Régóta kerülgetem már ezt a sorozatot, hiszen csupa jót hallok róla mindenütt, leginkább a külföldi bloggereknél látni kifejezett szerelmet a sorozat iránt. Eljött az ideje, hogy én is elolvassam! És szerencsére nem csalódtam. Mindezek után pedig reménykedem benne, hogy itthon is népszerűbb lesz majd a Dorothynak meg kell halnia, hiszen nagyon megérdemelné a figyelmet.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva máris megrendelheted! *

Az írónő érdekes alapszituációt teremtett: megírta a kultikus Óz folytatását, tudjátok, amiből készült egy rakat film és sorozat. Viszont az egész szituációt sikerült megcsavarnia. A történet szerint ugyanis Dorothy tényleg visszatért közénk, de aztán elunta magát Kansasben, hiányoztak neki a kalandok, így visszament Óz birodalmába, ahol először hercegnő lett, aztán pedig igazi zsarnok.

A könyvben lévő Dorothy még véletlenül sem olyan, mint akit megismerhettünk. Fölényes, kizsákmányoló és minden ízében gonosz. Most éppen Óz elpusztításán ügyködik: mindenhonnan kiszippantja a mágiát, hogy az övé legyen mind, a saját boldogságára öli az embereket, eközben pedig a gonosszá lett Glinda, a Madárijesztő, az Oroszlán és a Bádogember lesik a kívánságait és kegyetlenkednek kedvükre.

Na ebbe a világba érkezett meg a Dorothynak meg kell halnia hősnője, Amy. A lány feladata pedig egyszerű: meg kell ölnie Dorothyt, hogy felszabadíthassa Ózföldét. A gonoszok rendje szerint (akik most kábé a jók) ő az egyetlen, aki megteheti, mert ő is a Másik helyről érkezett. Amynek pedig végig harcolnia kell saját magával, hogy elfogadja-e a sorsát (tényleg az lenne az?), aztán mágiát tanul és harcot, találkozik helyes pasikkal, és premier plánból látja Dorothy mindennapos kegyetlenkedéseit.

Maga a történet iszonyúan ütős, egyszerűen beszippantja az embert. Az oldalak nagyon pörgősek, egyszerűen nehéz letenni a könyvet, mert mindig felüti a fejét valami rejtély, vagy éppen történik egy-egy olyan WTF dolog, hogy szó szerint csak lestem. A mágia, a harcok, és eleve a karakterek pedig olyan jók, hogy tényleg nehéz akár egy pillanatra is abbahagyni a könyvet.

A könyv eleje viszont kissé felemásra sikeredett számomra. Most képzeld el: felkap a tornádó és átrepít Ózföldére. Hát, ami engem illet, totál be lennék fosva, fel nem fognám, hogy mi ez az egész, hiába ismerem Dorothy eredettörténetét. Amy viszont hamar levágja a lényege, nem problémázik ezen, beáll a sorba és naná, hogy percek alatt köt életre szóló barátságokat.

Ami ezen felül még idegesített, hogy Amynek olyan könnyedén ment sok minden. Például egy csomó helyzetből a semmiből felbukkanó (titokzatos) szövetségesek mentették meg, és csak lestem, hogy mi van. A mágiát is iszonyú hamar megtanulta. Egyszerűen nem éreztem azt, hogy ő lenne a hős, az, aki megmentheti szerencsétlen Ózföldét, mert vagy mások segítettek neki, vagy a fejlődésén nem dolgozott eléggé, hanem kábé az ölébe kapott mindent. Ezeket sajnáltam ám.

Amy viszont mint hősnő egyszerűen imádnivaló. Szerencsére ő is az erős és önálló női főszereplők újhullámába tartozik, akit tulajdonképpen az eszéért, bátorságáért és kitartásáért csak szeretni lehet. A helyén van az erkölcsi iránytűje is, de ha kell, képes meglépni azt, amiről tudja, hogy később lelkifurdalása lesz. Szerettem azt is, ahogy a jóról és gonoszról gondolkodott, hozzátéve, hogy mi van akkor, ha már csak a „helyes” létezik ebben a kegyetlen világban.

Sokat hozzáadott a karakterhez a múltja is. Az iskolában kínozták, az anyja alkoholista és gyógyszerfüggő, az apja lelépett. Kicsit tartottam tőle, hogy a jelen nehézségei miatt a múltja netán izgatja a lányt, de szerencsére ez nem lett így. Szeretettem, ahogy önmagáról és az anyjáról gondolkodott, és önmagától jutott el a személyiségfejlődés következő lépcsőfokaira.

A sorozat szerencsére tele van zseniális karakterekkel. Egyrészt nagyon megvan annak a kikacsintós bája, hogy a jól ismert karaktereket ezúttal gonosz/őrült üzemmódban láthatjuk. Egyértelműen Dorothy lett a legjobb, minden jelenet ahol feltűnt és megszólalt maga volt a tömény zsenialitás. Glindában is rengeteg a potenciál, úgy érzem, sokkal fontosabb szereplő lesz ő, mint amilyennek első blikkre tűnik.

Az új szereplők is vitték ám a prímet, élükön Noxszal, a sráccal, aki Dorothyval edz. Tetszett ahogy bemutatták a múltját, a jelenét, és egyáltalán kétesélyessé tették azt, hogy tényleg érez-e valamit a lány iránt. A gonosz (avagy jó) boszorkányok is bőven odatették magukat, különösan Glamorát (Glinda ikertestvérét) csíptem, és nem csupán a beszólásai, hanem a tettei és a cselekedeti miatt is.

Értékelés: 9/10

Az apróbb hibáitól eltekintve a Dorothynak meg kell halnia egy nagyon izgalmas és letehetetlen kötet, olyan őrületes cliffhangerrel, ami után garantáltan olvasni kell a folytatást. Ami pedig külön jó, hogy az izgalmak mögött jól megírt emberi sorsok bújnak meg és rengeteg a morális kérdés, megannyi rejtéllyel fűszerezve amiken órákig lehetne gondolkodni.

Iszonyú ügyes munka volt ez az írónőtől, sikerült a lehető legjobban megbolondítania az eredeti Dorothy történetet, és olyan „folytatást” írni, ami egyszerűen lehengerli az embert.

Hogy tetszik a borító? Gyönyörű! Pacsi a magyar kiadónak, amiért megtartották.

Kinek ajánlom elolvasásra? A Dorothy – Óz sztorikat ismerőknek mindenképpen, de anélkül is érthető a regény. Azok is olvassák el bátran, akik szeretik a YA regényeket. Illetve, van egy disztópia beütése a könyvnek, emiatt csak még imádnivalóbb.