Nem véletlen, hogy Colleen Hoover napjaink egyik, ha nem a legsikeresebb női írója. Kevesen tudnak olyan jó könyveket írni, mint CoHo, és erre a legújabb regénye, a Reminders of Him – Emlékek róla az egyik legjobb bizonyíték. Igen, ez a kötet is zseniális volt, egy igazi érzelmi hullámvasút, ami kifacsarja az ember lelkét, de a jó módon.

* Elolvasnád? Szerezd be a könyvet innen! *

A történet főszereplője Kenna, aki öt évet töltött börtönben, miután egy autóbalesetben meghal a szerelme, Scotty, és Kenna ült a volán mögött. A nő a börtönben tudja meg, hogy terhes, a kislányát, Diemet pedig Scotty szülei nevelik. Sosem látta még a lányát, így amikor kiengedik, szeretné megismerni őt. Amikor megérkezik a kisvárosba, ahol élnek, találkozik egy rejtélyes, jóképű tetovált sráccal, Ledgerrel, akivel kialakul egy szikra, és felcsapnak az érzelmek, de aztán Kenna megtudja, hogy Ledger Scotty legjobb barátja volt, és ő is jelentősen részt vesz Diem nevelésében…

Maga a könyv egy nagyon komplex problémát mesél el, ráadásul több szemszögből, és kifejezetten szerettem azt, hogy a másik oldalon lévő emberek is meg tudják érteni azt, hogy miért, és mit is akar a másik. Kenna célja ugyanis egyértelmű: szeretné felvenni a kapcsolatot a kislányával, miközben a nagyszülők még mindig gyászolják a halott fiúkat, akinek a haláláért Kennát hibáztatják, és mindent elkövetnek, hogy Kenna ne ismerhesse meg Diemet. Kettejük között pedig ugye ott van Ledger, aki sokáig maga sem tudja, hogy mi lenne a helyes lépés.

Olvasás közben annyira együtt tudtam érezni Kennával! CoHo fájdalmasan hitelesen adta át a nő lelkifurdalását, és azt a hatalmas vágyat, hogy megismerje a kislányt. Annyira érzékletes jeleneteket kaptunk, mint amikor először megtalálja a kislány hajgumiját, és rádöbben, egyforma a hajszínük, és ez boldogsággal tölti el, mert ez az első információ, amit megtud a gyerekéről. Értitek már, hogy lelkileg mennyire megviselő ez a kötet? Hiszen itt van egy nő, akit megrugdosott az élet, aki szenvedett, akinek lelkifurdalása van a baleset miatt, és mást sem szeretne, csak megismerni a kislányát. És Kenna annyira jó ember, és olyan nagyon szereti azt a gyereket, még látatlanul is. A szívem szakadt meg érte.

A másik oldal is nagyon érzékletesen átjött, ugyanis bármennyire is szimpatikus volt Kenna, megértettem a nagyszülők fájdalmát és döntéseit is. Az ő helyükben ki ne akarná távol tartani a kislányt a nőtől? Különösen az ajtódörömbölés és a parkoló-béli jelenet után. CoHo baromi ügyesen szőtte úgy a szálakat, hogy Ledger volt középen, és ő volt az, aki megértette mindenki fájdalmát. Az a legszebb ebben a könyvben, hogy itt nincsenek rossz emberek, csak jó emberek, akiket megtaposott az élet, és akik próbálják az adott helyzetben a lehető legjobb döntést meghozni.

Kenna kapcsán amiről még érdemes beszélni, az a börtönviselt emberekkel szembeni előítélet jelenléte a könyvben. Olyan könnyű ítélkezni, egy balesetről elmondani a véleményünket, lehúzni egy embert a múltja miatt, és esélyt sem adni neki arra, hogy bebizonyítsa, ő már nem ugyanaz az ember. Nagyon kellett ez a könyv, hogy Kenna példáján keresztül megmutassa, nem minden börtönviselt ember rossz, nem mindenki bűnöző, és igenis esélyt kell adni arra, hogy megfelelő módon integrálódhassanak a társadalomba.

Ami pedig a romantikus részt illeti, CoHo igazán kitett magáért, Ledger ugyanis az egyik kedvenc könyves pasim lett a repertoárból. Leginkább akkor szerettem bele, amikor kiderült, hogy miért is szakított a menyasszonyával. De az a sok édes jelenet Diemmel is feltette ám az i-re a pontot, mert annyira imádnivalóak voltak együtt. Kennával is jól működött a kémia, és végig érezni lehetett, hogy igen, ők összeillenek, méghozzá nem is kicsit. Ledger fejezeteiben pedig imádtam a dilemmát, amikor ő sem tudta, hogy mi legyen a helyes megoldás, kinek kedvezzen, és hogyan oldja meg azt, hogy mindenkinek jó lehessen.

Értékelés: 10/10

CoHo egy nagyon komplex témáról írt könyvet, amit érzésem szerint a lehető legjobban fejtett ki. Én nem bánom, hogy kicsit szirupos lett a vége, ennek pont így kellett történnie, hiszen itt tényleg nem volt főgonosz, csak élő és lélegző karakterek, akik egy baleset miatt túl sokat szenvedtek a múltban.

Ó, és Kenna leveleit Scottynak egyszerűen imádtam! Nem csak az ötletet, de a kivitelezést is. Csillagos ötös, mint mindig.

Hogy tetszik a borító? Egyszerűen gyönyörű. Imádom a színeit, és a madár mintát is. Csak azt sajnálom, hogy ilyen nagy betűmérettel van rajta CoHo neve.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Egyértelműen ez CoHo egyik legjobb könyve.

* Elolvasnád? Szerezd be a könyvet innen! *