Ó, hogy én mennyire szeretem Kerstin Gier stílusát! Édes, humoros és annyira szeretnivaló, ahogy az a nő ír. Komolyan, tanítani kéne, mert a Silbert is kábé egy nap alatt kivégeztem.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be -16% kedvezménnyel! *

A második részekkel néha hadilábon állok, sok olyan eset van, amikor csupán felvezetőként szolgálnak a trilógia lezárására. Itt is volt némileg ilyen jelleg, de ettől függetlenül annyira bájos volt a kötet, hogy lehetetlen volt emiatt haragudni a szerzőre.

Az álmok második könyve ott folytatódik, ahol az első véget ért. Látszólagos nyugalom van, a srácok megfogadták, hogy nem kalandoznak többet az álmok folyosóin, de se Henry, se Liv nem képes megfogadni a dolgot. Különös árnyékok bukkannak fel a folyosókon, amik veszélyt sejtetnek, ráadásul Liv húga, Mia alvajárni kezd, és eközben többször is majdnem életét veszíti.

A sztoriban a legjobban az álomjárással kapcsolatos lelki és morális dilemmák tetszettek. Egyrészt Grayson álláspontja, miszerint tiszteletlenség valakinek meglesni az álmát, és egyáltalán, mi jogon mászkálnak ők a folyosókon, és eleve miért játszanak olyan erőkkel, amiket megérteni sem is igazán tudnak. Tetszett, ahogy Grayson által előjött a realitás, és persze a dilemma is: hallgassanak-e rá, vagy keljenek útra az ismeretlenen.

A másik nekem tetsző dilemma a Henry és Liv közti ellentét volt. Azaz konkrétan tényleg felelősségre vonható-e bárki azért, amit álomjárás közben tesz. Legyen az bármennyire is rossz, mondhatjuk-e rá, hogy „hé, ez nem számít, mert csak az álmokban történt meg, és nem a valóságban„. Utóbbi kapcsán teljes vállszéllességgel Liv oldalán állok, hiszen álomjárás közben ők teljesen a tudatuknál vannak, és saját maguk döntenek a tetteikről.

A második részre érkezett egy új kiemelt mellékszereplő, méghozzá az ikrek korántsem bájos nagyanyja, akit Miáék egyszerűen Okkernek neveztek el. A legtöbb vicces momentum egyértelműen hozzá köthető, akárcsak a könyv másik érdekes dilemmája, a lányok bosszúja. Mert egyrészt ja, rohadt vicces volt, másfelől érdekes volt látni mindennek a lelki következményeit, leginkább másokra kivetítve. Szerettem ezeket az apróságokat, no.

A romantikus szálak most is aranyosak voltak. Henry és Liv kapcsolata tovább bonyolódott, és persze, együtt vannak, de… Henry iszonyú rejtélyes, és hát, némely megmozdulása nem a legszimpatikusabb, így tökéletesen megértettem Liv negatívabb gondolatait, pláne a fent vázolt álom-dilemma kapcsán.

Szeretem a sorozatban, hogy domináns mellékszereplőkkel rendelkezik. Legjobban Arthúrt éltetem, ugyanis Gier durván jól megírta a karaktert. Minden egyes motivációja érthető, akárcsak a tettei, és végig ott dobogott bennem olvasás közben a kétely, hogy ő most valójában a jó, vagy a rossz oldalon áll.

A kötet végére nyilvánvalóvá vált, hogy bizony létezik a jó, és a rossz oldal is, kialakult két durva klikk, Livéknek pedig komolyan fel kell kötni a gatyót, mert a másik oldal bizony bosszúra szomjazik. Nagyon izgalmasnak ígérkezik a lezáró kötet, alig várom már, hogy elolvassam. És igen, arra is kíváncsi vagyok ám, hogy kicsoda Secrety, a blogger. Megvannak ám a magam tippjei, de… 🙂

Értékelés: 9/10

Édes stílus, humoros pillanatok tömkelege, szerethető szereplők, izgalmas helyzetek és időnként komolyabb lelki dilemmák jellemzik a Silber trilógia második kötetét. Szuper élmény volt elolvasni a könyvet, ami egy-egy apróbb hibájától eltekintve nagyon bejött.

Hogy tetszik a borító? Az első részé nem jött be, de ezt imádom! Tetszik a zöldes háttér, a gyönyörű fekete virágos minták, a szépséges ajtó, és persze a könyvben is megjelenő Dream On felirat.

Kinek ajánlom elolvasásra? Kerstin Gier és Silber rajongók előre, kár lenne lemaradni erről a részről!

* Kíváncsi lettél? Szerezd be -16% kedvezménnyel! *