Finoman fogalmazok: nem lett kedvencem Easton Royal első története, a Bukott örökös.  Emiatt egy kissé tartottam az Omladozó királyságtól, féltem, hogy mit kapok majd. De amint láttam, hogy most már nem csak Easton, hanem Hartley is nézőpont karakter, máris felcsillant a szemem, mert az előző részben pont ezt hiányoltam igazán, hogy Hartley életébe is jobban belepillanthassak.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *

A Royal család mindig is a szappanoperás húzásairól volt ismert, itt is kaptunk egy klasszikus húzást, Hartley ugyanis amnéziás lett, három évre visszamenőleg semmire sem emlékszik a múltjából. Maga az ötlet kettős érzéseket ébresztett bennem, mert a történetet ugyan érdekessé tette, de egyrészt klisé, másrészt a kivitelezése is furcsa lett, mert egy tizennégy éves lány gondolkodásmódját vártam volna el (hiszen kiestek az elmúlt évek), de Hartley jelleme abszolút nem változott.

A könyv olvasása során végig úgy éreztem, hogy Hartley a napfény, miatta volt igazán érdemes elolvasni ezt a regényt. Szuper háttértörténetet kapott, imádtam a fejezeket, a sulisakon nagyon jót szórakoztam (meg néhol elborzadtam). Szuper volt látni a sok visszavágását, az éles nyelvét, és hogy mennyire okos, vicces és kedves ez a lány. A családjának a leírása is szédületesen jó lett, végig érezhető volt a feszültség (az apja nagyon para!), ami pedig a lelki részét illetően, szépen átadta a karaktereket, az anyja idegesítő nemtörődömségét, a húga leírhatatlan fájdalmát. Egyszerűen WOW volt az egész.

Eastonnál pedig a szerzőpáros egyfajta karakterfejlődést akart bemutatni, ami kellett, hiszen ez a drog és alkoholfüggő srác nagyon nem egy jó parti, bármilyen jól is néz ki, és bármennyire is tud kedves és törődő lenni. Csakhát, a függőség para dolog.

Easton Royal a legveszélyesebb könyves főhős, mert az ember hajlamos azt hinni, hogy a függők is megváltozhatnak, pedig a valóság az, hogy aki éveken át alkoholba és drogokba fojtja a bánatát, és a legkisebb nehézségre is ahhoz menekül vissza, az nagyon ritkán tudja letenni a függőséget. Persze, nem lehetetlen a dolog, viszont végig olyan, mint egy fegyver a házban: bármikor elsülhet balul. Azért remélem, hogy Easton lehet a kivétel, mert nyilván vannak kivételek.

Easton függősége pedig iszonyú durván lett ábrázolva az előző kötetben, és bizony azt kell mondjam, nehéz volt drukkolni Hartley és Easton párosának. Mert igen, kaptunk tök jó jeleneteket, érdekes volt, ahogy az amnéziát használták Hartleynál, például amikor a lány attól félt, hogy mi van, ha egy rakat pasival lefeküdt. Így tulajdonképpen újra megismerkedtek Eastonnal, a lány újra beleszeretett, és Easton tényleg tudott sokszor igazi könyves álompasi módjára viselkedni, de nem egy, és nem két olyan jelenet volt, amikor előtört belőle az állat, és nem tudtam nem arra gondolni, hogy Hartley, menekülj!

Ami a sorozat lezárását illeti, igazából elégedett voltam, ügyesen elvarrták a szálakat, jöttek a happy endek, nagyon izgi és klassz finálét kaptunk, de azért sajnálom, hogy az ikrek nem kapták meg a saját történetüket, különösen Sebastian személyiségének a változása lehetett volna érdekes alap egy saját kötethez. Ez a hajó sajnos elúszott, a sorozat viszont örökre nagyon szép emlék marad, de az igazi akkor is Ella és Reed első három kötete.

Értékelés: 8/10

Bajban vagyok ezzel a regénnyel. Tele volt jó jelenettel, remek karakterrel, sodort előre a lendület olvasás közben, alig tudtam letenni, és hát, a sok vicces, humoros, romantikus pillanat is klassz volt, ahogy imádtam visszatérni a Royal család világába, és átélni végre a happy endet. Eastont viszont továbbra sem tudtam igazán megkedvelni, de Hartleyt a szívembe zártam.

Hogy tetszik a borító? Egyszerűen gyönyörű, imádom a színeit és a mintát is.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a sorozatot, ki ne hagyd a nagy lezárást! Tudom, Easton a negyedik részben nem volt túlzottan szerethető, itt egy fokkal jobb, Hartley miatt viszont mindenképpen kihagyhatatlan a könyv!

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *