogalmazni); végezetül pedig a végső átolvasás, amikor már csak az elgépeléseket figyelem.
– A moly.hu szerint már hét fordításod jelent meg, akad köztük disztópia, erotikus regény, urban fantasy, realista kötet és háborús könyv is. Okoz-e nehézséget, ha ennyire különböző könyvekben kell megmutatnod magad?
I
gen, főleg, mivel amint leadom az egyik fordítást, már fel is kérnek a következő munkára (hála istennek), és át kell rázódnom egyik történetből a másikba. 🙂
Egyrészt nehéz a szerzők miatt, hiszen fontos, hogy a megfelelő szavak és szófordulatok megválasztásával visszaadjam a stílusukat. Nehéz akkor is, ha speciális témájú az adott könyv, mint amilyen a Lopakodó halál. A fordítás előtt beköltöztem a könyvtárba, és jó pár szakirodalmon átrágtam magam a tengeralattjárók témájában. 🙂
Végezetül pedig a A felsorolt műfajok közül a fantasyt tartom a legnehezebbnek, mert ötletes, kreatív megoldásokkal kell előállni, ami nem mindig egyszerű egyedül. Ilyenkor sajnálom, hogy a fordítás nem csapatmunka. Időnként jól jönne egy brainstorming. 🙂
– Fordítóként mennyire követed nyomon a “könyveid” utóéletét? Gondolok itt például az olvasói visszajelzésekre.
Folyamatosan követem a moly.hu oldalon az olvasók bejegyzéseit és a könyves bloggerek oldalait. Egyrészt kíváncsi vagyok, hogy mit gondolnak az olvasók magáról a történetről és az íróról, másrészt pedig a fordításról. Örömmel tölt el, ha egy olvasó vagy blogger akár egy fél mondat erejéig kitér arra, hogy meg volt-e elégedve a fordítással, mert ebből tudom lemérni, hogy jól végeztem-e a munkám.
Szerintem a visszajelzés az élet minden területén fontos, akkor is ha pozitív, akkor is, ha negatív. Mindegyikből lehet tanulni. Úgyhogy arra bátorítom az olvasókat és a bloggereket, hogy nyugodtan adjanak hangot a tetszésüknek vagy nemtetszésüknek, mert számít a véleményük.
– Köszönöm, hogy így látod. Te fordítottad az Obsession – Függőség regényt, ami a Luxen sorozat része, itthon is nagy rajongótáborral rendelkezik. Jelentett ez számodra plusz feszültséget, hogy “újoncként” kerülsz be egy sikeres sorozatba?
Nagyon is. Mivel nem ismertem a sorozatot, ezért a fordítás megkezdése előtt elolvastam a korábbi köteteket, hogy megismerjem a szereplőket és az eseményeket. Közben szójegyzéket állítottam össze azokból a szavakból, amik a Függőségben is előkerülnek.
Továbbá a Könyvmolyképző Facebook-oldalait követve tudom, hogy Miks-Rédai Viktória a sorozat „hivatalos” fordítója, akinek a munkájával nagyon meg vannak elégedve a rajongók, így 2015-ben elnyerte „Az év fordítója” díjat. Szóval volt nyomás bőven, de őszintén remélem, hogy a fordításom megfelelt a rajongók elvárásainak.
– Szerintem teljesen rendben volt. Apropó, több fordításod is olvastam, de hozzám legközelebb a Sugar állt. Mit gondolsz a történetről?
Nekem is a Sugar a szívem csücske az eddigi fordításaim közül. 🙂 Szerintem nagyon aktuális témákat feszeget a könyv – iskolai és családon belüli bántalmazás, önértékelési zavarok, étkezési problémák –, és nagyon jónak tartom, hogy az írónő nem csomagolja rózsaszín cukormázba a történetet, hanem kegyetlenül szembesít minket a valósággal. Szerintem pont abban rejlik a történet ereje, hogy a kendőzetlenül őszinte mondanivalónak köszönhetően nagyobb hatást gyakorol az olvasókra.
– Olvasás közben feltűnt számomra, hogy Sugar mennyire angyali karakter, hiszen még azért is elnézést kér, ha rosszat gondol a bunkó bátyjáról. Szerinted mennyire volt reális, hogy ebben a környezetben Sugar így megőrizte a jóságát?
Abszolút reális volt. A történetből kiderül, hogy Sugar mélyen vallásos. Ugyan Sugar angyali viselkedésének okát nem részletezi az írónő, de el tudom képzelni, hogy Sugar vallásos emberként azt az elvet követte, amiről Jézus hatodik hegyi beszéde szól: tudj megbocsátani az ellenségeidnek, és szeresd őket.
– A Sugar fordítása során mi volt a legjobb, és a legrosszabb momentum számodra?
A legjobb az volt, hogy én fordíthattam ezt a könyvet :), a legrosszabb pedig az, amikor elértem ahhoz a kritikus jelenethez, amikor kiderül, hogy az egyik főszereplővel valami nagyon rossz történt. Nem szeretnék spoilerezni, de akik olvasták a történetet, biztosan tudják, kiről beszélek.
– Az olvasóként is brutális pillanat volt… Több üzenetet is megfogalmazott a könyv, de te, aki mindannyiónknál behatóbban ismered, mit tartasz a könyv legfőbb üzenetének?
Szerintem nehéz megfogalmazni a legfőbb üzenetet, mivel több témával is foglalkozik a könyv. Ahogy korábban is említettem, számos problémára hívja fel a figyelmet – iskolai és családon belüli bántalmazás, önértékelési zavarok, étkezési problémák –, de ezeken túl pozitív üzeneteket is közvetít. Egyrészt, hogy nem a külsőnk határozza meg, kik vagyunk. Másrészt, hogy mindenki megérdemli a boldogságot, „mérettől” függetlenül. Harmadrészt, hogy ne féljünk segítséget kérni, ha nehéz helyzetben találjuk magunkat. Végül pedig, hogy minden álmunk megvalósítható, ha igazán akarjuk.
– Ha szabad elárulnod, kíváncsi lennék rá, hogy milyen könyvön dolgozol éppen, milyen új fordítást várhatunk tőled legközelebb?
Nem titok, mivel a moly.hu-n is fent van az információ. Jelenleg Ilona Andrews Kate Daniels-sorozatának második kötetén (Magic Burns) dolgozom.
Nagyon köszönöm az interjút, és mindenkinek szuper könyvekben gazdag 2017-et kívánok! 🙂
– Kösznöm a szuper válaszokat!
