Pár hete olvastam el Jeremy Camp memoárját, ami annak dacára hagyott bennem nagyon mély nyomot, hogy ateista vagyok, Camp pedig egy keresztény rock sztár, aki a dalait Isennek és Istenről írja. És mégis, Camp személyisége, a memoárja és az élettörténete teljesen magával ragadott, kíváncsi voltam milyen lesz a film.
A könyv jóval hosszabban bemutatja Camp életét, kezdve a szegény, éhezéssel teli gyerekkorán át a Melissával való időszakig, majd utána a fordulópontig, amikor megírja az I Still Believe című slágert, egészen napjainkig, amikor boldog házasságban él, és három gyermek édesapja.
A film tulajdonképpen csak Jeremy és Melissa kapcsolatára koncentrált, kezdve onnan, hogy Jeremy megérkezik teológiát tanulni a főiskolára, és megismeri Melissát, akibe beleszeret, dacára, hogy a legjobb barátja, Jean-Luc is szerelmes a lányba, és emellett Jean-Luc ezerrel segít Jeremynek a zenei karrierje beindításában.
Meg kell mondjam, gyönyörű volt Jeremy és Melissa szerelmének a bemutatása. Imádtam a közös pillanataikat, a sok romantikus jelenetet, legjobban a planetáriumos tetszett, és az, ahogy továbbvitték ezt a logikát a legfényesebb csillagról. (Ha láttad, érteni fogod).
Ez a film igazi érzelmi hullámvasút. Sok jelenetében csal mosolyt az ember arcára, de sok olyan pillanata is volt, amikor elpityeredtem, mert annyira mélyen megérintett a sok megpróbáltatás, amit a két fiatalnak át kellett élnie. A könyv szomorúbb részei nem hatottak rám ennyire, a film viszont mindenképpen, és ennek kifejezetten örültem.
Kíváncsi voltam arra is, hogy a keresztény vonal és a hit mennyire jelenik meg erősen a történetben. Nos, szerencsére a könyvvel ellentétben nem erre fókuszált, noha nyilván dominánsan jelen volt, leginkább a szereplők gondolkosádmódjában és a dalszövegekben, amik zömében Istennek íródtak. Így tulajdonképpen bárki számára befogadható a film – ha fogalmazhatok így. A zenei rész amúgy baromi erős volt, Jeremy Camp baromi tehetséges dalszerző.
Úgy örültem annak is, hogy ilyen sok ismerős arcot látok a filmben! A főszereplőpáros az Egy kutya négy élete után ismét K.J. Apa (Riverdale) és Britt Robertson (Girlboss). Hiába idősebb Britt 8 évvel, a képernyőn ez megint nem látszódott, a kémia pedig ezerrel izzott köztük. Imádom ezt a párost! Örömmel láttam a többi kedvelt színészt, mint Nathan Parsons (The Originals), Abigail Cowen (Winx), Melissa Roxburgh (Manifest), Gary Sinise (CSI) és a legendás énekesnő, Shania Twain is remekült Jeremy anyukájának a szerepében.
Értékelés: 10/10
Ha lehet egy javaslatom, ne nézd meg a trailert. Ez a történet úgy üt igazán, ha nem tudod mi a csavar, mi a fordulópont. Persze mindennek a tudatában is nagyon erős élményt ad, de direkt igyekeztem kerülni a spoilereket, mert úgy lehet igazán mennyei élmény a történet.
Ne hagyd ki te sem a megtekintését, mert a Még mindig hiszek tényleg egy olyan film, amitől az ember úgy érzi, hogy sokkal több lett, miután megnézte. A könyv elolvasását is szeretettel ajánlom ám.
