Home Könyvkritika Könyvkritika: Leigh Bardugo – Six of Crows: Hat varjú

Könyvkritika: Leigh Bardugo – Six of Crows: Hat varjú

Tudjátok, vannak azok a könyvek, amiket megelőz a hírük. Amikről annyi örömódát hallani már jóval a megjelenése előtt, hogy az ember automatikusan egy észbontó élményre készül olvasás előtt. Nálam a Hat varjú ilyen volt. És megütötte-e a szintet? A végére mindenképp, de…

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kiadótól a könyvet kedvezményesen! *

Be kell valljam, amikor elkezdtem olvasni a könyvet értetlenül álltam a nagy hype előtt. Kellett vagy százötven oldal, mire úgy éreztem, hogy igazán beindul a cselekmény, a kavarások. Tény, hogy onnan már nem volt megállás, és Leigh Bardugo hozta azt a zsenialitást, amit megszokhattunk tőle. Az eleje viszont számomra nagyon döcögött, unalmasnak, vontatottnak éreztem.

A könyv nagy ereje a karakterekben rejlik. Hat főszereplőnk van, rengeteg nézőpontot kapunk, és emiatt sok is volt a váltás a kötetben. Alap, hogy kellett az idő, mire a karakterek közti dinamika beindul, és túljutunk a kötelező alapozáson és világépítésen, de ezzel együtt is, szükségem volt a kitartásra, hogy útra keljek a tengeren át a balhés hatossal a történelem legnagyobb rablása miatt.

Az út kezdete után viszont nagyon felpörögtek a dolgok, addigra már a szereplőket is megalapozta Bardugo annyira, hogy mindegyik párost baromira tudjam szeretni és izgulhassak értük. És igen, nyilván oka volt a kezdeti lassúságnak, de hát, na.

Kazt éreztem az abszolút főhősnek, a fiatal vagányt, aki leginkább Nyikolajra emlékeztetett, talán ezért is szerettem ennyire a rablóbanda vezérét. A háttértörténete mindent vitt, a jelleme dettó. Baromi érdekesen mutatta be a szerző azt, hogy egy kemény gyerekkor hogyan tudja kitaposni az emberből a reményt, a bosszú milyen utakra vihet el, és mennyire nehéz ezek után bátran szeretni. És pont ezért Kaz szerelmi szálat Inejjel különösen csíptem, mert olyan szépen-lassan épülgetett, annyira törékeny volt, mint egy pillangó szárnya. Inej történeti drámája, a rabszolgaság, a bátorsága, a képességei miatti félelmek annyira élővé tették a szememben a lányt, iszonyúan megszerettem őt.

A Nyinya – Matthias duónál alig vártam, hogy kiderüljön mi történt köztük a múltban. És hű! Hát hogy zúg egymásba egy harcos grisa lány és a grisa-vadász országból származó pasi? Az ötlet, a kapcsolatuk építése, Matthias személyiségének a fejlődése és eleve a dilemma, hogy a neveltetését meg tudja-e kérdőjelezni a szerelem miatt, nagyon betalált. És hiába fantasy, olyan fontos társadalmi kérdésekről esett itt szó Matthias kapcsán. Hiszen az, amit a fjerdaiak éreznek színtiszta félelmen alapuló rasszizmus, amit legyűrni kemény, de nem lehetetlen. És naná, hogy Nyinyát is baromira megszerettem, ami pedig a végén történt vele, hát hű. Mindent vitt!

A könyv gooderads adatlapján ott volt az LMBT címke, így nagyon rákészültem, hogy mi lesz itt. Végül kiderült, hogy Jesper az egyik LMBT karakter, a szerencsejátékos svindlis srác, akinek nagy dumája van és mindig bajba kerül. Imádtam őt, noha néha nagyon fárasztó tudott lenni szegény. Úgy gondolom Wylannel, a gazdag kereskedő fiával jön majd össze, utóbbi karaktert is csíptem, jók az ilyen fejlődéstörténetek, mint amit ő bemutatott. Nagyon remélem, hogy a folytatásban összejönnek majd, mert Jesper olyan cukikat gondolt a srácról. Boldogságot kérek nekik! 🙂

Értékelés: 8/10

Talán nektek is feltűnt, hogy nem meséltem még a konkrét történetről. Igazából annyiról van itt szó, hogy a hat főhős útra kel, hogy egy baromi jól őrzött börtönből elhozzanak egy embert, akinek olyan tudás van a birtokában, ami fenekestül felforgathatja a világot. Nyilván mindennek hatalmas jelentősége volt, és baromi izgalmas szituációkat szűnt, de a szememben ez a regény hat ember sorsáról, személyiségéről a köztük lévő interakciókról szólt, és végső soron ezért szerettem meg igazán. Minden más – például izgalmas szituációk – csak egy erős pluszt adott.

A Grisa világ pedig még mindig lenyűgöző, és különösen örültem a Szankta Alina utalásoknak, megmosolyogtatott tudva az igazat. Alig várom már, hogy újra elmélyedjek benne és érkezzen a Hat varjú folytatása magyarul – és persze a Nyikolaj duológiát is szívesen olvasnám.

Hogy tetszik a borító? Szerintem nagyon durván szép, és hihetetlenül jól passzol a könyvhöz.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a kalandos, izgalmas, letehetetlen YA köteteket, akkor ezt se hagyd ki! Viszont érdemes a Grisa trilógia után elolvasni.