Könyvkritika: Marie Lu – Legenda

Könyvkritika: Marie Lu – Legenda

3
Oszd meg!

Már évek óta szemezek a könyvvel, de valamiért sosem jutottam el odáig, hogy el is olvassam. Most végre megtettem, és már tökéletesen megértem miért szereti a legtöbb ismerősöm a Legendát. Marie Lu sorozatának első kötete rettentő mód olvastatja magát, az utolsó száz oldalt egy ültő helyemben olvastam el. Bár egy kicsit klisés a sztori, és sok közhellyel él, mégis szerethető az egész, és Marie Lu jól is él ezekkel a klisékkel. Azt pedig már most elmondhatom, a folytatások elolvasására biztosan nem fogok éveket várni.

legenda

Egy disztópikus Amerikában járunk. Az unió már a múlté, a Kolóniák és az Amerikai Köztársaság évek óta harcban áll. A múltat megmásították, a lakóknak fogalma sincs, hogy az Amerikai Egyesült Államok valaha is létezett. A Köztársaság legkeresettebb bűnözője a tizenöt éves Day, akinek a családja megfertőződött a ragálytól, a súlyos betegségtől. June a Köztársaság üdvöskéje, gazdag családból származó eszes lány, fényes jövő vár rá. Ám amikor a bátyját megölik bosszút fogad. Az első számú gyanúsított Day.

A legnagyobb problémám a kötettel az érzelmek hiányával volt. Mindkét főhős számára rettentő fontos a család, a bosszú, vagy a segíteni vágyás motiválja a tetteiket. Mégsem éreztem azt, hogy érzelmileg jól lefestette volna az írónő a szeretett családtagok halála iránt érzett gyászt, és tegyük hozzá, a főhősök közti szerelmi románc is túlságosan gyorsan és hiteltelenül alakult ki, és a belső tulajdonságok helyett inkább egymás külsejét dicsőítették. Tehát érzelmi szinten valami nem működött, ez picit levont a mű élvezeti értékéből.

Ahogy én elképzeltem: June | A fotón: Malese Jow
Ahogy én elképzeltem: June | A fotón: Malese Jow

Azért voltak olyan dolgok érzelmi szinten, amik működtek. Konkrétan June és Metias kapcsolatát imádtam, szó szerint vérzett a szívem a lány bátyjáért, annyira sajnáltam, hogy meg kellett halnia. Day visszaemlékezéseit is nagyon szerettem, jó volt, hogy kiderült milyen volt a múltja, és miért is olyan fontos számára a család. Day és Tess közös jeleneteit is megfogtak, a kislány nagyon erős és bátor, igazi badass, látszik Day jótékony nevelése. Szóval, alapvetően voltak olyan pontok az érzelmi ábrázolásnál, amik jól sikerültek.

Az viszont egyértelműen látszott, hogy a világ megteremtése és az akciók pontos, precíz leírása volt Marie Lu erőssége. Ezekben szinte verhetetlen, és egy jó disztópiához talán ezek a legfontosabb dolgok. Magam előtt láttam Los Angelest, a negyedeket, a luxus és a nyomor legkézenfekvőbb megnyilvánulásait. A harcok is pörögtek a szemem előtt, és igen, simán elhittem, hogy a főhőseink házak tetején ugrándoznak, és három méteres zuhanásokat élnek túl, és így tovább. Minden annyira hitelesnek tűnt, az akció ezerrel pörgött. A világ felépítése, a korrupció, a szegények és gazdagok helyzete is nagyon hiteles volt.

Azért tény, hogy akadtak klisésnek számító megoldások a műben, mint például a rendszer romlottsága, és azt hiszem nem árulok el nagy spoilert ha elmondom, a regény is úgy ér véget, hogy a főhőseinknek kellene megmentenie az országot, mert bajok vannak. Természetesen ismét tizenévesek kezében van a felelősség, de June és Day nem hétköznapi tizenöt évesek. Tetszett, hogy rettentő okosak és nagyon jó megfigyelők, emellett erősek és tegyük hozzá, bátrak is. A lehető legjobb tulajdonságokkal ruházta fel őket a szerző, és ezek láttán nem is tudom létezhet-e jobb duó, akire rábíznám a mentő akciókat. Arra pedig nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi a helyzet a Kolóniáknál, vajon ott is ennyire gázos-e a helyzet.

Ahogy én elképzeltem: Day | A fotón: Jamie Campbell Bower
Ahogy én elképzeltem: Day | A fotón: Jamie Campbell Bower

Értékelés: 9/10

Butaság volt ilyen sokat várni, hogy elolvassam a regényt. Jól felépített, izgalmas (akció)jelenetekkel tarkított, a világ felépítése egyszerűen pazar, ahogy a szereplők is szerethetőek. De ami talán a legjobb, hogy durván olvastatja magát. Alig várom már, hogy a folytatást is a kezembe vehessem. Már tudom is mit kérek karácsonyra 🙂

Hogy tetszik a borító? Figyelemfelkeltő és különleges, és köszönöm, hogy nem fekete a háttér, ezzel a szürkés megoldással az igazi.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! A Legenda tényleg olyan jó, mint a híre. Érdemes esélyt adni fiúknak és lányoknak egyaránt.

MARIE LU – LEGENDA – BLOGTURNÉ

legenda

BLOGTURNÉ EXTRA – KÖNYVTRAILER

A regényhez készült egy fantasztikus trailer, ami nagyvonalakban a sztorit is bemutatja. Szeretem az ilyen nagyszabású projekteket. Egyértelműen látszik mennyi pénzt öltek bele a videóba, ami fantasztikusra sikeredett. Nézzétek meg, érdemes!

3151 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

3 Hozzászólások

  1. Nekem is ki van szemelve ez a könyv is, mint ifjúsági disztópia, de most az ajánlódban nem találtam meg azt a pluszt, amiért elrohannék a könyvesboltba, pedig sokszor elérted már ezt nálam 🙂 Ráadásul ahhoz képest, hogy mennyire tetszett Neked, és mennyire várod a folytatást, ehhez képest karácsonyra lövöd be az elolvasását :)) Hogy tudsz várni hónapokat, ha ennyire izgi???
    Én most a Dan Wells: Részlegesekre vagyok rákattanva, a második kötet 2/3-ánál járok, írhatok róla esetleg. (De az kizárt, hogy karácsonyig várjak a harmadik kötettel, főleg mert már a polcomon csücsül)

    Érdekes viszont ez a Blogturnés dolog. Az elején még tetszett, mert új könyveket reklámoztak vele, de mostanában, mintha régieket kapnának fel. És időnként olyan, mintha ezen írások szerzői azért olvasnák el a könyveket, hogy írhassanak róla és nem pedig fordítva. Olykor érezni (nálad?) mely könyvet olvasol el saját kedvedre és melyiket nem – vagy csak már ráérzek az ízlésedre? – és erről is tudtam, hogy BTK-s lesz…

    • Sajnálom, ha nem találtál most pluszt az ajánlóba, de annyit azért elmondanék, hogy tényleg szuper ez a könyv 🙂 Ha a boltba nem is, de könyvtárba mindenképpen érdemes elmenni érte. Ami a várakozást illeti, több szuper könyv is összegyűlt, amik olvasásra várnak, így időbe nem férne bele a folytatások elolvasása, de már most látom, hogy karácsonykor filmek helyett mit fogok csinálni. Disztópia olvasás a karácsonyfa alatt 😀 🙂

      Ami a Blogturnét illeti, most nyáron nem jött ki (a Könyvhetet leszámítva) egy KMK könyv sem, ezért indítottunk ~tizenkettő retró turnét, hogy a régi könyveket is népszerűsítsük. Egyiket sem kötelezőből választottam, mindegyikre kíváncsi voltam valamiért, de nem titkolom, több olyan is volt, ami nem igazán nyerte el a tetszésem. Legközelebb ügyesebben választok, és mégegyszer átnézem az olvasandóim listáját is, nehogy belefussak valamibe, amiről csak hiszem, hogy tetszene, aztán kiderül róla, hogy középszerű vagy nem elég jó. Mindenesetre azt tényleg konkretizálnám, csak azt olvasom el, ami egy kicsit is érdekel. Kötelezőből sosem szoktam olvasni. (Bloggerként pedig te is tudod, nem mindig tud az ember alkotni 🙂 ).

      A Részlegesek kritikád szívesen kirakom, régóta szemezek én is azzal a sorozattal. Mégiscsak disztópia! 🙂

      • Mindig meg tudsz győzni/nyugtatni a válaszaiddal 🙂
        Azt azért nem gondolnám, hogy azért olvasnál valamit, mert kötelező, de valahogy érezni a stílusodon, amikor valamiért tényleg úgy igazán szívből lelkesedsz – azt gondolom, ez lehet a különbség.
        Írok akkor a Részlegesek első kötetéről valamikor, hacsak el nem sodor a meló lendülete.