Már magyarul is megjelent Linda Kage bestseller regénye, a Price of a Kiss: A csókod ára.

A kötetről már írtam értékelést, amit ide kattintva elolvashattok. Alább pedig hoztam tíz idézetet a Rubin Pöttyös kötetből abban a reményben, hogy megjön a kedvetek az elolvasásához.

* Elolvasnád? Szerezd be a kiadótól kedvezménnyel! *

#1

„– Sosem olvastam a Harry Pottert.
Döbbenten a szívemre szorítottam a kezemet, és úgy bámultam rá, mintha földönkívüli lenne.
– Te most szórakozol velem? De hát… Mindenki olvasta a Harry Pottert!
Megvonta a vállát, és nem mutatott se szégyent, se bűntudatot.
– Hát én nem.
– De… de hát… annyira… csodálatosak! Ne aggódj! – nyugtattam meg rögtön, és megpaskoltam a karját. – Otthon megvan a sorozat összes kötete. Amikor legközelebb Sarah-ra vigyázok, átviszem az elsőt, és akkor te is rájöhetsz, milyen jó.”

#2

„– Tudod, egyáltalán nem olyan rossz srác. Ha beszélgetsz vele, igazából olyan, mint bármelyik fiú.
Mint bármelyik fiú, akitől felforrósodik a testem, dübörögni kezd a szívem és kiszárad a torkom. Bármelyik fiú, akivel élvezet beszélgetni, aki érti a poénjaimat, és bírja az ízlésemet a kaják terén. Bármelyik fiú, aki mellett el tudtam felejteni, mennyire gyanakvóvá váltam az ellenkező nem képviselőivel szemben. Ja, pont, mint bármelyik fiú.”

#3

„– Ó, szerintem meg tudlak győzni!
Benyúlt a lába közé, mire Mason azonnal reagált. Talpra ugrott, és egyetlen dühös mozdulattal a földre lökte Evát.
– Soha többé ne érj hozzám!
Nem tudtam biztosan, hogy Masont akartam-e megvédeni, vagy az unokatesómat, mivel Mason elég dühösnek látszott ahhoz, hogy ártson neki, mindenesetre előugrottam a rejtekhelyemről.
– Eva! – sziszegtem félhangosan. – Mi a francot csinálsz? Ez szexuális zaklatás.
Ahelyett, hogy szégyenkezve bocsánatot kért volna, Eva inkább megsértődött. Puffogva feltápászkodott a padlóról, és szúrós szemmel nézett rám.
– Tök mindegy. Ő egy prostituált, ReeRee! Egy senki.
Mason mellkasa megemelkedett, ahogy beszívta a levegőt. A tekintetét elfelhőzte valamilyen érzelem, de azt hiszem, több fájdalom volt benne, mint harag.
– Ő egy emberi lény! – fortyantam fel. – Épp ugyanannyi joga van ahhoz, hogy ne zaklassák lépten-nyomon, mint neked vagy nekem.”

#4

„– Sosem találkoztam még hozzád foghatóval. Mégis honnan csöppentél ide, Reese Randall?
Nem érdemeltem meg azt a csodálatot, ami a tekintetéből sugárzott. El akartam mondani neki, hogy igazából nem Reese Randall vagyok. Mindent be akartam neki vallani. De ez most róla szólt, ezért azt az egyetlen igazságot mondtam el neki, amit elmondhattam:
– Az illinois-i Ellamore-ból.
A mosolya tele volt vidámsággal és bámulattal. A mellkasomat ugyanezek az érzelmek szorították össze csak egy pillanattal azelőtt, hogy újra magához vont volna.
Az orrát a hajamba túrva megkereste a sebhelyet a tarkómon. Miután ajkát a duzzadt bőrre szorította, a fülembe súgta:
– Köszönöm, hogy a barátom vagy.”

* Elolvasnád? Szerezd be a kiadótól kedvezménnyel! *

#5

„– Lövésed sincs semmiről! Az orvosi számlák és az anyja szar munkái mellett…
– Nézd, már hallottam, mi van a családjával! Mindent tudok a szomorú, lehangoló gyermekkoráról. De azt is tudom, hogy sokaknak nehéz az élete. Sokan néznek szembe ugyanennyi, ha nem több, szarsággal, és mégsem árusítják ki a testüket.”

#6

„Nem tudtam elhinni, miket hord össze ez a boszorkány. Simán megszegte a féltékeny csajok egyes számú alapszabályát. Amikor inzultálod a másik nőt, a külsejét veszed célba, nem a személyiségét! Basszus! Ez nagyon ronda övön aluli ütés volt.”

#7

„– Te vagy a napfény melege, ami világít, ha mindent ellep a sötétség – folytatta, és két kezét az arcom mellett a falnak támasztotta –, te vagy a mosoly és az ölelés a szobában, ahol csak rosszallás fogad. Te… – behunyt szemmel az enyémhez támasztotta a homlokát. – Te vagy a minden.”

#8

„Behunyta a szemét, és mormogott valamit, mielőtt végre csókban forrt össze a szánk. Mindkettőnkből megkönnyebbült sóhaj szakadt ki, amikor végre összeértek az ajkaink. Hátrahúzódott egy kicsit, hogy rám nézzen, aztán már vissza is tért a folytatásért.
Olyan volt, mint amilyennek megálmodtam, csak még annál is sokkal több. A csókja azt mondta: „végre!” „túl régóta vártunk már erre” és „már egy percig sem bírok tovább várni!” A szája kitartóan rohamozta az enyémet, én pedig a nyaka köré fontam a karomat, és felemeltem az arcomat, hogy még többet kapjak belőle. A kezét a derekamra tette, és még közelebb húzott magához.”

#9

„– El akarod olvasni a következő részt? – vigyor ült ki az arcomra. – Tetszett, igaz?
Megrázta a fejét.
– Sarah tudni akarja, mi történik ezután.
– És te is tudni akarod! – hecceltem, és közelebb hajoltam hozzá. – Csak ismerd be, hogy tetszett!
Figyelmeztető pillantást küldött felém.
– Csak azt ne mondd, hogy „én megmondtam”!
– Hah! – ujjongtam, és a levegőbe emeltem mind a két kezem, az egyikben alkohol, a másikban Harry Potter. – Tudtam, tudtam, tudtam! És annyira megmondtam!
– Látom, a visszafogott, elegáns győztesek közé tartozol – jegyezte meg kimérten, bár a szája sarka gyanúsan megrándult.
– Ez annyira király! – folytattam, oda se figyelve rá. – Harry Potter-rajongót alkottam. Ha így folytatom, J.K. kénytelen lesz részesedést adni a jogdíjakból. Nem gondolod?
– Szerintem túlzásba esel, Randall!”

#10

„– Felkapcsolhatom a villanyt?
Megdermedtem.
– Minek?
– Hogy láthassalak. – A hüvelykujja gyengéden végigsimított a pánton, le egészen a lapockámig. – Annyira szeretnélek látni!
– Inkább ne! – mondtam, de a torkom összeszorult, és legszívesebben azt mondtam volna: „A fenébe is, csak tégy már a magadévá!”

* Elolvasnád? Szerezd be a kiadótól kedvezménnyel! *

Könyvkritika: Linda Kage – Price of a Kiss: A csókod ára