Először is: banyek, ekkora cliffhangert! Pár perce értem a végére (úgyhogy ez most nagyon friss vélemény lesz), és még mindig teljesen a hatása alatt vagyok, és csak lelkesen tudok bólogatni. A történetet tekintve a két írónő kitett magáért!

A fülszövegből a sztoriról nem sok derül ki, így én azt hittem, ilyen komoly természetfeletti, „szellemvilágban vagyunk” típusú valami lesz a regény. No nem így történt. A főhőseink egyszerű gimisek, akik egyszercsak arra eszmélnek, hogy minden emléküket elvesztették, és rá kell jönniük, hogy kik ők, miért történik mindez, és hogyan nyerhetnék vissza a múltjukat.

Kíváncsi lettél? Szerezd be nagy kedvezménnyel itt!

Nagyon izgalmas volt Charlie-val és Silasszel végig élni, hogy miként fedezik fel önmaguk, az iskolát, a családjukat, és eleve az életüket. És ami a legfontosabb: hogyan szeretnek egymásba, mert azért ez is kifejezetten fontos tényező. Mindenesetre ennél többet nem is mesélnék, mert pont attól volt jó ez a könyv, hogy a főhősökkel együtt jöttünk rá mindenre, és fedeztük fel, hogy pontosan milyen is ez a különös „amnézia”. (Annak lehet egyáltalán nevezni?)

Aminek örültem, hogy minduntalan a helyükbe képzeltem magam: én mégis mit tennék? Megbíznék-e bárkiben? És egyáltalán, büszke lennék a mostani énemre akkor is, ha „a holnap reggel ébredő Tibi” még a nevét se tudná? (Remélem érthető mire akartam kilyukadni 🙂) Ez a könyv arra is jó ám, hogy az ember megpróbálja kívülről, külső szemlőléként megnézni a saját életét, a saját tetteit. És ha az óhatatlanul felmerülő kérdésre (vajon büszke lennék magamra?) a nem a válasz, akkor sosem késő változtatni.

Egy dolgot viszont sajnáltam. Nehéz volt megkülönböztetni egymástól Silas és Charlie E/1-es nézőpontját. A srácé, Silasé egyáltalán nem volt férfias, inkább éreztem feminimnek, de ez csak hab a tortán. Sajnáltam, hogy még mondatalkotásban, szóhasználatban és stílusban is legtöbbször egyezett a regény női és férfi elmesélési módja. Ami számomra azért hihetetlen, mert két New York Times bestseller szerző is dolgozott rajta. Hogy a csudába folyhattak így egybe stílus szempontjából a nézőpontok?

Másfelől az ötletek, a megvalósítás, a karakterábrázolás tényleg letehetetlenné tette a kötetet, és a történet dramaturgiai íve is zseniálisan van felépítve, a regény pedig tele van WTF pillanatokkal. Szóval, érezni itt a törődést, a belefektetett munkát és a minőséget.

Értékelés: 8/10

Izgalmas és szórakoztató kötet két közkedvelt és igencsak tehetséges írónő tollából. Gyorsan és jól olvasható, folyamatosan megdöbbenti és elgondolkodtatja az embert a szöveg, ez pedig igencsak az előnyére válik. A cliffhanger pedig bődületes, iszonyúan várom a folytatást. Ó, és remek film lenne a regényből, remélem mielőbb elkelnek a jogok. Iszonyú izgi film lenne ebből.

Hogy tetszik a borító? A nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik. Én imádom, a vízes borítók amúgy is a gyengéim.

Kinek ajánlom elolvasásra? Colleen Hoover és Tarryn Fisher rajongók előre! És persze azok is, akik szeretik az érdekes, izgalmas romantikus történeteket, amikben van némi misztikummal felturbózott rejtély.

Kíváncsi lettél? Szerezd be nagy kedvezménnyel itt!