Könyvkritika: Kim Harrington – Clarity – A tisztánlátó

Könyvkritika: Kim Harrington – Clarity – A tisztánlátó

0
Oszd meg!

clarity-boritoNocsak, még a végén megszeretem a krimiket? Á, ott azért nem tartunk, de néha, kis adagokban el tudom viselni, különösen ha Young Adult köntösben érkezik, E/1-ben, és lehetőleg női főhőssel, akit pasik zöngenek körbe. Ráadásul itt nem is akármilyenek 🙂 Mondjuk, azért azt díjaztam volna, ha Clary nem tizenhat éves, hanem teszem azt tizenkilenc és most kezdi az egyetemet, mert ez a „tiniként beállunk a rendőrséghez külsősként nyomozni” szál elég erőltetettnek tűnt a szememben, még úgy is, hogy megvolt a rendőrséghez köthető rokoni szál. De a természetfeletti mindenért kárpótolt!

Bizony, ebben a könyvsorozatban van bőven természetfeletti. Clary édesanyja gondolatolvasó, a bátyja, Perry a szellemekkel tud beszélgetni, míg Clary ha megérint tárgyakat, vagy ruhákat, akkor látja a múltat, átérzi az emberek érzéseit. Innen a cím is, mert a hősnő egy Tisztánlátó. A család egy vállalkozást üzemeltet, szeánszokat tartanak. A tengerparti kisvárosban egy nap megölnek egy turistát, pont azt a lányt, akivel Perry amúgy lefeküdt. Clary a rendőrségnek kezd el segíteni az ügy felgöngyölítésében, próbálja megtalálni a gyilkost, bebizonyítani a bátyja ártatlanságát, és túljutni a kusza szerelmi életén.

Itt is kaptunk egy cuki szerelmi háromszöget, ami idővel kábé négyszöggé bővült. Annak ellenére, hogy a képessége miatt Clary afféle pária, és a suliban állandóan megvetés tárgya, mégis rá van kattanva egy csomó pasi, mert ő annyira gyönyörű (és természetesen vörös hajú). A kérői is nagyon szexik, izmosak és persze napbarnítottak, és természetesen jó fejek. Az egyikük Gabriel, a tini nyomozó akivel együtt dolgozik, a másik Justin, a volt pasija, aki megcsalta őt, a harmadik srác neve meg titok, mert azzal lelőnék egy spoilert. Tetszett ez a szerelmi kuszaság, Clary meg az a tipikus jófej csaj, akit hamar megkedvel az ember, mert karakán és jók a beszólásai, így valahol nem lepett meg, hogy bomlanak érte a pasik, arról meg a szerző nem tehet, hogy mostanság kezdem unni a tökéletes külsejű emberekről való olvasást.

gabriel-kim-harrington-clarity
Ahogy én elképzeltem: Gabriel | A fotón: Tyler Posey

A krimi rész általában az, amit nem csípek a regényekben. Mivel itt volt személyes indíttatás („Meg kell mentenem a bátyámat”) máris jobb színben tűnt fel előttem a dolog. Emellett pedig érdekes volt a bűnügy, tetszett a nyomozás, mert belevonták a természetfelettit is, a folyamatos szerelmi csatározások közepette zajlott, sokszor izzott a levegő, és Clarynek jó dumái voltak végig. Gabriel pedig, hát no. (De amúgy Team Justin, én azt mondom). A gyilkos személyén végül nagyon meglepődtem, és ez tök jó dolog. Az egész nyomozás levezetése viszont nem feltétlenül volt hiteles (én legalábbis nem éreztem annyira annak), ettől függetlenül viszont tetszett, amit olvastam. Elfogadtam, hogy ez egy „kis tini regény”, ami nem feltétlenül realista. És ezzel nincs is gond, mert a jövőbelátásban, a gondolatolvasásban és a tisztánlátásban sem hiszek. (De aztán lehet, hogy majd egyszer jól meglepődöm :)).

Értékelés: 7/10
Kellemes, szórakoztató regény volt, néhol apróbb hibákkal tarkítva, de alapvetően tetszett az egész. Szívesen olvastam, hamar is végeztem vele, ráadásul Clarynek lassan bérelt helye lesz a kedvenc Young Adult hősnőim listáján. És már veszem is kezembe a folytatást, hamarosan lesz hozzá blogturné.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha valaki szereti a YA regényeket, nem írtózik a szerelmi háromszögektől, érdekli némi nyomozás Nancy Drew módra, némi természetfelettivel, akkor a Clarity az ő könyve. Ami szerencsére tök rövid, olyan 250 oldal. Szeretem a rövid történeteket 🙂

123 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

Nincs hozzászólás