Végre megjelent a Hat varjú várva várt lezárása! Nagyon kíváncsi voltam már a könyvre, mert olyan bődületes függővéggel ért véget az előző rész.

Azt kell mondjam, Bardugo pont azt adta, amire vágytam: egy csavarokkal teli, izgalmas és egyedi regényt, aminek a lelke azonban nem a tökéletesen felépített világa, vagy a sok váratlan fordulata, hanem az élő és lélegző karakterei. Mert miattuk szerettem bele a duológiába.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kiadótól kedvezménnyel! *

Persze, maga a történet se semmi. Ott nyitunk, ahol az előző rész véget ért. Jan Van Eck átverte Kazékat, Inej fogságban van, és hőseink mindent megtesznek, hogy ebből a szorult helyzetből is győztesen kerüljenek ki. Eközben viszont a jurdaprem titka már kitudódott, egyre több ország érkezik Ketterdamba miatta, többen között Zsenya, és más Árnyék és csont-szereplők is. (Ó, hogy én nekik mennyire örültem, különösen egy bizonyos imádott kalóznak…)

A könyv végig egy kiélezett Kaz – Jan Van Eck küzdelem volt, ami sokszor inkább abban mutatkozott meg, hogy ki jár a másik előtt egy lépéssel. Valami elképesztő játszma volt, mindkét gazember megtudott lepni egy-egy húzással. Annyira szeretem azt, hogy itt aztán nem találom ki előre, hogy mi fog történni. Igen, voltak olyan pillanatok, amiket azt hittem Bardugo meglépi a nyilvánvalót, de nem, teljesen másfelé terelte a cselekményt. Ez is csak a zsenialitását jelzi.

Izgalmakban pedig aztán nem volt hiány. A könyv első fele tulajdonképpen most is építkezett, a második fele pedig odatette magát rendesen. Kíváncsi votlam, hogy egy ilyen sagát miként lehet jól lezárni, úgy, hogy az emberben ne maradjon hiányérzet. Bardugo összehozta: nem kaptunk habos-babos rózsaszín véget, igen, fájdalmat is okozott egy-egy szereplő kapcsán, de a történet így volt hiteles. Bár remélem, hogy összefutok még a karakterekkel egy regényben, de így is azt érzem, hogy teljes lett a történet.

Ahogy a bevezetőmben is írtam, a Hat varjú sorozat pont azért annyira jó, mert erősek a karakterei. Ebben a kötetben mindenki brillírozott. Az Inej – Kaz páros imádnivaló volt, pláne ahogy egyre több titkuk derült ki, egyre több minden a múltjukból. Például amikor bővebben kifejtették, hogy Kaz miért tűri nehezen más érintését, na ott a szívem szakadt meg, és ettől valahogy teljesen átíródott minden jelenet, amikor Inejt közel engedte magához. Inejnél a fogságban lévő jeleneteket is imádtam, a könyv végén történtektől pedig csak úgy verdesett a szívem.

Nina történetszála most különösen érdekes volt, hiszen a jurdaprem nem kicsit alakította át a lányt. Persze, szívesen láttam volna ebből akár többet is, de így is izgalmas volt az egész. Matthiasnál különösen tetszett az, ahogy ebben a részben Bardugo erősen rájátszott arra, hogy a rossz nevelést szeretettel és iránymutatással el lehet tüntetni az emberből. Mert senki sem eredendően gonosz, és lehet tenni azért, hogy jobb legyen a másik. Matthias üzenete ez volt, és ezt nagyon szerettem benne.

Wyan, életem, most végre megismerhettük az ő múltját is. Kész csoda, hogy olyan apa mellett, mint Jan Van Eck egy ennyire imádnivaló, édes fiúvá tudott nőni, aki sokkal erősebb, okosabb és bátrabb, mint azt előre sejthetnénk. Naná, hogy Jesper belezúgott, és annyira édesek voltak az egész részben ahogy kerülgették egymást, hát én oda meg vissza voltam értük minden pillanatban. Ráadásul ahogy előkerült Jesper apja, és jobban elmélyedtünk a fiú lelki világában, úgy kedveltem és értettem meg őt még jobban, és úgy vált teljesen egyértelművé az, hogy Jesper és Wylan mennyire jót tesznek egymásnak. Mennyire összeillenek. Ez az LMBT-szál mindent vitt, köszönöm az írónőnek!

Értékelés: 10/10

Még az első résznél is jobban tetszett! Imádtam benne, hogy egy pillanatra sem volt unalmas, végig pörgött a cselekmény, folyamatosan meglepett, miközben olyan karakterábrázolásokat adott Bardugo, amitől hol összeszorult a szívem, hol mosolyogtam, és végig azt éreztem, hogy egyre jobban ismerem és szeretem ezeket az imádnivaló hős-bűnözőket. Mintha csak úgy élnének és lélegeznének, mint mi.

Hogy tetszik a borító? Ezt is imádom! A színárnyalat is nyerő, a varjú is ütős, és annyira szeretem azt, hogy elsőre fel se tűnnek az épületek, de amikor igen, már nem tud mást látni az ember.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! A Hat varjú az a sorozat, amit nem érdemes kihagyni. Ráadásul teljesen uniszex, nem véletlen, hogy a VP mellett a Sötét Örvény tematikus sorozatba is berakta a kiadó.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kiadótól kedvezménnyel! *