Karácsonykor néztem végig az Emily Párizsban ötödik évadát, és bekövetkezni látszik az, amitől az egész évad során féltem. Na innen spoileresen folytatom, ne olvasd tovább, ha nem láttad még a részeket.

Bevallom, fellélegeztem, amikor úgy tűnt, hogy végleg elvágják az Emily és Gabriel szálat. Éveken át drukkoltam a párosnak, nagyon szerettem őket, és iszonyúan akartam, hogy működjön köztük a kapcsolat. Aztán sok szenvedés, veszekedés és reménykedés után összejöttek, de valahogy nem működött a párosuk. Azt éreztem, hogy inkább ártanak egymásnak, mintsem segítenének.

Számomra felüdülés volt a Marcello és Emily szál, leginkább azért, mert ott azt éreztem, hogy Emily kivirágzik. És persze, Marcello is megérte a pénzét, a VMN-es húzása nem volt a legszebb, de közben meg is értettem, hogy miért tette azt, amit. Nem tudtam rá igazán haragudni.

Az írók viszont egyértelműek, ők Emily és Gabriel végjátékban gondolkodnak, és rengeteg erre utaló jel van. Emlékeztek arra a bizonyos veszekedésre, amikor Gabriel átváltott franciára, mert az anyanyelvén akarta kifejezni az érzéseit? És ott elmondta Emilynek, hogy mennyire rosszul esik neki, hogy a lány nem érti a nyelvét.

Na és mi volt az első jelenet, amikor Emily visszatér Párizsba? Franciául tanítgatja ők a péknő, a virágosnővel is franciául beszélget, a biciklisekre meg franciául üvölt rá, akik azt hiszik, hogy Emily egy bunkó francia. Ergó a lány érezhetően dolgozik azért, hogy igazán megértse Gabrielt.

Az utóbbi évadokban – leginkább az ötödikben – szépen építették a két karakter személyiségét is. Gabriel már nem egy álmot hajszol, mert az övé a Michelin csillag. Mert félreállni, amikor úgy érezte, Emily boldog nélküle. Mert felmondani, amikor a főnöke nem akarta azt a menüt az étlapra, amitől ő lelkes tudott lenni. A világot bejárós munka pedig egyértelmű el camino, azaz önmagad felfedezése és a megismerése.

Emily sem az a kislány már, aki megérkezett Párizsba. Még Sylvie ellenében is ki mer állni azért, amit akar. Az első évados Emily mikor mondta volna Sylvie-nek, hogy ne cigizzen az irodában? Emily lojális azokhoz, akiket szeret, és még egy álom munkára is nemet mer mondani, ha úgy érzi, hogy nem azt szeretné. Mostanra Emily már tisztában van a saját erősségeivel, a saját határaival. Felnőtt ez a lány, profi szakember lett belőle, és már a párkapcsolatait sem úgy alakítja, mint eddig.

Nagyon érdekes megfigyelni az írók hosszútávú szándékait azzal, ahogyan a két karaktert alakítják. Már Emily és Gabriel is egy másik ember, ha most jönnének össze, más lenne a harmónia köztük, másként tudnának egymáshoz kapcsolódni. Legalábbis, az eddigi írás alapján erre minden esély megvan.

Én mégis szkeptikus vagyok. Sok volt már nekem ez a négy-öt évad szenvedés ugyanarról a párról. Különösen úgy, hogy Lily Collins még azt is el tudná hitetni, hogy egy bokorral jön össze, mert neki mindenkivel jó a kémiája. A legjobb bizonyíték erre az egyetlen rész, amiben Jake, az amerikai srác volt, akivel amúgy tökre el tudtam volna képzelni Emilyt.

Tudom, jobban kéne hinnem az írókban. Érezhetően tudják, mit csinálnak. Csak egy kicsit nehéz, no…