Az első rész nagyon pozitív meglepetést okozott, így nem is volt bennem kérdés, hogy elolvassam-e a folytatást. Meg kell mondjam, nekem ez még jobban is tetszett tetszett, ugyanis hozta azokat a jegyeket, amik miatt beleszerettem ebbe a sorozatba, és hozzáadott némi pluszt is.

Ismét kisregényről van szó, még 120 oldalas sincs, ráadásul eléggé szellősen szedett a szöveg. Haladni elég gyorsan lehet vele, az író pedig most is nagyon izgalmassá és egyedivé tette a történteket. Ott folytattuk, ahol előzőleg abbahagytuk: az igazi Molly halott, a másolat Molly pedig él, és immáron ő tekinti magát az igazi, a valós Mollynak. Legalábbis, igyekszik, hogy ő legyen az.

Ez a kötet nagyon szépen rávilágított arra, hogy milyen az, ha az embernek önértékelési és elfogadási gondjai vannak, ha nem találja önmagát, ha gyógyszerekhez és pszcihiátriai kezeléshez kell nyúlnia. Ne is csodálkozzunk azon, hogy Mollynak nehezen ment az átmenet, hiszen alig 18 órája született, de a fejében ott volt „az igazi” Molly összes emléke az elmúlt 27 évből. Nagyon szépen kezelte az író az ebből fakadó nehézségeket és érzéseket.

Most kaptunk egy második nézőpontot is, méghozzá James-ét. Őt az előző részben ugye ott hagytuk, hogy kvázi Molly „teherbe ejtette„, és a férfiben egyfajta daganatként ott nő ki egy felnőtt molly, és azt próbálja megakadályozni, hogy belehaljon a „szülésbe”. Elég kis mini részleteket kaptunk James-ből, de nekem ennyi pont elég volt, a vége pedig különösen érdekes lett, nem semmi lezárást kapott a karakter.

Szerencsére az író tágította is a világot, sőt, egyre több mindent tudunk a mollykról, a keletkezésükről, és sikerült a lány szüleit is úgy árnyalni, hogy csak kapkodtam a levegőt, ugyanis olyan pozitív kép élt bennem róluk, de most sikerült mindent megkérdőjeleznem, amit eddig tudtam, és ezzel Molly is nyilván így volt, mindezt pedig zseniálisan reagálta le a karakter. Vagyis, az író. Egyre izgalmasabb lett a feltörő információktól a sorozat, pláne amikor felbukkant a Tamara nevű lány, aki azért nem semmi meglepetéseket tartogatott, imádtam a karaktert.

Értékelés: 10/10

Nem akarok lelőni egy spoilert sem, az értékelés is ezért lett ennyire rövid. A folytatás nekem még jobban is tetszett az első résznél. Egyrészt a világot nagyon ügyesen tágította az író, tetszettek az érzelmi dilemmák a kötetben, az, ahogyan mollyból Molly lett fejben, és persze a kiderülő extra információmorzsák miatt egyre kíváncsibb vagyok a folytatásra, amiben remélem minden titokra fény derül.

Hogy tetszik a borító? Ötletes, hogy az első rész designja megmaradt, csak a háttérszín változott. Viszont a kék és a vörös együtt nekem nagyon passzol, és bár élőben azért jobb, mint képeken, így annyira nem szerelem ez a borító.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha tetszett az első rész, szerintem semmiképpen se hagyd ki a folytatást!