Hatalmas meglepetés volt számomra ez a könyv. A fülszövege alapján egy romantikus regényre számítottam, ahol a hősnő beleszeret a nővére pasijába, utóbbi mondjuk egy bestia, akitől csak a hősnő mentheti meg az ártatlan, dögös, és persze kedves srácot. Valami ilyesmit vártam, és azért is akartam eleve elolvasni, mert nekem is van egy nővérem, ismerős, a rivalizálás, az „utállak” dolog még tini koromból, és valahogy szívesen olvastam volna erről is. (Off: azóta már felnőttünk, tesómmal nagyon szent a béke 🙂).

És így ért a meglepetés. Nem is kicsi, hanem hatalmas. Mert ez a regény teljesen mást adott, mint amire vártam volna. Teljesen másról szólt, mint amit reméltem. Mert igen, a féltékenység adott volt, de olyan komoly témákhoz nyúlt a szerző, amikkel egyszerűen szeretem, ha foglalkoznak. Hiszen, ha az olvasó az egyik problémától szenved, akkor ha megváltást nem is nyer, de legalább látja, hogy van kiút, vagy hová fajulhat a dolog, ha pedig valaki olyan olvassa, aki sejti valamely ismerőséről, hogy gondja van, akkor megpróbálhat segíteni. Ez a tipikus win-win szituáció, amikor a szórakoztatás mellett egy könyv úgymond „tanít is valamit”, és még abban is segít, hogy elgondolkodjunk a világ dolgairól. Egy romantikus limonádéra számítottam, ehelyett csodálatos drámát kaptam. Köszönöm, Könyvmolyképző kiadó!

A történetről röviden, spoilerek nélkül annyit mesélnék, hogy a főszereplőnk, Loey, aki tényleg féltékeny a nővérére. Claire csinos, népszerű, és magabiztos, és a pasija, Josh, tökéletes, mert kedves és jóképű. Loey pedig láthatatlan. Utóbbit azt hiszem a legtöbben már éreztük, igaz? Ez volt az a pont, amikor még jobban tudtam azonosulni Loey-val, mert néha én is éreztem már úgy, hogy „olyan, mintha ott sem ülnék a szobában”, és idő kellett, mire rádöbbentem, hogy ez nagy részt az én hibám is. Tetszett az, ahogyan Loey is szépen, lassan összerakta a képet. Jelentős szerepet játszott még a fényképezés is, ami külön plusz pont, mert nem csak magabiztosságot adott a lánynak, hanem tök jól el tudta helyezni a sztoriban a szerző, hiszen jelentősége lett Claire kapcsán is, ráadásul nem is kevés.

A családi viszonyokért pedig jár a pacsi, a szülők ábrázolása megérdemelne egy külön tanulmányt. Attól tartok sok ilyen család van, ami annyira diszfunkcionális, és annyira próbál tökéletesnek tűnni, hogy azokat a problémákat sem veszik észre, ami a szemük előtt van. Az anyu és apu karakterből még többet is elviseltem volna, mert egyszerűen annyira megfogtak. A regény pedig tényleg tele volt meglepetésekkel. Az egyik ilyen volt Marcus, a legjobb barát, akibe valahogy túl hamar és túl hirtelen szeretett bele Loey, amit sajnáltam, mert elvett a realitásból, de annyira cukin csinálta mindezt a szerző, hogy nem is igazán tudok miatta haragudni.

Ahogy feljebb is írtam, a Soha nem elég tényleg tele van meglepetésekkel. És itt elsősorban azokra a komoly, drámai problémákra gondolok, amik szerepelnek a könyvben. Igazából hármat jegyeznék meg. Mostantól pedig ezt a bekezdést spoileresen folytatom, mert nagyobbat csap oda a könyv, ha nem tudod mi ez a három dolog. Persze úgy is élvezhető, ha tisztában vagy vele, mert így keresheted a jeleket.  Itt a Spoiler-Zóna!  Tehát, a könyvben három komoly probléma történik. Ezekről már sok helyen olvashattunk, de ismétlés a tudás anyja, és itt meglehetősen jól lettek ábrázolva. Az első a szexuális erőszak. Sokat gondolkodtam azon, vajon mennyire lehet annak nevezni, ami Josh és Loey között történt. Hiszen a lány is akarta, de nekem nagyon úgy tűnt, hogy annyira nem. Az étkezési zavarok Claire esetében már más tészta. Azon gondolkodtam a legtöbbet, és az volt az a pont, amikor a legjobban élveztem a regényt. Loey észrevételei, miszerint ők, a családja nem tehettek volna semmit, az én fejemben is szöget ütött. Tényleg így lenne? Nem tehettek volna semmit? Végül is, mindent megpróbáltak. Vagy ez csak a látszat? Volt még olyan, amit nem tettek meg, de meg lehetett volna? Szeretném, ha lennének erre válaszaim, de soha nem lesznek. Csak azoknak, akik átélték mindezt, vagy előfordult a családjukban. Nekik talán gyógyír lehet ez a regény. A harmadik komoly témája, a családon belüli erőszak. Itt is kábé annyira durva volt, mint a Visszafojtott lélegzet kapcsán. Nagyon tetszett az egész ábrázolása, az,ahogyan a srác némán tűrt mindenütt, mert tűrnie kellett, de aztán eljött az a pont. A pont, amikor semmi nem számít, a pont, amikor harcolni kell. Ez reménnyel tölti el az embert. Engem legalábbis mindenképpen.  Véget ért a Spoiler-Zóna! 

Értékelés: 9/10
Sokkal komolyabb ez a könyv, mint amilyennek a fülszövege alapján tűnik. Nagyon örülök, hogy elolvashattam, és annak is, hogy ez végre nem folytatásos. A cselekmény szépen le van zárva, avagy, keserédesen. Mert a vége-felé azért elmorzsoltam egy-két könnycseppet, de a keserédes (mert ez tényleg az) lezárás kárpótolt a valamelyest. Az élmény pedig örökre az enyém.

Kinek ajánlom ezt a könyvet? Ha szereted azon Young Adult könyveket, amikben komoly dolgokról is olvashatsz, méghozzá igencsak realista módon, akkor a Soha nem elég a te könyved.

• 08.08. Bibliotheca Fummie
• 08.09. Dreamworld
• 08.10. CBooks
• 08.11. Nem harap a… blog
• 08.12. Media Addict
• 08.13. Deszy Könyvajánlója
• 08.14. Könyvszeretet
• 08.15. Zakkant olvas