Megvolt az év első mozizása! A Greenland folytatását, Az új menedéket néztem meg. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én imádom a katasztrófafilmeket.

Tudom, az összes kiszámítható, és időnként nyálas, és a főszereplő család mindig eléri a célját és/vagy megmenekül, de mindez nem szokott érdekelni. A katasztrófafilmek tökéletesen mesélnek az emberi természetről. Arról, hogy mi mindent tenne meg egy átlagember a túlélésért, és én ezért is szeretem őket.

A Greenland első része úgy zárult, hogy a főszereplő család eljutott Grönlandra egy óvóhelyre, de az most, öt évvel később beomlik egy földrengés miatt, és újra menekülniük kell, miközben az égből még mindig hullanak a meteoritok, és a levegő sem mindenhol egészséges. Durva volt látni, hogy mi mindenre képes az ember egy ilyen helyzetben. Amikor öt év közös túlélés után bárkiről lekapnád a légszűrő maszkot, csak hogy te túléld, azért az súlyos. És valahol tökéletesen emberi…

A család ezek után útra kel, és elmennek Európába, mert a Clark aszteroida Dél Franciaországba csapódott be, és a kráterben tiszta a levegő meg minden klassz. Na és ki nem találnátok, hogy még az utolsó talpalatnyi földért is háború dúl, mert ilyenek vagyunk mi, emberek. (Azt amúgy nagyon élveztem, hogy végre egy európai világvége van, és nem mindig csak Amerika. Sőt, itt Amerika és Kanada totál elpusztult).

Nekem érdekes volt ez a road trip, még úgy is, hogy nyilván kiszámítható, nyilván ember embernek farkasa a kietlen vidéken, nyilván akkor fúj a rohadt erős szél a szakadékra eszkábált hídon, amikor a főszereplőink rálépnek. Semmi új nem volt a nap alatt, de engem mégsem zavart. Talán a zsáner miatt. Talán mert a karakterek szerethetőek voltak. És nekem sokat adott az is, hogy ez a film elgondolkodtatott, és rámutatott dolgokra. Családról. Szeretetről. Emberi gyarlóságról.

Ajánlom mindenkinek, aki hozzám hasonlóan szereti a katasztrófafilmeket. Nézhető amúgy önállóan is, nem kell hozzá az első rész ismerete, az első pár perc úgyis elmondja, hogy mi történt benne.