Egész életemben erre a filmre vártam. Nem túlzás ezt állítanom, hiszen mindig is szerettem a karácsonyi romantikus filmeket, de sosem láttam még olyat, ahol csak két meleg pasi lett volna a főszereplő, akiknek a boldogságáért drukkolhatok. Persze, a szerelem az szerelem, így hetero párosért is tudok izgulni, de mivel én is meleg vagyok, ez a film emiatt sokkal többet adott nekem.

A történet szerint Peter közösségi média szakemberként dolgozik Los Angelesben, de nem szereti a munkáját, inkább egy növényboltot nyitna. Amikor hazatér karácsonyra, megkéri a legjobb barátját, Nicket, játssza el, hogy ő a pasija, mert a családja nagyon aggódik érte, amiért nincs senkije. Eközben viszont az anyja egy randit szervez Peternek az elképesztően szexi sportoktatóval, Jamesszel, így a hazugság hamar szertefoszlik, és Peter kedveli is Jamest, de egyre nyilvánvalóbb számára, hogy Nick sem közömbös neki.

Igen, ez egy szerelmi háromszöges film, ezt jobb előre leszögezni. Az a típus, ahol kábé mindenki ugyannak a srácnak fog drukkolni, mert Nick egyszerűen tökéletes. Olyan kedves, édes srác, jól kijön Peter családjával, jó a humora és helyes is, ráadásul mesekönyvet írt, és imádja a kutyáját. Na meg Petert. Kell más? Mondjuk én Jamest is nagyon kedveltem, szimpatikus volt a személyisége, nem csak külsőben volt a toppon.

A film amúgy mindent hoz, amit egy karácsonyi romantikustól elvár az ember. Könnyen megoldódó bonyodalmakat, srácot, aki visszavágyik a kisvárosba, vicces szülőket és rokonokat, zabálnivaló kisgyerekeket, mindent belepő karácsonyi dekorációt, édes, romantikus jeleneteket és feszültséget is, mert naná, hogy az ember drukkol Peternek, hogy rátaláljon a boldogságra, mert olyan imádnivaló az a srác, hogy igazán megérdemli.

Amit külön szerettem, hogy nem igazán foglalkoztak a kreátorok azzal, hogy itt egy meleg szerelmespár áll a középpontban. Nem kerültek elő az elfogadási kérdések, nyíltan sétálhattak kézenfogva az utcán, sőt, még Peter családja segédkezett lelkesen abban, hogy Nick felé sodorja a fiút. Annyira jó volt belenézni egy ilyen „utópiába”, ahol nem számít, hogy kit szeretsz, mert a szerelem az szerelem.

Még a szereplőgárdát kiemelném. A Netflix is felszállt a vonatra, és a meleg szereplőkre LMBTQ színészeket alkalmazott. Michael Urie, Philemon Chambers és Luke Macfarlane nagyon szerethető volt, Urie pedig egyenesen imádnivaló, a kémia is tök jól működött mindkét sráccal. Amúgy én azt hittem, hogy Jennifer Coolidge ellopja majd a showt, de sokszor inkább idegesítőnek éreztem, viszont az anyát alakító Kathy Najimy telitalálat volt a szememben.

Részemről ez 10/10-es élmény volt, minden egyes pillanatát imádtam. Persze, ha leveszem a rózsaszín szemüveget, akkor látom, hogy ez a karácsonyi film semmivel sem volt több, vagy jobb, mint egy tipikus Hallmark karácsonyi film, de még mindig ezerrel dobog a szívem a boldogságtól, hogy végre láthattam egy meleg karácsonyi romantikus filmet. Tényleg erre vártam egész életemben, és már most reménykedem benne, hogy a Netflix minden évben meglep minket egy ilyen kinccsel.