Ha megkérdeznétek, hogy melyik az a regény, ami baromi reálisan mutatja be azt, hogy mit jelent, ha az átlagostól eltérő a tested, akkor az elsők között A szememet nézd jutna eszembe. A főhősünk a tizenéves Greer, akinek hatalmas mellei vannak, és ez olyan nehézségeket és önbizalomhiányt okoz számára, amin nagyon nehéz túllendülni.

* Elolvasnád? Rendeld meg a kiadótól! *

Hátborzongató volt, ahogy az író elmesélte mit is jelent Greer életében a nagy mell. Például azt, hogy nem tud normális melltartókat venni a boltban, egyáltalán, sima pólót sem, csak férfi XXL-es ruhákban jár emiatt, és a bálra is csak egy terhes kismamáknak szóló ruhát tudna felvenni, hiába sovány. Vagy az állandó fájdalom, amit a nagy mell jelent például sportolás során, és egyáltalán, mennyi önbizalomhiánnyal jár, és miként töltheti ki a gondolataink nagy részét mindez.

Teljesen hitelesnek éreztem Greer gondolatvilágát, hiszen ha az emberen valami más, hajlamos csak ezen agyalni, és arra gondolni, hogy mások is csak ezt veszik majd észre rajta, és ez alapján ítélik őt meg. Annyira sajnáltam sokszor Greert, kedvem lett volna megölelni őt, és segíteni neki ténylegesen is, nem csak szavakkal és vígasztalással.

YA regényekben tulajdonképpen gyakori, hogy nincs erős szülői minta, és a gyerekeknek egyedül kell szembenézniük az életük nehézségeivel. Ezt általában elfogadom, mert a való életben is van ilyen. Itt viszont iszonyúan haragudtam Greer szüleire, amiért nem ismerik fel komolyabban, hogy mi a gond, és nem segítenek jobban a lánynak. Pedig amúgy jó szülők voltak, sok édes, aranyos pillanatot kaptunk tőlük, de mégis, úgy örültem volna, ha úgy felismerik a problémát, mint a röplabdaedző, és nekimennek, hogy segítsenek. Amúgy ennek a hiánya Greer anyjánál elég fura volt, tekintve, hogy a munkája során milyen speciális mappát vezetett, és képes volt bejárni a várost, hogy megtudja hol lehet megvenni egy speckó fűszert, de nem gondolt arra, hogy talán megvarrathatná a lánya ruháit? Ez nekem nem passzolt.

És igazából a fenti az egyetlen hiányérzetem a regénnyel kapcsolatosan, mert amúgy tökéletes volt. Nem csak Greer szála, hanem a többi szereplőé is. A legjobb barát karaktere például zseniális lett, de imádtam Quinnt is, akinél olyan szépen átadta az író, hogy mennyire nehéz a gyerekkor, és mit tud tenni a gyerekekkel, ha sokat költöznek. Ahogy Quinnel kapcsolatba hozta a könyveket, na ott kezdtem el igazán mosolyogni, mert ez a valóságban is így van, a könyvek igenis segíthetnek.

A férfi főhősünk a magabiztos, jóképű Jackson volt, egy igazi könyves álompasi a jófiúk közül. Imádnivaló a srác már az első pillanattól, és úgy drukkoltam nekik, hogy jöjjenek össze. Leginkább Greer miatt ment az izgulás, neki kellett eljutnia arra a pontra, hogy közel engedje magához Jacksont. A romantikus rész is teljesen hiteles volt, Greer szempontjából pláne, mert igenis nehéz nyitni egy ilyen helyzetben, teljesen megértettem a félelmeit.

A regény másik nagy előnye az volt, hogy több fontos témát is nagyon jól taglalt. Például a már említett gyakori költözést, érdekes volt látni miként csapódott ez le Jacksonnál, a könyv végén lévő beszélgetésnél majdnem elbőgtem magam, annyira sajnáltam Jacksont. Szerettem a feminista vonalat is a történetben, és annyira örültem a lányok közti barátság és bajtársiasság megmutatásának is, mert ez igenis létezik, és minél több ilyen lány-lány barátságot kell látnunk a könyvekben is. Jessa for president, az a lány a lehető legjobb barát, akit kívánhat magának az ember.

Értékelés: 10/10

Lehengerlően tökéletes ez a könyv. A főszereplő imádnivaló, a témavállalások erősek és jól kifejtetettek. Remek érzékenyítő regény, ami arra buzdít, hogy ne ítélj el a külseje alapján senkit, és hitelesen mutatja be azt, hogy mit érez az, aki valamilyen szinten kilóg a sorból. A legjobb a könyvben pedig az, hogy nem depi-történet, sokszor lehet rajta mosolyogni, jó a humora és tele van édes-romantikus jelenetekkel is.

Hogy tetszik a borító? Elmegy. Nem mondanám kifejezetten jónak, de igazából konkrét bajom sincs vele. Itt a cím és a történet volt az, ami inkább felkeltette a figyelmem, nem a külső.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Ilyen regényeket kéne kötelezően elolvasni az iskolában a mostani művek nagy része helyett, és máris kevesebb gyereket érne bántás az iskolában és azon túl…

* Elolvasnád? Rendeld meg a kiadótól! *