Múlt héten bemutatták az általam nagyon várt Utódok második részét. Azért is vártam annyira, mert az első Utódok film igazi szerelem volt a jó dalok, a szerethető karakterek, a jó üzenet és a bénácska, de működő történet miatt. A második filmről sajnos nem sok jót tudok elmondani.

Ha egy Disney filmet néz az ember, akkor alap, hogy a történetet tekintve ne legyenek különösebb elvárásai. Már rég lemondtam arról, hogy a Disney-történetvezetésben sok értelmet találjak. De az Utódok 2. még az alacsony elvárásaim is alulteljesítette. A történetnek nem igazán volt íve, Mal vívódása alig lett kifejtve, és ez a „szeretsz, nem, ó, jajj, én se tudom szeretlek-e” dolog pedig egész nevetségesen lett átadva. Pedig az ötlet jó volt, Mal tipródásának volt alapja, mégiscsak két nagyon eltérő emberről van szó.

A film nagy szerencséje, hogy jók a karakterek, és még működik a „nekik gonosznak kéne lenniük, de nem azok” effektus. Mint amikor megmutatták, Hamupipőke fia, Chad jobban a Szigetre való, mint a többiek. A karakterek pedig tényleg jók, most több idő jutott a mellékszereplőkre, ez tetszett. Mulan lányát egyenesen imádtam, ahogy felvette a harcot az egyenjogúságért az nagyon bejövős volt. A kis Dizzyt is csíptem, annyira aranyos volt az a gyerek.

Jó, hogy a 3 főhős-mellékszereplő most nagyobb teret kapott, Jay, Carlos és Evie jópofák, kellett nekik a tér. Malt kissé furának éreztem, de a megoldás a zöld szemre bejött, mert erre voltam a legkíváncsibb, hogy azzal mihez kezdenek. A frissen bevezett Uma, mint Ursula lánya sem volt olyan rossz, csak nála sem éreztem azt, hogy komolyan foglalkozni akarnának a karakterrel. Nem kapott igazán mélységet, pedig benne is bőven ott volt a kiaknázatlan potenciál.

Az első filmet megmentette a zene, na az itt nem segített. Sok dal volt az Utódok 2-ben, de egyikbe sem szerettem bele. Egyszerűen hiányoztak az olyan nagyívű balladák, mint Mal szomorkodós dala, vagy Mal és Demóna bohókás duettje, a Rotten to the core típusú aranybányáról nem is beszélve. Ezek az új dalok olyan semmilyenek, és ami rosszabb: gépzene, de durván. Olyan szinten torzította az autotone a színészek hangját, hogy az már fájdalmas volt. Amikor Evie, Jay, Carlos és Ben arról énekelnek, hogy milyen gonosznak kinézni, na ott jön át a legjobban, mert az ének részben beszéd is van, Bennél lóg ki legjobban a lóláb.

A CGI pedig egyenesen botrányos volt a film végén, igaz, magának a jelenetnek sem volt túl sok értelme. Van egy tolószékes lány is, akit nagyon gyakran mutattak a filmben. Komolyan, fel nem fogom, hogy mit követhetett el az a lány, amiért a tündérkeresztanya nem suhint kettőt azzal a rohadt pálcával, hogy újra járni tudjon az a szegény lány. Értem én, hogy miért volt ott a karakter: hogy megmutassák, igen, van tolószékes lány is a filmünkben. De ahelyett, hogy kirakatbábuként kezelték volna, amit az elfogadás és a sokszínűség jegyében tesznek oda, bemutathatták volna a lányt, hogy megismerjük őt, legalább egy apró jelenet erejéig.

Azért hogy jót is mondjak, a táncjelenetek ütősek voltak, leginkább a film elején és végén bemutatott közös táncra gondolok. Ha már a dal nem volt jó, legalább szépítettek a tánc stílusával. Továbbra is imádom a milliőt: gondolok itt a szereplők király jelmezeire, a menő frizurákra, ezek egészen elképesztően néznek ki. És külön tetszett Mal lakása is a Szigeten, vagy éppen a hajó berendezése az utolsó jelenetekben.

Értékelés: 6/10

Nagyon vártam már ezt a filmet, azt hittem, a dalait fogom majd hallgatni megint hetekig, és lesz egy tök jó élményem, miközben megnézem. Sajnos egyik sem igazán jött össze, márpedig bőven volt idejük az előkészületekre. Kár érte, de a harmadik Utódok filmre hátha szépítenek.

Kinek ajánlom megtekintésre? Ha szereted a Disney filmeket, és tetszett az első rész, adj egy esélyt, hátha téged jobban magával ragad