Home Film és Sorozat kritika Sorozatajánló: Emily in Paris – Cuki romkom a Netflixen

Sorozatajánló: Emily in Paris – Cuki romkom a Netflixen

Darren Star producer neve leginkább a Szex és New York miatt lehet ismerős, hiszen ő volt a kreátora. Legutóbb a Younger sorozattal rukkolt elő, ami nekem szintén nagy kedvencem, ott egy negyvenes nő adja ki magát huszonötnek, hogy munkát kapjon. Star új sorozata, az Emily in Paris inkább a Younger farvizein evez, igazi romantikus komédia feelinget szállít, aminek lehetetlen ellenállni.

A hősnőnk, Emily Chicagóban él, marketingesként dolgozik. A főnöke váratlan teherbe esése után ő kapja meg a lehetőséget, hogy Párizsba költözhessen, és az ott felvásárolt irodában segítsen be az amerikai életszemléletével és meglátásaival. Csak egy gond van: Emily nem beszél franciául…

A sorozat egyértelműen Emilyre épít, ő a központi karakter, minden jelenetben szerepel. Végigélhetjük, ahogy először csetlik-botlik Párizsban, látjuk milyen magányos a kezdetekben, és mennyire nehéz beilleszkednie, hiszen a francia munkatársai sem igazán kímélik őt, leginkább a főnöke, Sylvie az, aki ott torpedózza ahogy tudja.

Igazi fejlődéstörténetet élhetünk át, Emily ugyanis lassacskán belerázódik a párizsi létbe, folyamatosan új barátokat szerez, és igen, a szerelem is felüti a fejét, belezúg ugyanis a szomszédjába, a pofátlanul helyes Gabriel-be, akivel igazából minden tökéletes lehetne, de… nem lövöm le a csavart.

Igazából a romantikus komédia műfajába az Emily in Paris semmi újat nem hoz. Sőt, tulajdonképpen minden létező klisét ellő, legyen szó akár szerelmi, akár munkahelyi témáról. Mert igen, nyilván Emily az, aki az utolsó pillanatban ment meg mindent egy korábban felvezett gondolattal, és naná, hogy a morcos, bunkó francia kollégák is megkedvelik, még Sylvie is, sőt, lassacskán kiderül, hogy a franciák sem olyan bunkók, sőt, igazából imádnivalóak.

De van valami ebben a sorozatban, ami odaszögezett a képernyő elé, a tíz részt kábé 24 óra alatt letoltam. De mi lehet az a valami? Egyrészt a romkom stílust nagyon erősen hozza, másfelől iszonyat jó a humora, a munkahelyi jeleneteket például imádtam. Érdekes az összes szereplője, és itt-ott nagyon erős mellékszállal működik, a legjobban a szerető-kérdést szerettem, ahogy megmutatta milyen is egy középkorú nő élete, ha ő egy harmadik a párkapcsolatban.

A színészek is kihozzák a maximumot a szerepeikből, Lilly Collins egészen imádnivaló, olyan kis édesen hozza a karakterének az összes árnyalatát. Lucas Bravo remekel a francia szívtipró karakterében, tényleg belezúg az ember két perc alatt. (Ó, az az akcentus!) Imádtam Ashley Park karakterét is, egyértelműen hozta a humort, és amikor énekelt, hű, elaléltam. És igen, naná, hogy a Sylvie-t alakító Philippine Leroy-Beaulieu is zseniálisan a francia femme fetale-t.

A helyszínt is iszonyúan szerettem! Párizsban forgattak, gyönyörű képeket kaptunk a városról, egy részben még a francia vidékről is. (Hű, az a rész, hát ott sírva röhögtem, amikor kiderült Emily hódításáról az, ami :)) Kicsit úgy éreztem, mintha én is ott lennék, és együtt fedezném fel az országot Emilyvel. A közösségi médiás mellékszál is kifejezetten érdekes vonulat volt, bár mondjuk kicsit meseszerű is, hogy valaki ilyen ügyesen növelje a követői bázisát. Ami pedig a divatot illeti, na az valami egészen mesés. Olyan jó kis Gossip Girl feelingem volt a sikkes ruhák láttán, Emily és Sylvie ruhatára iszonyat menő volt minden részben.

Egyértelmű, hogy az Emily in Paris nem az a sorozat, ami megváltja a világot. Ellenben mosolyt csalt az arcomra, szórakoztatott, itt-ott elgondolkodtatott és elrepített Párizsba. Pont erre volt szükségem 2020-ban, a koronavírus járvány idején.