Nem szeretem a maffiás könyveket, se a filmeket. Egyszerűen nehéz drukkolnom a maffiózóknak, akik általában sorozatgyilkosok is, ez már túlesik a komfortzónámon. A Sötét lélek a kivétel, ami erősíti a szabályt, ugyanis én imádtam ezt a regényt. Nem kicsit, hanem nagyon.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *

Mielőtt elkezdtem volna olvasni olvasni, előre tudtam, hogy nagyon kemény témákra számíthatok, abszolút nem véletlen a rázós könyv kategória és a 18-as felirat a borítón. Erre a könyvre aztán tényleg kell! És hiába voltam felkészítve, azért még így is kipattant a szemem itt-ott azon, amit olvastam.

A történet főhőse a harmincas évei elején járó Stefano Marino, az egyik legfiatalabb maffiafőnök, akinek az uralmára törnek az oroszok. Egy elismert, már visszavonult maffia főnöktől kér segítséget, aki Amerikába küldi Silviót, a srácot, akit Stefano durván kíván már az első találkozásuk óta, ami saját magát is meglepi, ugyanis szereti és kívánja a feleségét, Donatát. Silvio viszont igazi ínyenc falat, és a srác is durván vágyik Stefanóra.

Ebben a történetben a maffia-szál inkább csak egy aláfestés volt, ami remek körítést adott jó pár jelenet alá, illetve ennek köszönhetően sikerült jobban elmélyedni a szereplők lelki világába. És pont ez volt az, ami miatt szerettem ezt a regényt, hiába a maffiás szál. Az író a két főszereplőre, Silvióra és Stefanóra koncentrált (meh, mennyire hasonló a két név), a köztük lévő kapcsolatra, és arra a vad vágyra, ami egyre inkább átformálódik valami többé.

Nagyon megszerettem mindkét főszereplőt, tök jól ábrázolta Voinov mindkettejük lelki világát. Stefanónál szerettem, hogy mennyire domináns, erős, férfias pasi, akinek megvan a maga érzelmes oldala, és aki képes lelkifurdalást érezni olyan dolgok miatt, minthogy meg akarja csalni a feleségét. Egy maffiózótól azért mást várnánk, és örültem, hogy itt egy ennyire egyedi, emberi megközelítést kaptunk. Annak a bemutatása is elsőosztályú lett, hogy egy magát heterónak tartó pasi miként játssza le magában azt, hogy a pasikhoz is vonzódik. A coming out és az önelfogadás átadása (is) elsőosztályú lett.

A keményebb témák igazából Silvio miatt kerültek elő, akinek iszonyú kemény gyerekkora volt az egykori maffiózó apja miatt. Ráadásul tizenhat évesen egy nála több, mint kétszer idősebb pasi szeretője lett, aki viszont csak a 16-20 év közötti fiúkhoz vonzódik, így Silvio bármennyire is szerelmes volt a pasiba, tudta, ketyeg az idő, és nem sokáig maradhat vele, mert 24 évesen is már bőven „öreg”. És ez a múltjának csupán egy szelete.

Nagyon kétértelmű kapcsolat fűzi például a testvéréhez, igen, a történet egy pontján le is fekszik vele, és ezt hosszasan ecseteli is az író egy fejezet során. Igazából ezt nem éreztem soknak, valahogy el lett magyarázva a lelki oka, és emiatt valahogy be tudtam nyelni, de megértem ha akár ez, akár az elején a pisztolyos kikötözős dolog sok lehet valakinek. A Sötét lélek tényleg nem egy finomkodó könyv, Silvio pedig annyira elcseszett a sötét múltja miatt, hogy szegénykém sok olyat bevállal, ami miatt valahogy sajnálja őt az ember, és szeretne rajta segíteni, hiába élvezi a srác a dolgokat.

Ó, igen. Ez egy igencsak erotikus regény, tele van erotikával, méghozzá részletes leírásokkal. Voinov ezeket jól megoldotta, csak úgy árad a szenvedély a sorok között. Ráadásul a Silvio és Stefano közti kémia is mindent visz, amikor ők közel kerülnek egymáshoz és becsukódik az ajtó, szinte perzselnek a lapok, annyira forró a levegő köztük.

Amit még ki kell emelnem, az Donata karaktere. Úgy örülök, hogy nem egy szemét, követelőző maffiafeleséget kaptunk, hanem egy erős, érzelmes, okos nőt, akinek megvan a magához való esze, aki éretten, felnőtten viselkedik, és akit minden pillanatban csak szeretni lehet.

Értékelés: 10/10

Ez egy kemény könyv, tele van erotikával, erőszakkal és tabu témákkal. 18 év alattiaknak és érzékenyebb lelkű olvasóknak nem is igazán ajánlanám, ha viszont nyitott vagy egy LMBT történetre, amiben nem csak érzéki szex van, hanem mély érzelmek, remek karakterábrázolások és némi izgi maffiaszál is, akkor a Sötét lélek lehet az új kedvenced.

Hogy tetszik a borító? Hát, ezt a borítót én terveztem, így nem véleményezném, mindenesetre remélem ti is látjátok majd magatok előtt Stefanót a borítóról. (Silvio nekem kicsit feminimebb).

Plusz infó: ez a könyv tartalmazza a teljes Dark Soul e-könyv sorozatot. Azért szerepel a borítón 1-3., mert az író variált, és az eredeti öt e-könyvet három részre osztotta ebben az egyesített kötetben. A lényeg, hogy ez a teljes történet, lezárt véggel, nem is akármilyennel!

Így készült a Dark Soul – Sötét lélek magyar borítója!