Suzanne Collins – A kiválasztott

Suzanne Collins – A kiválasztott

15
Oszd meg!

a.kivalasztottMár tegnap befejeztem a könyvet, de nem akartam azonnal kritikát írni róla. Egyrészt, hulla voltam három nap alatt, munka mellett, három könyvet kiolvasni, ráadásul gépen, nekem nem egy szokásos állapot, azt viszont elismerem, hogy nagyon hiányzott már az irodalom az életemből – de legközelebb nem merülök bele ennyire egy könyvbe, elég volt a három órás alvásokból 😀 Vegyes érzelmeket keltett bennem A kiválasztott, hiszen teljesen más tematikájú alkotást kaptunk, mint ami az előző két kötetnél. Magam sem hittem, hogy idáig fajulhat a történet, ennyi minden kihozható abból az univerzumból, amit az írónő megalkotott. Nem mondom, hogy rossz volt a hármas kötet, azt sem, hogy jó. Egyszerűen másnak ítéltem meg, mint az eddigieket. Ez bírálat? Meglehet. Ennek ellenére végig élveztem, de nem hozta meg azt az érzést, mint az első két könyv.A lezárás is hagyott némi kívánnivalót maga után. Most már kezdek egyre spoileresebb lenni, tehát csak az olvasson tovább, aki már magáévá tette a könyvet.

Én nem szeretem a háborús könyveket. Persze, érthető volt, hogy idővel elfajul a helyzet, ennek ellenére idegesített a dolog. Az első két könyv pont azért tetszett, mert adott volt egy csodálatos főhős, aki képes az életét feláldozni a húgáért, akit mindennél jobban szeret, majd túléli az Éhezők viadalát. Nagyon szeretem Katniss karakterét, és a többi főhőssel sem volt problémám. És valahol megértem, kellett ez a háború, hiszen csak így lelehetett – remélhetőleg – békére Panem népe. Ennek ellenére néhol idegesített a leírás, sok helyen teljesen mást vártam volna. Persze Katniss továbbra is ugyanolyan szerethető, anti-Bella (Alkonyat) volt, mint eddig, de most kevésnek éreztem ezt a csodás kraktert ahhoz, hogy teljes mértékben megtöltse izgalommal a könyvet. Persze a végén odatette magát rendesen, azzal a húzással, amikor nem Snow, hanem Coin fejébe lőtte a nyilat, jó döntést hozott.

Katniss a kiválasztott | A fotón: Jennifer Lawrence
Katniss a kiválasztott | A fotón: Jennifer Lawrence

Alapvetően tetszett a Tizenharmadik körzet ábrázolásmódja, leginkább a felsővezetésé. Nem sok mindenben különbözött a Kapitóliumtól, ugyanúgy a hatalmat akarták, mint ők, de az epilógusból úgy vettem ki, hogy az új vezetőség végül békét hozott Panem népére. A föld alatt épült körzet leírása zseniális volt, annyira részletesen és pontosan vázolta fel az írónő a létesítményt, hogy láttam lelki szemeimmel, elképzeltem a keresztül-kasul mozgó lifteket, a pici szobákat, a kis ételadagokat, azt a fajta szigort, amivel leginkább egy börtön lakóit illetik a fegyőrök. Egyáltalán nem volt jellemző a körzetre a dekadencia, ami alapvetően meglepett. Mégis, honnan szereztek ők spéci számítógépeket, miképp tudták így megépíteni ezt a föld alatti erődítményt? Magyarázatként szolgálhat a körzet gazdagságára az, hogy a Sötét napok előtt, ők voltam a nukleáris fegyverek & kitermelés felelősei? Meglehet. Ennek ellenére úgy éreztem a körzettel kapcsolatban, mint Katniss. Tiszteltem és elítéltem, hiszen ha annak idején  nem vonul ki a háborúból, nem nyerhetett volna a Kapitólium. Igaz, ezt is megmagyarázták, lévén csak így kerülhették el az atomháborút, ami jóval nagyobb pusztításokkal járhatott volna.

A szerelmi szál kezelése itt tetszett a legjobban. Imádom a Peeta & Katniss párost, és én úgy éreztem, hogy ebben a kötetben szeretett bele igazán Katniss a srácba. Korábban is megvolt a fellángolás, a csókok iránti vágy, de ezidáig nagy volt Gale szerepe. Viszont ahogy Katniss egyre inkább csalódott a srácban, aki kíméletlen gyilkosnak bizonyult – de azért megmaradt a szerethető oldala. És ahogy csalódott Galeben, úgy vette észre Peeta azon jó tulajdonságait, amikkel eddig is tisztában volt, de talán nem értékelt annyira. Amikor először megcsókolta a kötetben a srácot, az zseniális momentum volt, nem csak írói szempontból, hanem maga a jelenet – egyszerűen életre kelt előttem, mintha én is ott ültem volna mellettük, és a saját szememmel láttam az egészet. Ritka az, ha egy regény világa ennyire megelevenedik előttem. Külön örömömre szolgált Peeta személyiségváltozása, mert új színt vitt a kettejük közötti kémiába, ahogy a srác “újra” beleszeretett Katnissbe.

A fináléval úgy-ahogy megvoltam elégedve, de Prim halálát nem bocsátom meg. Persze, egy háború veszteségekkel jár, de ennek ellenére annyira sajnáltam a kislányt. Akiért még sajgott a szívem, az Finnick, bár várható volt, hogy az öngyilkos küldetés nem mentheti meg mindenki életét. Amit sajnálok, hogy nem derült ki, vajon megrendezték-e az Éhezők viadalát a Kapitóliumi vezetők gyermekeivel, hiszen úgy tűnt, mintha beleegyeztek volna. Az epilógusból csak Katniss és Peeta sorsa derült ki, akik boldogan nevelték – feltehetőleg a tizenkettedik körzetben – közös gyermekeiket. Örültem volna, ha a többiekről is meg tudok ezt-azt, hiszen a szívemhez nőttek a karakterek.

Értékelés: 7/10
Mindent összevetve nagyon megszerettem ezt a könyvsorozatot, Panem világát, és az írónő zsenialitása engem sem hagyott hidegen. Ha valami jó olvasnivalóra vágysz, mindenképp ajánlom az Éhezők viadala trilógiát.

281 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok

15 Hozzászólások

  1. Én is 1 nap/1 könyv ütemben olvastam ki őket, és hát azt kel, hogy mondjam, hogy az utolsó kötet nagy csalódás volt. Prim halálát értelmetlennek találtam, úgy látom a rendszer mitsem változott a lázadás ellenére, oké, Coin és Snow kiiktatva, Coin lelövését szerintem eltusolták, ahelyett, hogy kiderült volna, hogy ő sem jobb Snow-nál. Peeta teljesen nem gyógyult fel, de most boldogan élnek…de ugye a rohamok megmaradtak…bennem egy kérdés merült fel: mi lesz, ha egyszer nem tudja visszafogni magát? A gyerekek előtt ugrik neki Katnissnek? Szerintem ez a szál sem lett rendesen elvarrva. A romantikus részt megint nem látom rendesen lezártnak, igazából nem Katniss választott, hanem csak Peeta maradt neki, miután Gale szó nélkül lelépett.
    az első 2 rész ügyesen volt megcsinálva, alig vártam, hogy a következő részhez hozzákezdjek, de őszintén, a harmadik végén tömény csalódottságot éreztem.

  2. Prim halálát először én is feleslegesnek éreztem és haragudtam az írónőre, de aztán szembejött velem egy érdekes elmélet, ami nekem nagyon tetszett és így bele tudtam nyugodni a dologba. Eszerint nem is Katniss volt az igazi fecsegőposzáta, hanem Prim. Őt kellett kisorsolni ahhoz, hogy valami elkezdődjön és az ő halálakor ért véget a dolog. Ezt elfogadva megnyugodott a lelkem 😀

  3. Ami az utolsó viadalt illeti, nekem meggyőződésem, hogy Katniss csak azért egyezett bele, hogy elaltassa Coin gyanakvását, Haymitch pedig sejtette, hogy mire ment ki a játék, ezért követte őt. Egyszerűen nem fért volna össze a lány jellemével az, hogy újabb ártatlan gyerekeket küld az arénába, valamint nem felejtette el hozzátenni, hogy “Prim miatt” döntött így. És ki volt felelős Prim haláláért? Coin. És mi lett volna, ha ellentmond Coinnak? Esélye sem lett volna végezni vele.

  4. [szami](#12093823): Az epilógusból úgy tűnik, a rendszer egy kicsit megváltozott, legalábbis remélem, mert így lenne némi Happy End. Hehe, “apu meg akarja már megint ölni anyut, mit tegyünk?” – tuti, hogy Peeta nem gyógyult meg? A rémálmok megmaradtak, de ez természetes, az összes Viadalt nyerttel így van, legalábbis úgy vettem ki.
    Szerintem Katniss választott, volt egy részlet, ahol azt írta, neki Peetára van szüksége, nem Galere aki tele van haraggal és keserűséggel, mert azt ő is érzi, de neki Peeta kell, azért, amilyen.

    [kels](#12095606): Hmm, érdekes elmélet, de attól én még nem bocsátom meg a dolgot :d

    [Aribeth](#12098115): Hm, most, hogy mondod, valóban. Nekem első blikkre csak “bosszút állok”-nak tűnt a dolog, így több az értelme.

  5. [Tibi](#12098399): “Peeta meg én elválaszthatatlanok leszünk. Azért néha előfordul, hogy meg kell
    kapaszkodnia egy szék támlájában, hogy megvárja, amíg elmúlik a roham. Engem
    pedig rémálmok gyötörnek…” ebből valahogy én azt olvastam ki, hogy nem gyógyult meg teljesen… :)És ezért adódott a kérdés, hogy ugye volt, mikor a roham volt erősebb….
    Az igaz, hogy idővel Katniss úgy érezte, hogy Peeta kell neki, de vajon nem azért, mert Gale nem volt ott? Ugye erre sosem fogunk választ kapni…..
    Én is remélem, hogy a rendszer megváltozott, nem is a hepiend miatt, szeretem az olyan könyveket is, amik nem hepiendesek, ennél inkább azt érzem, hogy kicsit össze lett csapva a vége. Sok a megválaszolatlan kérdés…..legalábbis nekem…

  6. @szami:

    “Az igaz, hogy idővel Katniss úgy érezte, hogy Peeta kell neki, de vajon nem azért, mert Gale nem volt ott?”

    Szerintem nem feltétlenül. Egyrészt, ugye, ha Katniss akarja, megkereshette volna Galet. De szerintem rájött, hogy Gale-t az egész háború kifejezetten könyörtelenné tette. Elég a hegyrobbantásra gondolni, illetve arra, hogy az ő általa tervezett bombák végeztek Primmel. Amit én személy szerint feleslegesnek érzetem az az epilógus, gyerekestül, mindenestül. Ez csak egy csomó újabb kérdést vetett fel, legfőképpen azt, hogy mi történt a többi szereplővel addigra. De alapvetően nekem a három is nagyon tetszett, csakúgy mint az első kettő.

  7. Sziasztok.
    Nekem borzasztó csalódás a harmadik rész.
    Amikor átrágtam magam a 3. részen, kb a következők jutottak eszembe:
    Hatásos a befejezés, sajnálat és együttérzés dominál, és persze a csalódottság, hogy így lett vége. És az a nem szűnő érzés, hogy valami nagyon nem stimmel ezzel a könyvvel. Úgy anblokk zusammen valami nem stimmel. Végig kellett olvasnom az első – valóban zseniálisan megírt – részt, újra hogy lassan rájöjjek az okokra.
    – A háború borzalmairól ír egy fikcióban… Ráadásul az emberi faj kegyetlenségéről elmélkedik a 3. részben: megint csak egy fikcióban. Eléggé hiteltelen. Hiszen ezt a világot az írónő teremtette. A háborút is. Hogyan lehet hát akkor hiteles a háború borzalmairól írni hitelesen? Ha a háború borzalmait akarom újra átézezni, akkor megnézek egy háborús filmet, szinte bármelyiket az elmúlt 10 évben, (Vörös vonal, Iwo Jima) ott is a háborúba való belefáradás a központ, csak ott legalább valódi történet alapján. Az hihetőbb. felmerül a kérdés: mégis kiknek szánta a könyvet az írónő? A 17-18 éveseknek, vagy a 30-soknak, 40-seknek? Az első rész a 17 éveseké, a harmadik inkább az életbe fásult 40-seké.
    – Az első rész szerethető, ok nélkül nem gyilkoló, halottakat megsirató Katniss-sza egy teljesen kiégett és a haborúba becsavarodott fruskává züllik a harmadik részre, aki egy lépést sem tesz, hogy az úgymond szerelmét kimentse a Kapitólium markából, ugyebár, de aztán elindul egy öngyilkos akcióba, hogy öljön, hogy megölje az elnököt. Egyetlen vállmozdulattal elfogadja, hogy az őt szerető fiút eltérítették, meg sem próbál segíteni rajta. Sőt, többször majdnem rányilaz, mindenféle érzelem nélkül. Aztán a legvégén mégis vele él, mint megtudjuk egy pár mondatból, mert nincs jobb. Ezzé vált Katniss. Képtelenség azonosulni egy ilyen lánnyal. Inkább iszonyodik az ember tőle. Peete sokkal inkább ember maradt, de róla alig tudunk valamit, a 3 rész csak elsiklik felette.
    – Az írónő perverz módon végez ki minden szimpatikus szereplőt a 3. részben, végül Prim teljesen illogikus erőltetett és értelmetlen feláldozásával az egész regényt heréli ki. Mintha egy csattanó miatt feláldozta volna ez egész mondandót. Ismét csak a kérdés: kiknek írta a könyvet? A 17 éveseknek, akik nem tudják követni Kattnis változásait?
    Az ember nem tudja követni, olyan iramban hullanak a regény hősei, mintha csak az írónő perverz gyilkos hajlamait élné ki az olvasókon. Olyan ez, mintha Verne mondjuk a kétévi vakációban kiritotta volna a hősök 90%-át.

    Üdv: clear

    És még jópár hasonló megjegyzésem lenne…

    Sajnos. Az évszázad egyik legnagyobb regénye lehetett volna, így meg egy filmen jól mutató öldöklés lett belőle.

  8. valamilyen szempontból igazad van, de tegyük föl, szerinted a második világháborúban egy nagyobb családból, baráti körből (még ha nem is központi szerepet játszottak a történésekbe)legjobb esetben hányan élték túl? ketten, talán hárman és voltak akik az utolsó pillanatban haltak meg, minden különösebb ok nélkül csak mert rossz helyen voltak rosszkor … a könyv valami olyat ír le amit eddig nem sokan tettek!!!

  9. Jó tegyük föl. Persze meghaltak. De róluk nem írnak fantasy regényt. Az dokumentumregény és úgy is olvassák.
    A fantasynak is megvannak a maga íratlan szabályai, és ezeket horrorrá változtatni a regényen belül!!!!!!, nem szokás. És nem is szabad. Olyan ez, mintha Verne mondjuk a kétévi vakációban a kiirtotta volna a fiatal hősök 90%-át a legvégén, mert ilyen kedve szottyant rá. Értelmetlenség, csalódás és végül meg nem értés a vége. Mint itt is.
    Jó, tudom az irói szabadság. De mégsem. Az olvasóknak vannak elvárásai egy regény olvasása során. Egy végül is egy tinédzser regény ami nem válhat horrorrá a végére. A könyv nem válthat kategóriát a végére. A kérdésem továbbra is él: végül is kiknek írta a könyvet az írónő? A 17-18 éveseknek? Azok nem erről akarnak olvasni. Nem a háborút akarják, hanem az életet!
    Már írtam máshol: egyetlen reményem hogy a filmre olyan rendezőt választanak, aki az első rész reményét, életbe vetett hitét fenntartja a 3. rész végére. Egy jó példa az utolsó mohikán 92-es feldolgozása. Eltértek a könyvtől, de ettől még jobb lett a film.

  10. Ja, és még nem is írtam a egyik legzavaróbb élményemről. A második és harmadik könyv világosan elkülöníthető kétféle stílussal készült. Az egyik szinte narrátor és a második könyv eleje, valamint a 3. könyv nagy része ezzel a stílussal készült. A másik a közvetlen személyes stílus, mely az első könyvre jellemző és a második könyv második felére. Szinte mintha más kéz írta volna a két stílust. És, ráadásul, ha ezt részeket kiveszem a könyvből, akkor csaknem tökéletes történetet kapunk – a háború nélkül, ami ott ér véget, hogy kimentik őket az arénából – talán mert a lázadás elsöpörte a kormányt. Láttunk már ilyen befejezést pl. Poe-tól az Inkvizíció karmaiban c novellában.

  11. [clearwater](#12144830): Többször is átolvastam a hozzászólásaidat, teljes mértékben egyet értek az általad leírtakkal. Nekem például fel sem tűnt az eltérő stílus, csak most, ahogy elolvastam pár random oldalt – tényleg érezhető, mintha teljesen más írta volna. Persze, ezt is meg lehet magyarázni, Katniss egyértelmű személyiségváltozásával, de akkor is zavaró.

    Mindent összevetve a maga nemében továbbra is kiemelkedő a trilógia, de a harmadik rész – pláne az első kettő fényében, – valamelyest kritikán aluli.

  12. Köszönöm a visszajelzéseket.
    Az agyam nem nyugszik, hiszem képtelen befogadni azt a változást, (minőségesést???) ami az 1. és 3. könyv között tátong.
    De azt hiszem megtaláltam az egyik legnagyobb dilemmámat.
    Katniss az első részbe azért gyilkol, hogy túléljen. Ami a körülmények között elfogadható.
    A 3. részben meg az ölés öncélú, szinte érzelem nélküli. Azért öl, mert mások is ölnek. ez nam az elveiért kiálló Katniss. Érthetetlen. Kezdődik az egész azzal, hogy kijelenti, ő akarja az elnököt megölni. Tessék???? Ez a bosszúálló Katniss teljesen új, emlékszem csóváltam a fejem jó ideig, mikor ideértem az olvasásban. Teljesen ellentmond az addigi kialakult képnek.
    Nem is értem, mintha két különálló Katniss létezne (két író fejében???)
    A 3. rész végén pedig Katniss megöli az elnököt, mert ő a hatalomért ölt. Ismét a régi Katniss, aki iszonyodik az öncélú ölés miatt, és lázad.

    de utyanez a visszaeség a Katniss-Peete páros esetén is. A 2. könyv végén Katniss rájön mennyire szereti, még írja is a könyv, mikor a kerítésnél újraélesztik. teljesen bepánikol. Aztán a 3 részben megint tiszta közöny… már megint a másik Katniss, egy másik stílus. A kettő köszönő viszonyban sincs.

    Az a véleményem, hogy

    1. vagy a kétrészes regényből 3 részeset csináltak volna egy társszerző segítségével utólag

    2. vagy mintha az irónő – talán a jó kritikák miatt – elhitte volna, hogy neki itt most valami nagyot kell dobnia, valamit olyat, ami üt. Hirtelen Golding akart lenni egy új legyek urával, ahelyett, hogy folytatta volna azt, amit a könyv eleje elkezd, és a második könyv folytat: egy embertelen körülmények között embernek maradó, szeretni képes pár heroikus küzdelmét a világgal. Még ha ebbe bele is bukta volna, sokkal élvezhetőbb lett volna a könyv.

    Elnézést, ha valakit megbántok, de nem tudok elmenni a rengeteg következetlenség, hiba mellett, főleg egy ilyen csodálatos első rész után.

    Néha azt kívánom, inkább ne is írta volna tovább…

    Üdv

  13. Nekem érdekes mód a 3. rész a kedvencem. Tetszik a pálfordulás. Én Katnisst megértem miért akarta kinyírni Snow elnököt, de azért egy csomó jó karakter kinyírni… Egy háború szerintem mindenkit valamilyen szinten megváltoztat. Lehet, hogy, ha tényleg Katniss helyében lettünk volna mi is így gondolkodtunk volna, bár én merőben más vagyok, mint ő. Nekem az jött le az egész könyvből, hogy nem közönyös Peeta iránt, bár lehet, hogy az én készülékemben van a hiba. Kinek a pap, kinek a papné…

  14. Egy kis időbe telt, mire olyan oldalt találtam ahol az olvasói hozzászólások nem merülnek ki a puszta rajongásban. Én is kevesebb mint egy hét alatt végeztem a trilógiával, de harmadik rész teljesen lerombolta az addigi érdeklődésemet. Egyszerűen azt éreztem, hogy itt valami nem stimmel, az addig felépített karakterek teljesen szétestek és az egész erőltetetté vált.
    Kedves Clearwater, örülök, hogy ilyen hosszan fejtetted ki a véleményedet és elemző, gondolkodó módon írtál a könyvről. Szinte teljes mértékben egyet értek veled.

  15. fuuu ehhez csak annyit h eldobtam a könyvet és idegességemben elsirtam magam amikor megláttam h Peetaval jött össze és nem Gale-el….