A Luxen sorozat minden hibájával együtt az egyik legnagyobb kedvencem, és gyanítom, sokan vagyunk így ezzel 🙂

A molyon tettem egy kis kirándulást, és kikerestem az öt főkötet, és az előzmény-rész, a Shadows 2-2 legnépszerűbb idézetét, amiket a legtöbben csillagoztak az oldalon.

Nos, látva a gyűjteményt abszolút elmondhatom, az olvasók jól csillagoztak, ezek a szuper idézetek pedig viszonylag jól bemutatják a könyveket is.

* Spoiler-veszély! Ha még nem olvastad el a sorozatot, óvatosan böngéssz! *

#1

„Szép arc. Fantasztikus test. Rémes modor. A helyes fiúk szentháromsága.”
(J. L. Armentrout: Obszidián)

#2

„– Nem hiszem el, hogy megetted az összes jégkrémet, Daemon!
Összerezzentem, és megálltam az ebédlőben. Nincs az az isten, hogy én abba a konyhába bemenjek.
– Nem ettem meg mindet!
– Ó, persze, saját magát zabálta fel! – sikította Dee olyan hangosan, hogy a tetőgerendák is beleremegtek. – Vagy a kanál volt? Jaj, tudom már! A doboz!
– Ami azt illeti, szerintem a hűtőszekrény – felelte Daemon szárazon. Elvigyorodtam, amikor hallottam, hogy az üres doboz valaminek, leginkább emberi bőrnek csattan.”
(J. L. Armentrout: Obszidián)

#3

„Szerintem az olvasás szexi.”
(J. L. Armentrout: Ónix)

#4

„Lesa üzeni, hogy Daemon ma nagyon szexi.
Egyetértek vele.
Némán nevetve aláírtam.
Daemon mindig szexi!!!
Kihajoltam a padból, hogy visszapasszoljam a papírt Carissának, de egyszerre eltűnt az ujjaim közül. Bunkó!
Eltátott szájjal, égő arccal megfordultam, és Daemonra meredtem. Vigyorogva tartotta maga elé a papírt.
– Nem illik órán levelezni – mormolta.
– Add vissza! – sziszegtem. Daemon a fejét rázta, és én, na meg Carissa és Lesa legnagyobb rémületére, kibontotta a papírt. Szerettem volna meghalni, amikor ragyogó szeme végigszaladt az üzeneteken, és pontosan láttam, mikor ér az én soraimhoz, mert szemöldöke a magasba szökött. Elvigyorodott, a szájával vette le a tolláról a kupakot, aztán odaírt valamit a lap aljára. Nyögve Lesáékra néztem. Lesának leesett az álla, Carissa pedig épp úgy elvörösödött, mint én. Jó ég! Meddig írogat még?
Végre befejezte, visszahajtogatta a papírt, és a kezembe nyomta.
– Tessék, cica.
– Utállak. – Megfordultam, éppen idejében, mert a tanár járkálni kezdett. Amikor visszaért a táblához, magam elé tettem az átkozott levelet, óvatosan, mintha bomba volna. Lassan, vigyázva nyitottam ki.
És egy kicsit még jobban meghaltam.
Ez a papír soha, de soha nem láthat újra napvilágot.
Visszahajtogattam, és merev mozdulatokkal a táskámba gyűrtem. Az egész testem lángolt.
Daemon halkan nevetett mögöttem.”
(J. L. Armentrout: Ónix)

#5

„– Lazíts, cica, vagy muszáj lesz szereznem neked egy pamutgombolyagot, hogy azzal játssz!”
(J. L. Armentrout: Opál)

#6

„– Hiányoztál – ismertem be.
– Tudom. Nem élhetsz nélkülem.
– Ezt azért nem mondanám.
– Ismerd be.
– Na tessék, az egód már megint az útban áll – cukkoltam.
Daemon most a nyakamat csókolgatta, az állam alatt.
– Mihez?
– A tökéletes hangulathoz.
Daemon horkantott.
– Csak szólok, hogy ami az útban áll…
– Ne tetézd – intettem le, bár beleborzongtam, amikor a kulcscsontom tövében lévő mélyedéshez ért az ajka. Ebben semmi rossz nem volt.”
(J. L. Armentrout: Opál)

#7

„– Kezeket fel, és eszedbe ne jusson, hogy csillámpónivá változz nekem, szépfiú!”
(J. L. Armentrout: Origin)

#8

„Félreállt, hogy kiléphessek a folyosóra. A másik lift felé indultunk, és a fickó szinte az oldalamhoz tapadt.
– Ha továbbra is ilyen szoros kapcsolatban maradunk, haver, úgy érzem, lassan el kellene hogy vigyelek vacsorázni, vagy valami!”
(J. L. Armentrout: Origin)

#9

„– Szállj ki a fejemből!
– Nem bírok – válaszolta a kanapén ülő Archer. – Olyan átkozottul erősen sugárzod kifelé a gondolataidat, hogy szeretnék bekucorodni a sarokba, és sírni, hogy Daemon, Daemon, Daemon.”
(J. L. Armentrout: Opposition – Ellenállás)

#10

„– Nem is tudom – nyomtam az ujjaimat a halántékomhoz. – Most jó hasznát vehetnénk a Bosszúállóknak.
– A francokat. Ide már Loki kell – morogta Daemon.
Eaton tábornok felvonta a szemöldökét.
– Nos, sajnálatos módon a Marvel-univerzum nem valódi, úgyhogy…”
(J. L. Armentrout: Opposition – Ellenállás)

#11

„– Legközelebb majd azt vesszük észre, hogy te is egy emberrel jársz?
Daemon hangos nevetésben tört ki.
– Na, hát azt várhatjátok!”
(J. L. Armentrout: Shadows – Árnyak)

#12

„– Szerettem volna bemutatkozni – lépett oda a fiú. – A nevem Dawson Black. Én vagyok a…
– Az iker, aki mögöttem ült angolórán.
Dawson arcára kiült a meglepetés.
– Honnan tudod? A legtöbben nem képesek megkülönböztetni minket.
– A mosolyod. – Bethany elvörösödött, és szerette volna felpofozni saját magát. A mosolyod. Nahát! Lepillantott az órarendjére, és akkor jött rá, hogy a második emeletre kell mennie. – Úgy értem, a másik nem mosolygott egyáltalán. Egész órán.
Dawson halkan nevetett.
– Na, igen, attól fél, hogy ha mosolyog, korán megráncosodik.”
(J. L. Armentrout: Shadows – Árnyak)