Könyvkritika: Elle Kennedy: The Chase – A hajsza (Briar U 1.)

Egy biztos: Elle Kennedy most már száz százalék, hogy helyet kap a kedvenc íróim között. Ez már a sokadik könyv, amit tőle olvasok, de még mindig egészen elképeszt a tehetségével, a humorával, a szerethető karaktereivel, és azzal a mély lélekábrázolással, amire olyan kevesen képesek rajta kívül. És igen, mielőtt kérdeznétek: A hajsza is egy zseniális regény!

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *

A történet hősnője Summer, aki az Off-Campus sorozatban is feltűnt már, ő Dean húga. Summert kirúgták az előző egyeteméről, így a Briaren tanul tovább. Már régóta bele van zúgva Fitzybe, Szilveszterkor pedig lehetne is köztük valami, de meghallja, hogy a srác csúnyán kibeszéli őt Garrettnek. És azután tudja meg, hogy együtt fognak lakni. Nehéz időszak elé néz a lány, akárcsak Fitz, mert a srác bármennyire is nem akarja, mélyen belezúgott Summerbe.

Be kell valljam, az eddigi Kennedy-hősnők közül magasan Summer lett a kedvencem. Annyira jól bemutatta az írónő a karakterét, és ügyesen szüntette meg a sztereotípiákat. Summer ugyanis magas, szőke, elképesztően gyönyörű, divat szakon tanul, stílusosan öltözködik, így mindenki azt hiszi róla, hogy egy buta barbi baba, holott ő sokkal több ennél. Imádtam, ahogy bemutatta az írónő, hogy mennyire nehéz megküzdeni a stigmákkal, és az is ütött, ahogy megmutatta, milyen iszonytató hátrányok járhatnak a szépséggel együtt.

Summer egy baromi badass lány, akiben ott tombol egy imádnivaló feminista. Minden egyes ilyen megmozdulása, gondolata, netán tette, amikor a női egyenjogúságról beszélt, vagy eleve szóba kerültek a feminista témák, igazgyöngyök voltak a kötetben. Annyi erő lakozott ezekben a jelenetekben, olyan sok iránymutatás az olvasók felé – és ezt mindkét nemre értem. Annyira örültem, hogy Kennedy kvázi felvállalta ezt a témát, hogy ilyen mélyen, és ennyire minőségien mutatta be. Mert ez így ütött hatalmasat.

De minden mást is imádtam Summerben, például a tanulási zavart, a barátságát Brennával, a családjához fűződő kapcsolatát, a poénjait és azt, ahogy egyszerre volt magabiztos és összetört, mert ettől is lett ennyire élő a karakter. A kötetben volt egy gusztustalan tanára is, aki az elejétől kacsingatott felé. Kicsit tartottam ettől a száltól, hogy hová viszi majd ki Kennedy, de baromi jó lett az egész, és olyan végtelenül hitelesnek éreztem minden egyes szegmensét.

Gondolom feltűnt, hogy mennyire beleszerettem Summerbe, hogy mennyire imádtam ezt a lányt. Éppen emiatt a romantikus szállal sokáig nem tudtam mit kezdeni, mert sokszor azt éreztem, hogy mi a franc bajod van neked Fitzy? Hiszen már a kötet elején tök egyértelmű, hogy mindketten oda vannak a másikért, Summer ráadásul full őszinte is volt, így ez a sok tökölés Fitzy részéről, a sok eset, amikor megbántotta Summert, és ez a “tudjuk, hogy odavagyunk egymásért, de csak azért nem jövünk össze” csiki-csuki kicsit azért rontotta a szememben az olvasásélményt – és csak ezért fogok levonni egy pontot.

Fitzy karaktere a szememben a “lassú víz partot most” típus volt. Az elején olyan semmilyennek éreztem a srácot, nem váltott ki belőlem különösebb érzelmeket, hiába voltak saját fejezetei. A kötet közepe felé kifejezetten idegesített a gyerek, de aztán egyre jobban kezdett szépíteni. A végére be kellett látnom, az írónő Fitzy karakterét is zseniálisan felépítette, és tök jól megmutatta azt, hogy egy durva válás, és a szülők acsarkodása milyen károkat tud okozni egy gyerekben, még akkor is, ha az a gyerek jogilag már felnőtt. És igazából ahogy összeállt a fejemben Fitzy karaktere, és megértettem, hogy Kennedy mennyire mélyen ábrázolta a lelkivilágát, hogy mennyire hiteles volt így az egész, és milyen különböző volt Fitzy az Off-Campus srácaitól, úgy kedveltem meg őt igazán. Igaz, ez csak a vége-felé történt meg.

Értékelés: 9/10

A Hajsza egy baromi szerethető és értékes könyv, ami belemegy jó pár nagyon fontos témába, amik közül a legjobban a feminista-szemléletűek lettek szerintem. Summer az eddigi legjobb Kennedy-hősnő, annyira szerethető, hogy arra szó nincs, egyszerűen imádtam róla olvasni. A kötet pedig gyorsan haladós, tele van érzelmes, humoros és meglehetősen érzéki pillanatokkal is. Teljesen hozza az Off-Campus színvonalat, hiszem, hogy sokatok kedvence lesz ez a rész. És mondanom sem kell, várom Brenna történetét!

Hogy tetszik a borító? Nem fogok álszenteskedni, nekem hiányoznak az Off-Campus srácos borítói, azok valahogy jobban megadták számomra az alaphangulatot. Persze ez a borító is szép a szemnek, így nyilván nem panaszkodom.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Baromi jó történet, annyi fontos mondanivalóval, hogy csak na. Ha netán nem volt meg az Off-Campus sorozat, akkor is olvasd bátran, de ha már Off-Campus fan vagy, mindenképpen vesd rá magad A Hajszára, mert kábé az összes fontos szereplő feltűnik benne. Igen, a halálcuki kisbaba is!