Már Magyarországon is megjelent Marie Lu imádott The Young Elites sorozatának a folytatása, a The Rose Society. Az első kötetete imádtam, alig várom, hogy olvassam a folytatást.

Az első két részből hoztam is nektek idézetet, hogy megjöjjön a ti kedvetek is az olvasáshoz, hiszen Marie Lu történeteiből sosem elég.

The Young Elites – Az ifjú kiválasztottak

#1

„Légy önmagad, mondta egyszer Violetta, mikor hasztalan próbáltam elnyerni apám szeretetét. De ez is olyasmi, amit csak mondogatnak az emberek, de senki sem gondolja komolyan. Senki sem akarja, hogy az légy, aki valójában vagy. Azt akarják, hogy olyan legyél, amilyennek ők szeretnének.”

#2

„Nem szerethetsz anélkül, hogy félnél. A kettő együtt jár.”

#3

„Van, ki gyűlöl minket, akasztófára való zsiványként gondol ránk.
Van, ki retteg tőlünk, démonnak tart, máglyára vetne mindannyiunkat.
Van, ki bálványoz minket, az istenek gyermekeinek vél.
De egy sincs, ki ne hallott volna rólunk.
– Ismeretlen forrás az ifjú kiválasztottakról –”

#4

„Megesik, hogy az egyetlen módja, hogy helyrehozzuk a dolgokat, ha azt tesszük, ami a legnehezebb.”

#5

„Adelina Amouteru vagyok, (…) Nem vagyok senki tulajdona. Itt és most megesküszöm rá neked, hogy sokkal magasabbra fogok emelkedni, mint amire te szántál engem. Olyan erő leszek, amit még nem látott ez a világ. Olyan hatalomra teszek szert, hogy többé senki se mer majd bántani.”

The Rose Society – A Rózsa társasága

#1

„Azonnal elengedem a kardot, mire hátratántorodik pár lépést, két keze görcsösen a kard markolatára szorul, próbálja kihúzni magából, de hasztalan. Zavartan rám emeli a tekintetét, mintha nem akarná elhinni, hogy egy fiatal lány kezétől éri utol a vég.”

#2

„Az inkvizítor a mozdulat közben hirtelen megmerevedik. A szeme kidülled. Remegni kezd, a szája néma sikolyra nyílik, ahogy kinyúlok érte, és a fájdalom ezernyi szálát szövöm az érzékei köré. Kardja a földön koppan, térdre hullik.”

#3

„A pillantásom Magiano aranyló szemébe mélyed. Nem felel. Lassan felém hajol. Nem hallatszik más nesz, csak a tűz pattogása. Ajka az arcomhoz ér. A puha, óvatos érintéstől, gombóc nő a torkomba. Ajka végigsimít az ajkamon.”

#4

„Az udvaron csókolózunk, mit sem törődve a szitáló esővel. Aztán visszakísér a szobámhoz. De álmomban nem kíván jó éjszakát, és nem távozik. Álmomban bejön velem a szobába.
Nem tudom, az erőm teszi-e… de az arcomon érzem a hajának simogatását, és a hullámokban érkező hőséget, ami elárasztja a testemet az érintésétől. Az ajka a fülemet cirógatja, majd megérinti az állam és a nyakam, rendületlenül haladva lefelé. Az ágyon ülök, egyre szorosabban húzom magamhoz, míg már csak kezek és lábak kibogozhatatlanul összegabalyodott kuszasága vagyunk. Itt találkoztunk legelőször, mikor mellém ült, és felkínálta a lehetőséget, hogy csatlakozzak a Tőrökhöz.”

#5

„Gyűlöllek, Teren, mondom magamban, miközben némán bámulok rá. Gyűlöllek, és egyszer majd meg foglak ölni. De előbb még felhasznállak.”