A Sóvárgás akkor került fel a kívánságlistámra, amikor sokan úgy emlegették, mint a feminista Twilightot, aminek ráadásul a filmes jogai is elkeltek már. A napokban kiolvastam a könyvet, és én is nagyon megszerettem. Hamarosan értékelést is írok róla, addig is hoztam tíz idézetet, hogy meghozzam a kedvetek az olvasáshoz. Íme!
#1
„– Mégis mit vársz tőlem? Te és Mekhi megpróbáltok meggyőzni arról, hogy a Trónok harca némileg kevésbé véres változatában élek. Ráadásul már most is tél van.”
#2
„– Igen, nagyon szeretlek – (…)- De néha a szerelem nem elég.”
#3
„Igen, persze, egyfelől nem tudom elképzelni, milyen világról beszél, tekintve, hogy jelenleg egy fantasyregény közepében élek – amelyben számtalan fantasztikus teremtmény és titok van.”
#4
„– Úgy nézünk ki, mint akik bajt jelentenek?
Úgy néznek ki, mint a baj tökéletes definíciója.
Ha megnézném a „baj” szót a szótárban, az ő képük állna ott, és mellette egy hatalmas figyelmeztetés.”
#5
„Mert ne már! Mikor lettem egy kamaszoknak szóló regény hősnője? Az a lány, aki elájul az iskola legjóképűbb és legelérhetetlenebb srácától?
Pfuj! Nem fog megtörténni.”
#6
„– Nem az ijeszt meg, hogy vámpír vagy, Jaxon. Az a gondolat rémít meg, hogy elsétálsz, nekem pedig az egész életemet úgy kell leélnem, hogy nem tudtam meg, milyen érzés veled lenni.”
#7
„– Akkor tisztázzunk valamit! Amiatt, hogy én a) a világ legdögösebb sráca vagyok – fintorog, amikor ezt mondja – b) mindenki hajlong előttem és c) nem gyakran szoktam fázni, úgy döntöttél, hogy földönkívüli vagyok.”
#8
„– Na jó, most összezavarodtam. Biztos, hogy ugyanarról a Jaxonról beszélünk? – Behúz a legközelebbi alkóvba, azután megfogja és erősen megszorítja a kezemet. – Nagyon magas, nagyon jóképű, nagyon félelmetes? Fekete haj, fekete szem, fekete ruha és ultradögös test? Ráadásul olyan arrogáns, mint egy rocksztár… vagy mint egy nem túl kis ország önjelölt diktátora?”
#9
„– Hogy van a bokád?- kérdezi Jaxon. Sötét szeme végigsiklik rajtam, látom, hogy aggodalom tükröződik benne, de egy kicsit úgy érzem, mintha simogatna vele.
– Jobban. Köszönöm..a tegnapot.
– Melyik részét? – Ismét feltűnik az arcán az a ferde mosoly, és ezúttal, amikor végignéz rajtam, nagyon is simogatásnak érzem a pillantását.
De attól, hogy zavarban vagyok, még nem leszek könnyű préda.
– A gofrit. Nyilvánvalóan.”
#10
„– Macy felvisít – szabályszerűen visít-, Jaxon pedig felvont szemöldökkel néz rám. Az arcán látható kifejezés kicsit vidám és nagyon gonosz, a szívem pedig úgy felpörög, mint egy csúcsra járatott metronóm.
Legalábbis addig, amíg Macy azt nem sziszegi:
– Ez komoly? Nem tudtál volna szólni hogy itt van?
– Én nem..
– Nem tudta. – Jaxon tetőtől talpig végignéz rajtam,és egy pillanatra .. csupán egyetlen pillanatra.. mosoly villan meg obszidián szeme mélyén.”
