Az utóbbi években egyre népszerűbbek itthon az ázsiai BL meleg regények, aminek kifejezetten örülök, hiszen az mindig jó, ha újabb olvasók nyitnak a meleg történetek felé. Magyar szerző is alkot ebben a zsánerben, méghozzá M.Z. Chapelle, akinek a debütáló regényét olvastam el nemrég.

A történet helyszíne egy kisváros, ahová a félig francia származású Léó visszatér. Kisgyerekként itt nőtt fel, de miután kicsi korában elrabolta és molesztálta egy férfi, Franciaországban nevelkedett az apjával. Most azért jön, mert elhunyt az édesanyja, és el akarja adni a házat, de megérkezve Thaiföldre ott várja őt a régi gyerekkori barátja, Seni, és újra találkozik Thannal is, a sráccal akivel gyerekként mindig rivalizált, Than pedig mostanra egy szexi, erős és vonzó rendőrré cseperedett…

A könyv érdekessége egyben a legnagyobb hátránya is volt a szememben. Ugyanis egyszerre kaptunk egy romantikus szerelmi történetet, amiben egy fiúnak fel kell dolgoznia a tragikus múltját, az elrablásának a lelki következményeit, no meg azt is, hogy az eset miatt mennyire megszakadt az anyjával a kapcsolata. Lehetett volna ez egy gyönyörű romantikus történet arról, hogy két gyerekkori „rivális” felnőttként egymásba szeret, és miként építenek ki kapcsolatot úgy, hogy a két férfi közötti szerelem még ott sem olyan elfogadott, mint Franciaországban, ahol Léó felnőtt és szocializálódott.

Az író viszont félig krimivé varázsolta a könyvet, ugyanis nem sokkal Léó feltűnése után újra felbukkan az a bizonyos férfi, és ismét elrabolnak egy fehér bőrű, szőke kisfiút, Than és Léó pedig minden követ megmozgat, hogy kiderítsék ki ez a beteg állat, aki kisfiúkon élvezkedik. Nem nagyon szoktam krimi könyveket olvasni, de nekem olvasóként az eset érdekesnek tűnt, vártam, hogy elkapják ezt az állatot. Érdekes nyomokat rejtett el előttünk az író, de alapvetően azt éreztem, hogy nem mozgat meg annyira a regény nyomozós része. De ha valaki szereti a nyomozós történeteket, meg a romantikusakat is, az szerintem élni-halni fog ezért a regényért.

Ami a romantikát illeti, na azt viszont élveztem, nem is kicsit! Than imádnivaló egy pasi volt, annyira szerettem, ahogy átjött nála ez a védelmező ösztön. Szerettem látni, ahogy ezek ketten lassan felfedezik, és egymásnak is bevallják az érzelmeiket. Annyira összeillenek, és olyan erős volt köztük a kémia is! Kaptunk nem egy sistergően erotikus jelenetet is, amik kifejezetten jól lettek megírva. Annyira szerettem a regény végén azt, ahogy Than gondolkodik a kapcsolatukról, és kifejezetten kellett az, hogy ne gyorsan, hanem lassan jöjjenek össze, és így egy sokkal mélyebb, érzelmesebb kötődés alakuljon ki köztük.

Léót, mint főszereplőt is szerettem. Együtt tudtam érezni vele, és megértettem a fájdalmát. Iszonyú lehetett gyerekként átélnie egy ilyet, majd egy totálisan új környezetet, a barátai és az édesanyja kvázi elvesztését már gyerekként. Hihetetlen, hogy egy ilyen múlttal mennyire erős srác lett belőle. A helyén volt az esze és a szíve is, és külön tetszett, hogy a problémáit, amik az esetből adódtak a lelkében nem rejtette el, hanem pszichológussal próbált dolgozni rajta. Szerintem Léó tipikusan az a srác, akit nem lehet nem kedvelni. Na és amikor beszélgetett a két homofób gyerekkori barátjával, na ott sírva röhögtem.

Sosem jártam még Ázsiában, de most először éreztem azt, hogy talán nem is lenne rossz elmenni. Olyan szépen írta le az író a helyeket, és annyira áradt a kötetből az „ázsia feeling”! Ezt azért jó volt olvasni. A humort is szerettem a regényben, erről Seni gondoskodott, hát sírva röhögtem azon a srácon nem egyszer, nem kétszer. Ami viszont még feltűnt a regényben, hogy kicsit lassan haladtam vele, hiányzott az a sodró lendület, ami előre visz olvasás során. Lassabb mederben folyt ez a történet, lassan haladtak a dolgok, de ha belegondolok, egy ázsiai regénytől pont ez az elvárás, nem?

Értékelés: 7/10

Érdekes utazás volt a Párizstól keletre, mert megmutatott egy új világot, és azt, hogy a szerelem bárhol és bármikor felvirágozhat. Nem lett a kedvenc könyvem, de ez leginkább a krimi szál miatt, Léó és Than párosáért pedig abszolút megérte, hogy időt szántam az elolvasására.

Hogy tetszik a borító? Szerintem nagyon szép, a könyvhöz is illik, és jók a modell választások is.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a BL sztorikat, vagy a romantikus krimiket, mindenképpen tégy vele egy próbát!