Van az úgy, hogy az ember meglát egy szexi borítót, megtudja, hogy rocksztáros románcról van szó, és máris repül a kívánságlistára. Na én is így voltam a Revellel. Imádom a rocksztáros románcokat, és bár a Revel még mindig nem érte el a Stage Dive minőségét, de így is nagyon szerettem.

* Elolvasnád? Csapj le rá most! *

A történet középpontjában egy rockbanda szexi énekese, Revel áll, aki igazi rosszfiú. Nehéz gyerekkora volt, hamar lett ismert, és bár őrülten népszerű és tehetséges, de alkoholista és a drogokat sem veti meg. Egy turnén kerül össze a pophercegnővel, Taylannel, aki ártatlan, tiszta és nagyon kedves. Naná, hogy egymásba zúgnak, kérdés akar-e a lány egy alkoholistával kezdeni, akinek komoly indulatkezelési problémái vannak…

Nagyon nehéz a történetről úgy mesélni, hogy ne legyen spoileres, még a fenti pár sort is alaposan átgondoltam, de úgy érzem ezek csak az alapok, a lényeg innen jön. Az író ugyanis kitalált pár múltbéli szálat, ami összeköti a két szereplőt, és ad egy tök jó másodlagos gondolatvilágot Revel karaktere és a tettei mögé. Ez a plusz misztikum pedig még jobbá teszi az amúgy is elképesztően erős romantikus szálat.

A két főhős között izzik a kémia, de tényleg, ez már robbanásveszély. Stahl baromira eltalálta őket, annyira zizeg már az első pillanattól köztük a levegő. Revel beszólásai, az, ahogy Taylan reagál rájuk, egyszerűen csillagos ötös. A romantikus szál teljesen elvitte a hátán a könyvet, az ember hamar elkezd drukkolni a párosnak, még úgy is, ahogy Revel problémái egyre nyilvánvalóbbak. Amúgy, ezket a problémákat Stahl nagyon éretten kezelte, szerettem, ahogy a függőségről ír, és az útról, amit Revelnek be kellett járnia. Hitelesnek érződött, nagyon.

Megkaptuk a sztárlét nehézségeit is, leginkább Taylannél, akinek a kezébe kellett vennie az irányítást a karrierjében és az életében egyaránt. Hamar a szívembe zártam a lányt, és külön tetszett benne az, ahogy felfedezte önmagát, és rátalált azon vadabb részeire, amikről nem is hittük, hogy létezik. De Revelnél ugyanez volt, olyan ügyesen alakítgatta, építgette Stahl a szereplőit. A mellékkaraktereket is imádtam, legjobban Bellát és Lizt, de a szexi dobosnak is voltak baromi erős beszólásai.

Ami kicsit gyengén sikerült, azok a dalszövegek, és elég sok volt belőlük a könyvben. Persze, ha dalban hallom őket, nyilván nem akadtam volna fent, de így írásban nekem olyan fura volt, ahogy istenítenek valami olyat, ami szerintem nem elég jó. (De persze ez tulajdonképpen vers, mindenkinek más tetszik). A stílusban is volt fura dolog, mint amikor Taylan a disney hercegnőkhöz hasonlította magát, és saccperkábé feministaként jellemezte Hamupipőkét, amiért egyedül vezet egy háztartást…

Nagyon zavart az is, ahogy kibeszélt hozzánk a két főhős. „Látjátok, éppen ott áll Revel” és társai stílusban. Teljesen random és furcsa volt az egész. Értem mi volt az írói szándék, hogy úgy érezzük, mintha mellette állnánk és nekünk mesélne, de basszus, Taylan tényleg hagyná, hogy mellette álljak, amikor ő letérdel Revel férfiassága elé? Na ugye. Ez a kibeszélés sokszor teljesen kiragadott az olvasmányélményből, olyan érzés volt, mintha időnként megbökdösne valaki olvasás közben…

Értékelés: 8/10

Minden apróbb hibája ellenére ez a regény nem csak szórakoztat, de el is gondolkodtat. Zseniálisan mesél az olyan komoly témákról, mint az alkoholizmus, a sztárlét hátrányai vagy annak a nehézésge, hogy kiálljunk önmagunkért. A romantika és az erotikus jelenetek parádésan jók, és pont annyi humor volt a kötetben, hogy időnként mosolyogni is tudjak. Szerettem olvasni, és remélem jön még az írótól más regény is magyarul.

Hogy tetszik a borító? Elképesztően szexi, az egyik legjobb RP borító a palettán. Csillagös ötös!

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a rocksztáros románcokat semmiképpen se hagyd ki!

* Elolvasnád? Csapj le rá most! *