Őszintén, tudtam, hogy ez a könyv fájni fog, és én mégis elolvastam. Már a Powerlessben is Adena volt az egyik kedvenc karakterem, szóval kíváncsi voltam az ő történetére, és persze Makra is, akit a sorozat harmadik kötetében ismerhettünk meg.

Nagyon tetszett a könyv, jó volt mélyebben belelátni Adena életébe, és bár maga a kötet rövid volt, de így is teljesen jól átadta, hogy milyen mély szerelem alakult ki Adena és Mak között. Annyira szerettem a jeleneteiket, a párbeszédeiket, ez a grumpy x sunshine trope baromi jól működött kettejük közt.

Szerettem a karakterek önálló történetszálait is. Mindkettejüket megrágta és kiköpte az élet, és baromi fájdalmas múltjuk volt, különösen Maknak, akit hihetetlen sajnáltam. Jók voltak a visszautalások a többi kötetre, szerettem a kis vicces momentumokat, például, hogy Maknak mennyire kényelmetlen az erőd, vagy milyen nehéz neki mosolyognia, de Adenának csak sikerült elérnie.

Amit viszont sajnáltam, az a kevés Adena és Pae jelenet, talán ha három volt, sokat mondok, de Mak és Hera között egyet se kaptunk. Mindkettejük számára nagyon fontosak voltak a lányok, mégis, zömében emlékekre kellett hagyatkoznunk, ennél azért többet reméltem, leginkább Maknál. Konkrétan én nem is emlékeztem, hogy ki volt szegény Hera.

Értékelés: 9/10

Mindent egybevetve élveztem a könyv olvasását, Lauren Roberts írói stílusát még mindig szeretem, a könyv pedig belemart a lelkembe és kivájt belőle egy darabot, különösen a végével, ami bár nagyon fájt, de meglepően gyönyörűre sikeredett.

Hogy tetszik a borító? Egyszerűen imádom, olyan jól visszaadja a történetet, és külön jó, hogy ez a tű meg is jelenik a könyvben, akárcsak a sövénylabirintus… Azt viszont nem értem, hogy ez a könyv miért kisebb méretében a többinél. Olyan sután néz ki így a polcon.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha olvastad a Powerlesst, és egy kicsit is szimpatikus volt Adena története, akkor kérlek, ezt a kisregényt semmiképpen se hagyd ki. Nagyon sokat hozzáad a kerek egészhez.