Könyvajánló: Matt Haig – A fiú, akit Karácsonynak hívnak

Újfent hálásnak kell lennem a Netflixnek, ugyanis ha nem készül el az adaptáció, nem tudtam volna elolvasni a könyvet, mert már évek óta nem kapható. Most viszont sort keríthettem rá, és teljesen magával ragadott ez a bájos, édes történet, ami tele volt szeretettel és feledhetetlen, humoros pillanatokkal.

Kifejezetten szerettem Matt Haig írói előszavát, amiben azt mesélte el, hogy mi ihlette őt a könyv megírására: a kisfia megkérdezte tőle, a Télapó milyen volt gyerekként, Haignak pedig beindult a fantáziája, és ebből született meg ez a könyv. Bizony, az írás ilyen, bármiből születhet egy jó könyv egy tehetséges író tollából.

A könyv tehát azt meséli el, hogy milyen is volt a Mikulás kiskorában, és mi vezette őt arra az útra, hogy ő legyen a Mikulás, és minden gyerek karácsonyát boldoggá tegye. A történet elején megismerhetjük a szerény körülmények közt felnövő Niklaust, akinek az anyukája már halott, és az apukájával él. Szegény Niklausnak csak egyetlen répababája van és egy egér-kis barátja, aki sajtról álmodozik. Amikor az apja elvállal egy jó pénzt ígérő munkát, hogy felkutassa az északi sarkon élő koboldokat, Nikolast a gonosz nagynénje gondjaira bízzák, akitől megszökik, hogy megtalálja az apukáját és a koboldok birodalmát.

Ha azt kérdeznétek, hogy mit szerettem a legjobban a könyvben, nehéz lenne csak egy-két dolgot kiemelni. Imádom például Nikolas jellemét, azt, hogy ő mennyire tiszta szívű, és milyen sokat jelent neki a jóság, és hogy ezt minden körülmények közt megőrizze. Annyira erős példát mutat ezzel a gyerekeknek. Imádtam az apukájával, Joellel lévő kapcsolatát is, és az utolsó közös fejezetek szó szerint könnyeket csaltak az arcomba, annyira váratlan megoldást alkalmazott az író, és annyira jól lett kivitelezve az egész.

A könyv felépítését is csak dicsérni tudom. Egyrészt végig leköti az embert, tök jó az írói stílus, másfelől annyi váratlan dolgot húzott elő, tele volt jó ötletekkel és meglepetésekkel, amikre nem számítottam. Szeretem, ha egy könyv meg tud lepni, és A fiú, akit Karácsonynak hívnak tele volt meglepetésekkel. A világépítése is zseniális lett, a koboldok társadalmának a bemutatása mindent vitt, ahogy azt is jól átadta, mit tud tenni a bizalomvesztés, és mennyire nehéz visszaszerezni azt.

A humoráért is oda meg vissza voltam. Igazmondó Glimpin nevettem a legtöbbet, ő nem tudott hazudni, mindig az igazat kellett mondania, és az őszintesége mindent vitt, pláne ha kombináltuk a hobbijával, ami ugye mások fejének a felrobbantása. Elsőre nekem soknak tűnt egy gyerekkönyvben, de olyan karakterfejlődést kaptam a glimpik a jóság hatására, ami miatt végül teljesen beleszerettem a karakterbe és ebbe a történetszálba. De sokat nevettem Villámon, a rénszarvason is (hiába no, néha a pisi-poén is ütni tud, pláne annál a bizonyos embernél, akivel a végén találkozott Nikolas és Villám).

Ó, és tök jó volt az, ahogy az ismert karácsonyi elemeket egyre szorosabban belefűzte az író a kötetbe, mint a rénszarvasokkal való találkozást, a koboldoknál az érzést, hogy szeretik az embereket és segíteni akarnak, na meg, azon is jót mosolyogtam. A cél teljesítve lett:  szépen átjött az, hogy Matt Haig szerint hogyan lett egy kisfiúból maga a Mikulás, és milyen varázslat veszi őt körbe, ami lehetővé teszi a karácsonyi csodát.

Értékelés: 10/10

Magával ragadó, bűbájos, humoros és fontos üzenetet átadó történet ez, amit alig pár óra alatt kiolvastam, mert annyira a kezemhez nőtt. A karakterei zseniálisak, végig mosolyog az ember olvasás közben, ráadásul imádtam az egész mesét, amit egy olyan egyszerű kérdés köré szőtt az író, hogy milyen is volt a Télapó gyerekként…

Hogy tetszik a borító? Nekem filmes borítóval van meg a könyv, és azt kifejezetten szeretem. Az eredeti is szép, szó se róla, de meg kell mondjam, nem igazán rajongok a könyvben lévő illusztrációkért, mert nagyon nem az én stílusom egyik sem. Persze erre mondják, hogy ízlések és pofoonk.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Ez tipikusan az a könyv, amit kortól függetlenül ugyanúgy tud élvezni egy gyerek, egy tinédzser vagy egy felnőtt. Én direkt a film előtt olvastam, karácsonykor meg jöhet végre a film is!