Úgy örülök, hogy ez a regény megjelent magyarul. Bár közel sem volt tökéletes, de szerettem olvasni, és különösen szerettem azt, hogy milyen fontos üzenetet közvetített. Úgy érzem, minden egyes feminista regénnyel közelebb kerülünk az egyenlőséghez, és éppen ezért ajánlom ezt a történetet is nagy szeretettel mindenkinek.

A történet egy kemény világot tár elénk. A megyében azt tartják, hogy a tizenéves lányoknak varázserejük van, és rossz dolgokra késztetik a férfiakat. Éppen ezért tizenhat éves korukban a lányokat összegyűjtik, és egy távoli szigetre kerülnek, hogy ott szabaduljanak meg a varázserejüktől. Mielőtt elmennek, a szingli pasik megkérik a kezüket, mire visszatérnek, már feleségek lesznek, a hajadonok pedig szolgálók, földeken dolgozók. Előre el van rendeltetve a sorsuk.

A Kegyelem évéről viszont nem tér vissza minden lány. A holttestekből a trancsírozók főzeteket és egyéb tárgyakat készítenek, a főzeteket pedig a nők használják fiatalító-szerként. Ha nem kerül elő egy lány holtteste, a testvéreik a külkerületbe kerülnek prostituáltként. Főhősünk, Tierney retteg a Kegyelem évétől. Nem csak azért, mert nem érzi, hogy varázsereje lenne, hanem mert tudja, kevesen élik túl, és ő amúgy se szeretne feleség lenni. Szabad akar lenni…

Az, ami eladja a könyvet kétségkívül a megteremtett világ és az üzenet. Hiszen Liggett kristálytisztán megmutatja azt, hogy a férfiak miként irányítják a nőket, miiféle babonákat terjeszenek, hogyan alacsonyítják le a másik nemet szinte egy haszonállat szintjére. Ezeknek a lányoknak még abba sincs beleszólásuk, hogy ki legyen a férjük. Még azért is halállal lakolnak, ha álmukban mondanak valamit. De a könyv kitér arra is, hogy a nők miként asszisztálnak ehhez a rendszerhez, hogy mennyire működik az oszd meg és uralkodj elve, amit ha nem törnek meg, akkor a végtelenségig ez vár a megyében élő nőkre.

Ez egy kemény történet. De tényleg. Érzelmileg eléggé megviseli az embert, hiszen Tierney iszonyatos dolgokon megy át, és sokszor lehet érezni olvasás során azt, hogy az ember az idegességtől majd’ felrobban. Nekem ilyen volt például Kiersten karaktere, a lányé, akire a többiek felnéztek, aki egy „mean girl” módjára nem kímélt senkit a szigeten, és akinek a hülyesége miatt még többen haltak volna meg. De bármit is tett Kiersten, nem lehetett rá sem haragudni. Ő csak a neveltetésének megfelelően viselkedett. A „varázserejétől” akart megszabadulni bármi áron, és ezt akarta a lányoktól is. A tettei mégis bicskanyitogatóak voltak.

Maga a regény végig fenntartja a figyelmet. Egyrészt a világ miatt, ami hátborzongató. Másrészt azért, mert Liggett gondoskodott arról, hogy egyik izgalmasabb helyzet váltsa a másikat, ráadásul itt-ott sikerült olyan meglepőt lépnie, amire előzetesen nem számítottam. És én nagyon szeretem azt, amikor a YA szereplők meglepnek. A legnagyobb WTF nekem a történet végén volt. Az, ami a gyűlésen történt, és utána. Ahogyan értelmet nyert az egyik szereplő egyetlen mondata a kötet végére. Ritka jó lezárást kapott ez a könyv. Egyszerre éreztem a történetet teljesnek, és bennem van az érzés, hogy úgy olvasnék még erről tovább.

Egy dolog viszont elszomorított a kötet kapcsán, az pedig az instant szerelem volt Tierney és az egyik férfi szereplő között. Nem volt köztük kémia. Nem éreztem a sistergést. Nem is illett szerintem Tierney személyiségéhez ez a „románc”, és olyan hiteltelenné tette a történetszálat. Persze, értem miért építette bele Liggett, ez is csak jobban tágította a világról kapott ismereteinket, és mégis… Mivel a két szereplő között nem működött a kémia, nem pislákolt a láng, így nem is váltotta ki belőlem azt a hatást a történet egy-egy pontja, ami az író szándéka lett volna. Kár érte.

Értékelés: 8/10

A Kegyelem éve egy nagyon szerethető feminista YA regény, ami minden hibája ellenére felejthetetlen olvasmány. Bicskanyitogatóan jól mesél a nők jogainak az eltiprásáról, az oszd meg és uralkodj elvéről, miközben reményt is ad, hogy lehet még jobb a sorsunk. Tierney pedig egy olyan karakter, akiről nagyon szívesen olvastam.

Hogy tetszik a borító? Szerintem gyönyörű, és nagyon jól passzol a történethez.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a feminista könyveket, és érdekelne A szolgálólány meséje és Az éhezők viadala szerelemgyereke, ez a te könyved.