Hamarosan megjelenik Ecsédi Orsolya új mesekönyve, a Pokkernapló második kötete. Az íróval erről, és a korábbi köteteiről is beszélgettünk egy interjú keretében. Íme!
Idén jelenik meg a hatodik könyved, így adódik a kérdés: melyik a kedvenced közülük? Lehet egyáltalán kedvencet választani?
Biztos lehet, de én nem tudok. A Cirrus a Tűzfalon azért emlékezetes, mert az volt az első, a Banyavész azért, mert azzal egy sorozat indult, olyan szereplőkkel, akikkel nagyon sok időt töltöttem fejben. A Pokkernapló pedig azért, mert ott teljesen szabadon engedhettem azt a random humort, amit annyira szeretek.
Teljesen megértem, hogy te sem tudsz választani 🙂 Már előrendelhető a Pokkernapló második kötete, A baj nem jár egyedül. Mesélsz nekünk a könyvről? Ezúttal milyen kalandokba keveredik Goni?
Szegény Goni ugyanazzal küzd, mint korábban: túl jólelkű ördögnek, képtelen bárkit tisztességesen bűnbe vinni, így nem egyszerű megfelelnie a szigorú atyai elvárásoknak. A problémák közé viszont most felzárkózik az iskola is, különösen a pokolban megszokott természeti, azaz inkább természetfeletti törvényekkel kevés összhangot mutató természettudomány tantárgy. A tanároknak is szemet szúr, hogy Goni mennyire fogalmatlan olyan dolgokkal kapcsolatban, amiket a földi gyerekek már óvodás korukban tudni szoktak, apja viszont érthető módon ellenzi az olyan nyilvánvaló hazugságok bemagolását, mint hogy a vas nem éghető. Hiszen az. Demonstrálja is.
Ez izgalmasnak hangzik! Visszatérve a Kell egy csapatra, egy interjúban arra utaltál, hogy Anka még nem kapta meg igazán a saját történetét, így adódik a kérdés: tervezed megírni?
Már meg is írtam. 🙂 Éppen szerkesztés alatt áll. Anka különösen közel áll a szívemhez, mert ő a csapat fekete báránya, akitől senki nem vár semmi jót. Megérdemli a saját történetét, amiből kiderül, hogy neki is van tehetsége valamihez, valami egészen váratlan dologhoz, amire senki nem számított pont vele kapcsolatban.
Ó, ez nagyszerű hír! A Kell egy csapat egyik nagy különlegessége, hogy Adél néni gyakran idéz híres versekből. Ezeket hogy választod ki? Milyen visszajelzéseket kaptál az olvasóktól ezekre a megoldásokra?
Igyekszem olyanokat választani, amiket a gyerekeknek volt alkalmuk nem csak megismerni, hanem megjegyezni is. Ilyenek az iskolai tananyagban szereplő versek, de sok olyat is kiválasztottam, amit megzenésítettek, így észrevétlenül bemászott a gyerekek fejébe. Figyelembe vettem a legnépszerűbb, már óvodától használt gyerekvers-antológiák válogatásait is. Úgy tűnik, sikerült eltalálni egy olyan egyensúlyt, amiben a szuperkönnyen felismerhető és a kihívást jelentő idézetek egyensúlyban vannak, legalábbis az olvasók azt mondják, hogy élvezték a rejtvény-részét is a könyveknek. Amit pedig nem tudnak beazonosítani, azokra rá szoktak keresni, ami külön jó, mert van, hogy megtetszik nekik a vers.
Szerintem nagyon klassz, ahogy ezt így megalkottad! Regényíróként mindig is érdekelt, hogy milyen érzés lehet, ha profi illusztrációk készülnek egy történethez. Te hogy éled meg ezt a folyamatot?
Általában a kész rajzokat látom, de a kiadónak való leadás előtt az illusztrátorok megküldik nekem, hogy ha valami ellen kifogásom van, valami nem teszik, jelezhessem. Elárulom, ilyen még nem történt. Szuper illusztrátorokkal dolgozhatom, ami nagy öröm: László Mayával a Kell egy csapat! sorozaton, és Szabó-Nyulász Melindával a Pokkernaplón.
Bár sokan a gyerekkönyveidről ismernek, de már több antológiában jelent meg novellád, legutóbb a Vörös Pöttyös Csak mi kettenben. Mit szeretsz jobban írni, gyerekkönyvet vagy young adultot, netán felnőtteknek szóló történeteket? És melyiket érzed könnyebbnek? Fejben nem nehéz átállni a különböző stílusú szövegek megírásához?
Mindegyiket szeretek, élvezet és flow szempontjából ugyanolyan az élmény, és váltani sem nehéz köztük. A gyerekeknek és a fiataloknak való írást viszont valahogy jelentőségteljesebb ügynek érzem, talán azért, mert nekem magamnak is a rám legnagyobb hatást gyakorló olvasmányaim ebből az időszakból származnak. Persze, nyilván, felnőttként is találtam olyan könyveket, nem is keveset, ami beépült a személyiségembe, de az első 18 évben olvasott dolgok, azok minden hibájával együtt, sokat alakítottak rajtam. Ezért gondosabb is vagyok talán a gyerek és ifjúsági könyveimmel, és próbálok olyan témákat belevinni, amik támaszt jelenthetnek egy nehéz helyzetben, és megmutatják, hogy igazából senki sincs egyedül a problémájával, mások is küzdenek ugyanazzal.
A legtöbb írónak akit ismerek van egy regény-álma, amit évek óta tervezget a fejében, de még nem írt meg. Ha neked is van ilyen, a tiéddel mi a helyzet?
Van egy ilyen, de érdekes módon nem úgy álom, hogy ne lenne fogadókészség rá, vagy idegen terepet jelentene, hiszen az is egy ifjúsági regény. Ami miatt egyre halogatom, szerintem az, hogy annyira tetszik az alapötlet, és annyira képszerűen jelenik meg a fejemben a történet, hogy attól tartok, az írott változat nem lenne képes felérni ehhez. Félek, hogy elbaltázom, na. 🙂 De sejtem, hogy csak el kell kezdeni, és ez a blokkoló érzés el fog múlni.
Drukkolok, hogy mielőbb elmúljon és ezt is olvashassuk! Kedvenccel kezdtünk, zárjunk is azzal. A könyveidből melyik a kedvenc idézeted? Na jó, többet is megjelölhetsz, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy miért pont azokra esett a választásod!
Ez érdekes kérdés, még sosem gondolkodtam ezen. Mondjuk A baj nem jár egyedül címmel szeptemberben megjelenő Pokkernapló 2-ből ezt választom, mert felnevettem rajta, amikor hosszú idő után újra láttam a szöveget, és addigra már elfelejtettem, miket írtam bele:
„Papi az alapoknál kezdte. Tésztát főzött.
Utólag mentegetőzött, hogy nem az ő hibája. Honnan kellett volna tudnia, hogy a számok a zacskón perceket jelentenek?
Oké, ezt én sem tudtam. Lehetett volna 8-10 óra is, végül is.”
Úgy általában pedig ezt választom, azért, mert szerintem ez foglalja legjobban össze, miről szól a Kell egy csapat! sorozat:
„Az iskola nem tart örökké. Utána bármi lehetsz. Érted? Bármi. Rocksztár. Testszobrász. Bázisugró. Macskadivat-tervező. Vagy egyszerűen az első ember, akinek eszébe jut valami őrültség, ami megmenti az emberiséget a kipusztulástól. És akkor pont ugyanazért fognak szeretni, amiért most szidnak.”
A blogturnéról
Ecsédi Orsolya Kell egy csapat-sorozatának múlt évben megjelent a harmadik része Sárkányugatás címmel. Ezúttal három bloggerünk ered a főszereplők társaságában egy elveszett kutya (sárkány) nyomába.Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Nyereményjáték
A sárkányokat mindenki féli és csodálja, szóval ezúttal a játékban is ők kerülnek főszerepbe. Minden állomáson találtok egy fényképet egy sárkányról, a feladatotok az lesz, hogy a Rafflecopter megfelelő helyére beírjátok, az adott sárkány nevét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
További állomások
08. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út
08. 26. Könyv és más
08. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út (idézetes extra)
08. 28. Sorok között (interjús extra)
