Idén a The 100 is az utolsó évadához érkezett, hét év után véget ért a sorozat. Igaz, a spin-offot még nem lőtte le teljesen a The CW, van rá esély, hogy abból lesz valami, bár látva a finálét valahogy kevésbé drukkolok neki.

Maga az utolsó évad elég hullámzó színvonalú volt, érzésem szerint távol vagyunk már az első három-négy évad kimagasló minőségétől, így én speciel nem is bánom, hogy elbúcsúztam Clarke csapatától.

Az utolsó szezonban kétségkívül Bellamy sorsa volt az, ami kiverte a biztosítékot, több olyan nézői reakciót is láttam, ami a sorozat legnagyobb hibájaként említi az ő karakterének az alakulását. Nos, amikor néztem a részeket, én is húztam a szám, de aztán már úgy éreztem, hogy hé, ez így volt hiteles.

* Innentől spoileresen folytatom, akkor olvasd, ha láttad a 7. évadot! *

Szóval, foglaljuk össze röviden mi történt. Bellamy véletlenül a hegyre került a nagyonhívő csávóval, eltöltöttek közösen ott vagy negyven napot, a vége pedig az lett, hogy Bellamy akkora hívővé vált, hogy kezet csókolt a pásztornak, és simán elárulta a húgát, a szerelmét és a legjobb barátját is a szektának, ahová belépett. Aztán végül Clarke ölte meg őt kényszerűségből, Echo és Octavia pedig lazán megbocsátott neki.

Most, hogy így belegondolok, ez elég tömény történetszál volt, és pár rész alatt le is zavarták a dolgot. Miközben néztem, én sem igazán értettem a pálfordulást, hogy Bellamy hogyan tudott ilyen rövid alatt fullhívő lenni és úgy belépni a szektába, hogy mindenkit elárult, akit valaha szeretett. De ahogy egyre többet gondolkodtam rajta, a válasz annál logikusabb lett.

Bellamy egy űrhajón nőtt fel, egész életében rettegett, hogy elkapják a húga miatt. Aztán a Földre került, és jöttek a hatalmi harcok, a háborúk, az újabb harcok, 5 év ismét az űrben, majd amikor már azt hitte minden rendben lesz, visszatért a Földre, ahol a kishúga megőrült, kannibál lett (mondjuk azt muszáj volt), és aztán újra háború, a Föld teljes elpusztítása, hibernálás egy űrhajón, aztán újabb háború és viszály az emberek között…

Bellamy élete nem állt másból, csak félelemből, rettegésből, nélkülözésből, éhezésből, kemény döntések meghozatalából, állandó háborúkból, gyilkolásból. És mindezt sok esetben azért tette, mert szerelmes volt Echóba, mert imádta és védte a kishúgát, és mert olyan mély barátságot ápolt Clarke-kal és a többiekkel, ami miatt kész volt bármikor eldobni az erkölcseit.

Ha logikusan belegondolok, akkor ott, a hóviharban és a fagyban, ennyi szenvedés után én megértem, hogy miért tudta elhinni ő is a szekta bullshit tanításait, hogyan tudta meggyőzni a karizmatikus fullhívő, és miként érezte Bellamy azt a sok harc után, hogy egy végső háború után az emberiség végre békére lelhet, és a halál után is lehet élet. Miért gondolta azt, hogy csak így tud segíteni azokon, akiken szeret.

Bellamy számára ez a szekta a békét jelentette, azt, hogy nem egyes szerettei érdekében lépi át a saját erkölcsi határait, hanem csak az emberiség érdekében cselekszik. Nekem ez teljesen átjött, és mostanra tényleg megértem, hogy miért döntött így, miért volt számára ez így könnyebb.

Igen, a megértés és az, amit láttam egy dolog. Mert nyilván iszonyú volt átélni, ahogy Bellamy elárulja a csapatot, ahogy hátat fordít a szeretteinek. az is borzalmas, hogy végül Clarke-nak kellett őt megölnie, ez engem is teljesen sokkolt. (Bár a sokkból gyorsan kihozott, hogy mennyire gázok voltak az érzelmi reakciók a lányok részéről, leginkább Echo volt karakteridegen, a jelleméből fakadóan rögtön meg kellett volna ölnie Clarke-ot).

Most, hogy a látottak óta eltelt pár hét, azt kell mondjam, merészek voltak az írók, amiért bevállalták ezt Bellamyvel, aki kábé a sorozat legnépszerűbb karaktere volt. Elvitték egy teljesen váratlan irányba, és olyan véget kapott a karakter, amit senki sem remélt. Szerintem Bellamy se hitte volna, hogy békével a szívében fog meghalni.

Sajnálom, hogy ez történt vele. Nyilván nem volt egyszerű végignézni sem. Viszont íróként  fejet hajtok a The 100 írói előtt, amiért ezt így megvalósították. Persze, lehetett volna jobb is, lett volna hová fejlődni, de az ötlet merészsége, az, hogy ezt meglépték egy fanfavorit karakterrel szerintem zseniális lett, és úgy érzem ettől az áldozattól valahogy a finálé is élettel telibb lett. Mindenesetre remélem, hogy nem csak az idő szépítette meg az emlékeket.