December 2-án mutatta be a Netflix a The Prom – A végzős bál című filmet, ami egy broadway darab alapján készült. Utóbbi alapján született a regény is, ami a Könyvmolyképzőnél jelent meg. A könyvet már hamarabb olvastam, és kicsit tartottam is tőle, hogy hozza-e majd ugyanazt a minőséget. Nos, sajnos nem jött össze.

Egy dolog valahogy nem tudatosult bennem: hogy ez nem egy sima film, hanem musical. Nos, velem az van, hogy oda és vissza tudok lenni a musicalekért, hogy ha jók a dalok. A Legnagyobb showmant is szerettem minden hibája ellenére, mert zseniális dalokat kaptunk. Nos, a The Promban felcsendült egy rakat dal, és csak egy volt, ami tetszett, amikor Meryl Streep énekelt az igazgatónak, hogy megváltozik, de ott is inkább a jelenet adta el a dalt.

Ha egy musicalben öt percenként rázendítenek egy kevésbé jó dalra, hogyan lehet maximálisan élvezni? Nos… nehezen. Néha kedvem lett volna elnémítva nézni tovább, mert a táncok baromi jók lettek, erős koreográfiát kapott a film, csak hallgatni ne kelljen. Szerencsére a sztori is érdekes volt, és külön tetszett az, hogy a könyvvel ellentétben nem csak a tiniken volt a hangsúly, hanem a Broadway „sztárokon”.

Az alaptörténet a következő: adott négy broadway színész, akiknek nem megy jól a szekere. Úgy döntenek keresnek egy társadalmi ügyet, amibe beleállhatnak, és megtalálják a hírt: egy indianai kisvárosban eltiltották Emmát a báltól, mert a barátnőjével akart volna elmenni rá. A négy színész odamegy a sulihoz hőst játszani és megmenteni a hírnevüket, és nem is sejtik micsoda lavinát indítanak el ezzel.

A könyv egyértelműen Emma és Alyssa párososára koncentrált, a filmben viszont ők inkább csak bio díszletek. Mármint, vannak jeleneteik, még (béna) dalaik is, de a két színésznő között nulla a kémia, így nem jön át az a tomboló szerelem, mint a könyvben, így őszintén szólva azon túl, hogy drukkoltam nekik, mert nehogymár ne mehessen két szerelmes lány együtt a bálba, valahogy nem működött a páros. Ráadásul Alyssa kifejezetten idegesítő volt, emiatt jobban örültem volna, ha az amúgy totál szerethető Emma összejön valaki mással.

A showt nyilván a négy broadway sztár vitt el, akiknek a szerepére A-listás színészeket kértek fel. Le a kalappal Nicole Kidman előtt, amiért egy ennyire apró szerepet bevállalt, Angie-ből pedig ki is hozta a maximumot, imádtam. Andrew Rannels Trentje kissé színtelen lett nekem, de ez inkább az írók hibája, a színész szemmel láthatóan mindent beleadott.

A külföldi nagyobb LMBT oldalak mostanában ráálltak arra, hogy elkezdjék szidni a heteró színészeket, ha meleg karaktert alakítanak. Sajnos James Corden is áldozata lett ennek, amit kifejezetten sajnálok, mert szerintem a pasi zseniálisan hozta Barry karakterét. Teljesen átéreztem a fájdalmát, a szülei elutasítása utáni félelmeket. Imádtam a karaktert, és az utat, amit bejárt.

Melyik színész lopta el a showt? Nyilván Meryl Streep! Oké, övé lett a legsziporkázóbb karakter, Dee Dee az önelégült színésznő nagyon jó alapanyag, de Streep tehetsége kellett ahhoz, hogy igazán üssön a filmben. Azok a poénok, Streep arcjátéka mindent vitt, az igazgatóval való kapcsolata pedig baromi jó ötlet volt. Tetszett az is, ahogy szép lassan mélyítették a karakterét, ettől vált sokkal hitelesebbé, érthetőbbé a viselkedése.

Értékelés: 7/10

A The Prom egy fontos film, mert üzenete van, és a történetével azt gyönyörűen át is adja. Emellett szórakoztat, mosolyt csal az ember arcára, a színészek zöme pedig tök jól játszott benne. Az egyetlen szívfájdalmam a zenei anyag, amit meglepően gyengének éreztem, ezért is nem tudtam maximálisan élvezni.

Ha szereted a musicaleket és/vagy Ryan Murphy egyéb műveit, mint a Glee vagy a Hollywood, akkor ezt se hagyd ki. De… inkább olvasd el a könyvet, mert az szerintem sokkal jobban sikerült a filmnél.