Íme 10 vicces és romantikus idézet Simone Elkeles sikerkönyvéből, a Tönkretett tinikorból!

Simone Elkeles humorban és romantikában nagyon erős, ezt már a Tökéletes kémia óta tudjuk, és mindezt bizonyítja az írónő legutóbb megjelent regénye, a Tönkretett tinikor is. Íme 10 romantikus és vicces idézet a kötetből.

* Figyelem! A lista nyomokban spoilereket tartalmaz! *

#1

„– Hogy hívják? – érdeklődöm.
– Bicky.
Várjunk csak! Mit mondott?
– Becky? – kérdezek vissza. A másik lehetőség kifejezetten nevetséges.
– Bicky – ismétli.
– Bicky?
– Már megint full barbie-san viselkedsz.
– Így anyakönyvezték, vagy ez csak becenév? – faggatom, mit sem törődve a sértéssel.
Nathan felkel az ágyról, és kikapja a kezemből a fotót.
– Bickynek hívják. Nem becenév. Egyszerűen Bicky.”

#2

„– Barbie! – szólal meg mögöttem egy férfihang, mire megpördülök a tengelyem körül. Hát persze, hogy Nathan az. Senki másnak nem lenne pofája Barbie-nak szólítani. Szó nélkül magához húz, és nekiáll velem csókolózni.
Mármint igazából csókolózni. Úgy, hogy elejtem a tálcámat, és még csak nem is érdekel, hogy tiszta saláta lett a padló, a cipőm pedig ezersziget öntetben úszik. Nathan puhán hívogató ajkai szétnyílnak, s amikor el akarok húzódni tőle, hogy leordítsam a fejét, akkor a karja a derekam köré fonódik, és közelebb húz magához.
Az agyam közli, hogy húzódjak el, noha a szám éppúgy részt vesz a dologban, mint Nathané. Megragadom a bicepszét, hogy eltoljam, de ő túl erős, én pedig sokkal kevésbé vagyok eltökélt, mint amennyire szeretnék.”

#3

„– Azzal bizonyítani akartam.
– Mit, hogy nem vagy meleg? Figyelj, nem is vagy elég helyes ahhoz, hogy meleg legyél.
– Te most szívatsz? – nevet Nathan. – Te vagy a legelőítéletesebb, legérzéketlenebb és legközönségesebb lány, akivel valaha találkoztam.
– Ezt meg kell cáfolnom – fonom karba a kezemet.
– Nekem is – véd meg Marla. – Amy kemény csaj, de aranyból van a szíve.
– Ó, de aranyos vagy, Marla! – ölelem át.
– Lúzernek gondol, amiért régi ruháim vannak és szemüveget hordok – mutat rám Nathan.
– Hát ő meg HP-nak tart, amiért kimondom, amit mindenki más csak gondol.
– Tudjátok, hogy én mit gondolok? – lép közelebb Marla a pulthoz.
– Mit? – kérdezzük Nathannal kórusban.
– Azt, hogy ti ketten bejöttök egymásnak.
Én a szememet forgatom, Nathan pedig úgy megborzong, mintha a puszta gondolattól is kirázná a hideg.”

#4

„– Csinálj valamit azon kívül, hogy olyan parancsokat osztogatsz, amire a kutyád nem hallgat! – kiabálja Mr. Obermeyer. – Siess!
Teszek egy lépést a két romantikázó kutya felé.
– Száll le Hercegnőről! – morgom összeszorított fogakkal. – Nem is az eseted.
Vakarcsnak nyilván szelektív a hallása.
Közelebb érve hányingerem támad. Nem vagyok az a típus, aki minden helyzetben fesztelenül érzi magát. Két kutya igen intim pillanatának megzavarása egy szörnyen nyilvános helyen pont nem nekem való – és soha nem is lesz az.
Mély lélegzetet véve felkészülök a szégyenre. Vakarcs mögé lépek, és átfogom hátulról. És húzom. És húzom. De Vakarcs nem enged. Fenébe!
Amint elengedem és feladom, Vakarcs lepattan Hercegnőről, mintha nem is lett volna nagy dolog az egész.
– Beszennyezte a méhét! – rohan oda a szukájához Mr. Obermeyer.
– Mr. Obermeyer, csak egy kutyáról beszélünk.
Az öregember döbbenten pislog. Mintha egy árnyalattal sápadtabb lenne a szokásosnál, már ha ez egyáltalán lehetséges.
– Hercegnő engedelmességi állambajnok – jelenti ki.
– Persze – motyogom.
– Valaki hívja a rendőrséget! – utasítja Mr. Obermeyer a továbbra is körülöttünk ácsorgó tömeget.
Már látom a lelki szemeim előtt, hogy bevonszolnak a börtönbe, mert a kutyám megdugott egy Hercegnő nevű díjnyertes uszkárt.”

#5

„Óvatosan megnyalom az ajkamat. Félek, hogy ez az első csók mindkettőnknek elárulja majd, hogy állunk a kapcsolatunkkal. Magas a léc. A nyári csókcsatáink érzékiek és érzelmesek voltak. Úgy éreztem magam tőlük, mint aki pia és szerek nélkül is bekábult.
Avi előrehajolva fürkész. Mélyen a szemembe néz.
– Nem szabadna, hogy ennyire akarjalak – jelenti ki, aztán telt ajka az enyémre tapad.
Úgy kezdődik, mint régen. Gyengéden végighúzza a száját az enyémen, mintha festeni akarna rá, vagy az emlékezetébe vésni a formáját, a puhaságát. Teljesen átadom magamat.”

#6

„Igazából durva, ami történt, és apa ki fog nyírni, amikor megtudja, hogy a kutyám bepiszkította Hercegnő méhét. Meg azt is megtudja, hogy néhány hónap múlva egy kosárnyi kiskutya nagypapája lesz.”

#7

„– Rád gondolok. A legkeményebb kiképzés alatt, amikor fejben elgyengülök, és sötét gondolataim támadnak, mindig rád gondolok.
– Rám? Én vagyok Miss Katasztrófa, nem emlékszel?
– Nem. Te vagy az egyetlen lány, aki azt várja, hogy az élet tökéletes legyen, és kiakad, amikor nem az. Te vagy az a lány, aki nemcsak gyönyörű és baromi jó testű, hanem akkor is vicces, amikor nem akar az lenni, és inkább enne meszet, mintsem hogy meghátráljon, ha küzdeni kell.”

#8

„– Itt megint Avi. Mondtam már, hogy olyan a szemed, mint a fújt üveg? Látom rajta keresztül a lelkedet, Amy. Elsötétedik, amikor szexi akarsz lenni, és csillog, amikor mosolyogsz. És amikor úgy érzed, hogy bajban vagy, akkor kétszer annyit pislogsz, mint általában. És amikor szomorú vagy, akkor lefelé görbül a szemed sarka. Hiányzik a szemed. És nem akarom, hogy a szomorú tekinteted legyen az utolsó emlékem rólad.”

#9

„Amikor apa belép a konyhába, gyorsan eltakarja a szemét.
– Amy, hol maradt a blúzod többi része?
– Ez az egész.
– Jaj, ne! Nem, nem és nem. Ez nem takarja a… részeidet. Csukd be a szemedet! – mutat rá Avira, majd felém bök ugyanazzal az ujjával. A másik kezével még mindig a saját szemét takarja. – Menj vissza a szobádba, és vegyél fel valami NAGYON konzervatívat. Az majd elfedi a csajos részeidet.
Avinak rázkódik a válla. Szerintem pont most köpte ki a müzlijét, miközben próbálja visszatartani a röhögést.
Tehetetlen sóhajjal a pasimra nézek.
– Észre sem vetted, hogy gyakorlatilag kilóg a mellem?
– Ööö… erről pont az abád előtt akarsz beszélni? – pillant Avi egyikünkről a másikra.
Apa felemeli a kezét, hogy leállítsa a csevegést.
– Ennek a beszélgetésnek meg sem szabadna történnie. Amy, felhívom anyádat. Miután átöltöztél. Ez nem az én hatáskörömbe tartozik.
Átöltözöm, aztán el kell viselnem, hogy anya és apa negyedórát beszél rólam telefonon.
– Észrevettem, Amy – válaszol Avi a korábbi kérdésemre, amikor lerogyok a konyhaasztalhoz.
– Hát pedig nem bámultad – nézek rá vádlón.
– Nem tudtam, hogy azt akarod.
Nála a pont. Többnyire utálom, amikor az emberek megbámulják az Isten „áldásából” kapott dús idomaimat. (Anya szavaival élve, nem a sajátjaimmal.) Avi tudja ezt. Tudom, hogy nevetséges vagyok, mert semmi értelme annak, amit csinálok.
– Ha ettől jobban érzed magad, akkor elmondom, hogy amikor elfordultál, le sem tudtam venni róluk a szememet.”

#10

„A lány még csinosabb a való életben, úgyhogy rögtön meg is utálom. Rövid szőke haját fejpánttal fogta hátra, levágott aljú inge pedig látni engedi fantasztikusan kockás hasát meg a köldökkarikáját. A farmerja pedig, esküszöm, olyan, mintha rá lenne festve, annyira szűk. Ha én szűk farmert húzok, akkor le kell feküdnöm az ágyra a sliccem felhúzásához. Bicky biztos olajban vagy zsírban fürdött, hogy belepasszírozza magát a 32-es méretű cuccába.”