Tavaly jelent meg a Titok-antológia, amiben tizenkét szerzőtől olvashatunk összesen tizennégy novellát. A történetek központi eleme egy titok, az alkotók pedig ezt járják körbe. Egyaránt kaptunk fantasy és realista történeteket is, aminek én kifejezetten örültem, mert a könyvek terén is szeretek úgy olvasni, hogy egy fantasy történet után realistát vegyek a kezembe, így ez a novella már ebből a szempontból is pont jól feküdt.

A kötetben minden novella kapott egy-egy saját illusztrációt. Ezek nem mind tetszettek, de akadt köztük pár jól sikerült darab. A borító viszont gyönyörű, az oda készült rajz figyelemfelkeltő, és meseszép. Aminek külön megörültem, hogy a novellák előtt volt egy-egy ajánló, amik sok esetben meg is hozták a kedvem ahhoz, hogy elalvás előtt elolvassak még egy novellát (és volt, amikor ebből még kettő lett 🙂). Sajnos a könyv kötésével meggyűlt a bajom. Elég nehézkes volt olvasni, mert nem lehetett rendesen kihajtani a könyvet, így alaposan megszenvedtem azzal hogyan tartsam a kezemben.

A történetek minősége mint minden antológiában, itt is váltakozó, és persze nagyon emberfüggő, hogy kinek mi tetszik igazán. Ha pontoznom kéne, úgy összességében egy erős közepest mondanék átlagban, de nyilván akadtak kifejezetten jó novellák is. Éppen ezért ezt a kötetet bátran merem ajánlani azoknak, akik szeretnek egy-egy rövid történetet elolvasni, pláne ha időhiány miatt többre nincs is idő. Alább azért kedvcsinálóként mesélek pár olyan novelláról, ami ilyen-olyan okok miatt hatással volt rám.

Lekli Medárd – A szakember: A novella alapgondolatát imádom. Mi történik akkor, ha két ember nagyon fiatalon talál rá az igazira, még azelőtt, hogy igazán kiélte volna magát. Hogyan jelennek meg a kísértések az életükben, mennyire felnőtté tud válni idő előtt valaki az ekkora érzelmektől. Viszont nagyon zavaros volt a történetvezetés, a dőlt betűs részek létjogosultságát alapból nem értem, és lezáratlannak is éreztem az egészet. Kissé csalódott vagyok, mert olyan jó témát kapott el a szerző, és ügyesen is kezdte feldolgozni, csak felúton elveszett a fókusz.

M.Z. Chapelle – Tükörlélek: Végre, egy LMBTQ történet, nagyon megörültem neki. A nehezen barátkozó, rajzolni szerető Nathan egy éjjel váratlanul felfedezi, hogy a tükörben ott van egy másik srác, Asher, akivel beszélgetni kezd, és lassan beleszeret, miközben az életén is változtatni akar. Az alapgondolat nagyon tetszett, és olyan jó volt a srácok közti beszélgetés, a kémia is jól működött, végig drukkoltam nekik, hogy történjen már valami, és legyenek végre együtt. Az írásmód is nagyon tetszett, pörgött az egész sztori. A lezárást kicsit összecsapottnak éreztem itt is, de annak ami történt kifejezetten örültem, ahogy a megoldásnak is.

Alex L. Hooper – A béklyók mögött: Sodró lendület. Leginkább ezzel tudnám jellemezni a novellát. Egészen elképesztő, ahogy Alex L. Hooper ír, mert végig fent tartja a figyelmet, sikerült nagyon szimpatikussá tenni a főhőseit, és egyszerűen fel se tűnik, hogy mennyire pörögnek a lapok. Itt éreztem egyedül azt, hogy bár olvashatnám regényben is Lucifer és Caya történetét. És egek, micsoda sztori volt itt, a végén a csattanó, az utolsó mondat pedig szó szerint mindent vitt. Olyan menő az, hogy valaki ennyire röviden is át tudott adni egy ilyen komplex történetet. Bravo! (Azért ha lenne ebből regény, Lucifer nézőpontot is kérek 🙂)

Sárközi Erika Nilla – Mint tavaszi záporfűszere a földnek: A realista történetek közül egyértelműen ez volt a kedvencem. Itt is nagyon tetszett az írásmód, és jól felvázolta a szerző a három központi karakter és Péter közti köteléket, a múlt sebeit, és persze a két főhős között a romantikus szálat is. A végén lévő titok pedig itt döbbentett meg talán a legjobban, abszolút nem sejtettem, hogy mi a helyzet. Az pedig engem is nagyon érdekelne, hogy a fenébe jött a Niki becenév!

M.Z. Chapelle – A lány, aki kívánni sem mert: Vannak olyan novellák, amiket első olvasatra nem ért az ember. Annyi időm, kedvem már nem volt, hogy másodjára is elolvassam, így fogalmam sincs arról, hogy miről is szólt ez a történet. Annyira elvont az egész, és ezt baromira sajnáltam, leginkább mert jó volt végre leszbikus történetet olvasni, a két lány is szimpatikus volt, és Gwen szemén át olyan szépen átjött az, hogy miként is lett szerelmes, és mit érez Adele iránt. De hogy konkrétan miről szólt ez a novella, mi volt a titok, mi volt ennek az egésznek az értelme, arról fogalmam sincs. (Mondjuk ez lehet az én értelmi képességeimről mond el sokat)