Oké, most már száz százalék: az Afterre száz százalékban ráillik a guilty pleasure kifejezés. Miközben a filmet néztem, végig éreztem, hogy bakker, ez nem valami jó, túlságsoan kiszámítható, semmi eredeti nincs itt, de bakker, néztem tovább, sőt, valahol még tetszett is. Én se teljesen értem.

Az értékelés spoileres, óvatosan olvasd tovább!

Mi is volt itt a történet? Tessa melót kapott egy könyvkiadónál gyakornokként, ahol üstökösként emelkedett feljebb egyre a ranglétrán. Eközben pedig folytatódott a Hardinnal a veszekedésekkel teli, szexben igencsak bővelkedő kapcsolatuk. Ennyi.

Mostanra azért már erősen látszódik, hogy Tessa és Hardin között mennyire toxikus ez a kapcsolat. Ott van például az eleje, amikor Hardin benyögi Tessának, hogy lefeküdt a főpicsával, akit Tessa nem bír, majd percekkel később már együtt csinálják, miközben Tessában meg se fordul a gondolat, hogy Hardin vajon hazudik-e. De a toxikus részt erősíti, hogy folyamatosan megbántják a másikat, hazugságokkal, beszólogatásokkal teszik nehezebbé a másik életét, miközben állítólag szerelmesek egymásba.

A filmben Tessa részéről végig ott van az, hogy képtelen igazán megbízni a fiúban, mert erősen bujkál benne a fájdalom, hogy ugye Hardin csak fogadásból kezdett ki vele. Hardin viszont mint egy őrült, úgy próbál megfelelni a lánynak, eközben elkövet ezerkettő hibát, egyik őrült veszekedés követi a másikat, miközben nézőként csak lestem, és azon agyaltam, hogy oké, ezek durván erotikusakat szexelnek, de csak emiatt együtt kéne maradniuk?

Poén volt látni, hogy amikor egy időre külön kerültek egymástól, mennyit tudtak önállóan fejlődni. Gondolok itt például arra, hogy Tessa egyre sikeresebb lett a munkájában, Hardin is elkezdte lerakni az italt és az egyéb gáz dolgait. Nekem ebből valahogy az jött le, hogy jobb nekik külön, de hogy, hogy nem, a film végére csak összejöttek. Jó, ezen gondolom nem lepődött meg senki.

Ami viszont nekem nem volt túl jó meglepetés, az Trevor karaktere. Oké, reménykedtem benne, hogy nem kapunk egy klasszik szerelmi háromszöget, ennél viszont valahogy többet vártam volna a karaktertől, és Dylan Sprouse szereplését is nagyon keveseltem. Ráadásul nagyon beszélgettek a Hardinnal való közös múltjukon, de nem igazán derült ki, hogy miről van szó. Hátha a könyvolvasók tisztábban látták a dolgot.

Tessa személyiségének a változása viszont tetszett. Érdekes volt látni, ahogy ez a félénk, magába zárkózó lány hogyan változott és erősödött meg. Szerettem azt is, hogy felbukkant Hardin anyukája, aranyos volt nagyon, és a hármas jeleneteket is szerettem Hardinnal, Tessával és az anyjukkal. Meg amúgy is, a nő nagyon jópofa volt.

Érdekes, ahogy elkezdték boncolgatni a múltbéli szálakat, hogy mi is áll Hardin önpusztításának a hátterében, milyen trauma történt vele. Szerettem, hogy végre van valami ok, remélem a harmadik rész már a tényleges gyógyulást mutatja be, mert jelen állapotában szerintem sem Hardin, sem Tessa nem áll készen egy párkapcsolatra.

Összességében annyit tudok mondani, hogy a második rész is egy erős guilty pleasure volt, amiben azért meg akartak mutatni némi mélységet és tartalmat is, csak nem igazán sikerült átadni. A szereplőket azért minden hülyeségük ellenére kedvelem, érdekel mi lesz velük, így nézem tovább, de nagyon remélem, hogy innen már jobb lesz a dolog, mert bőven van még hová fejlődni.

* Elolvasnád a könyvet? Már kapható filmes borítóval! *