Anno a külföldi megjelenéskor úgy harangozták be, mint a Gossip Girl klónját csak száz évvel később játszódik. Nos, tényleg igazuk lett, Katherine McGee-nek sikerült tökéletesen lemásolnia a Gossip Girlt. És hogy ez baj-e? A fene tudja.

Gyerekek, én még soha nem olvastam olyan guilty pleasure könyvet, mint ez. Az ezredik emelet a tökéletes „bűnös élvezet”. Minden fordulat kiszámítható és minden karakter egysíkú. De valahogy mégis működik az egész, nem tudtam letenni. Éreztem, hogy amit olvasok nem elég jó, de basszus, kíváncsi voltam, hogy kivel mi lesz, és hogyan sikerül bonyolítani a szálakat. Mondom, guilty pleasure a köbön.

A könyvben 2118-ban vagyunk, a helyszín az ezer emeletes torony, ahol minél magasabb szinten élsz, annál gazdagabb vagy. Öt főszereplős a történet, és a 4 lány 1 fiú párosból csak egy szerelmespár lett, így jobb ha felkészül mindenki a több tucat mellékszereplőre és névre, amit meg kell jegyezni ahhoz, hogy érthetővé váljon a sztori. A könyv elején például nem egyszerű nyomon követni a szálakat, de amikor elkezdenek komolyabban egybeérni, már egyszerűbb a dolog.

Az öt főhős közül pont a főszereplővel nem tudtam azonosulni. Serena Van Der Woodsen Avery életének fő problémája az, hogy gyönyörű és gazdag. Úgy lett megtervezve az orvosok által, és tényleg, ő a legszebb e-vidéken, mindenki el is mondja neki, ez pedig zavarja. Amúgy a másik kínja, hogy szerelmes Nate Archibaldba Atlasba, a mostohatestvérébe. Komolyan, nem is vértestvérek, de olyan hatalmas drámának van beállítva az egész…

És igen, végig értettem, hogy Avery esetében az írónő mit akart átadni, megmutatni, hogy egy tökéletes lánynak is lehetnek gondjai, csak valahogy nem jött át. Talán azért sem, mert miközben azon nyafogott, hogy ő mennyire szép, gúnyolódott mások anyagi helyzetén (mérföldes srácok), kábé kicsinálta a legjobb barátnőjét, és végtelenül idegesítő volt a legtöbb helyzetben. Szerencse, hogy voltak azért szimpatikus megmozdulásai is.

Nála sokkal jobban szerettem Blairt Ledát, aki egykor Avery legjobb barátnője volt. Naná, hogy Atlasba szerelmes, amúgy meg drogfüggő, és persze tele van különböző problémákkal. Ahogy haladtunk előre, úgy lett egyre szimpatikusabb a csaj. De ugyanez elmondható Erisről, aki a kedvencem lett a lányok közül. Ő is milliárdos, legalábbis, a könyv elején, aztán kiderül egy-két dolog és csórón a prolik között találja magát. Amit pedig a helyzet tett vele, egyszerűen wow, karakterfejlődés a köbön.

Itt van Rylin, aki az anyukája halála után egyedül neveli a húgát. Otthagyja a sulit, majd a szuperszexi Cordnál kap takarírónői állást. És naná, hogy belezúg a főnökébe. Nagyon édes páros voltak ketten, Chuck Basst Cordot pedig egyszerűen imádtam. Olyan titokzatos és szerethető volt, az idő előrehaladtával pedig egyre jobbak voltak a jelenetei Rylinnal is.

Az ötödik főhősünk Dan Humphry Watt, egy csóró hackersrác, aki szeretne segíteni a szegény családján, ezért bevállal illegális dolgokat is. És persze szerelmes lesz Serenába Averybe is. Szerettem Watt fejezeteit, leginkább a humorát, és azt, hogy nála is megvoltak a határok. A jelenetei Averyvel pedig kellően cukik lettek.

A könyv legfőbb tanulsága számomra az, hogy tök mindegy mennyire vagy gazdag, úgyis szar az élet. Legalábbis, szerintem ha egy üzenetet át akart adni a könyv, akkor ez volt az. Mert mindegyik főhős szenvedett, csak a gazdagoknak nem kellett amiatt tartani, hogy kilakoltatják őket. Szóval, inkább gazdagon legyen rossz, nem?

Ami kiemelte a könyvet a többi hasonló közül, a helyszín. Maga az ötlet, hogy ezer emeletes torony van egész jól hangzik, és tényleg ötletesen lett kivitelezve. Mert aki a toronyban él, nem kell mennie kábé sehová, az épületen belül mindent megtalál, sulit, hotelt, de még élő és lélegző fákat is. Viszont számomra a hitelesség próbát a „miért”-en bukta el a torony.

Hiszen nincs odakint környezeti katasztrófa, ugyanúgy élhetnének a tornyon kívül is. Miért akarná magát valaki bezárni egész életére egy hatalmas házba, ha bármikor kimehet? A gazdagok miért mondanának le a tengerpartról a mű környezet miatt? És ha annyira gondja volt Averynek a toronnyal mi a fenéért nem fogta a magánrepülőjét és ment el egy parkba futni és szomorkodni azon, hogy túl szép?

Értékelés: 7/10

A könyvben van egy nagyobb rejtély is, arra direkt nem térek ki, nem szeretnék spoileres lenni. Alapjáraton itt az öt főszereplő a lényeg, a személyes problémáik, a románcok és a hatalmi játszmák. A helyszín és a futurisztikus környezet csak színesíti a könyvet, de tényleg a karaktereken van a hangsúly. És hellyel-közzel sikerült megszeretnek a főhősöket. Különösen Wattot.

Hogy tetszik a borító? Nem rossz, de az eredeti fekete, amin a torony látható, kicsit jobban bejön.

Kinek ajánlom elolvasásra? Gossip Girl rajongóknak 🙂