A Szolgálólány meséje duológián túl mást nem olvastam még Margaret Atwoodtól, és már nagyon kíváncsi voltam rá, hogy mire képes, ha nem Gileádról ír. Így amikor megtudtam, hogy jön magyarul az írónő első, még a ’60-as években megjelent regénye, tudtam, hogy nekem ez kell. Kíváncsi voltam rá honnan indult Atwood, milyen lett az első „gyermeke”.

* Elolvasnád? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *

Az ehető nő hősnője a huszonéves Marian, akinek viszonylag jó állása van, emellett stabil párkapcsolatban él egy ügyvéddel, Peterrel. Az élete akkor borul fel, amikor Peter megkéri a kezét, és lassan rádöbben, el fogja veszíteni az önállóságát, és egy férfi „fennhatósága” alá kell tartozzon. Konkrétan még a munkahelye is veszni fog, mert ott hajadonokat dolgoztatnak igazán.

Marian teste szépen-lassan fellázad, megtagadja magától az ételt, kívülről meggondolatlan tetteket tesz, erre a legjobb példa amikor Peter le akarja őt fotózi, ő pedig elmenekül, mert a régi mitológiában azt hitték, egy fotóval rabul lehet ejteni az ember lelkét. És Mariannak lassan döntenie kell, hogy mihez akar kezdeni az életével…

Be kell valljam, az olvasás eleinte nagyon nehézkes volt. Bármennyire is jó volt a stílus, unalmasnak, statikusnak éreztem, mert nem igazán történt semmi. És csak később estek le a dolgok. Mint az, hogy kvázi A szolgálólány meséjében sem történt sok minden, de a disztópikus közeg eladta az egészet, mert kíváncsi voltam a világra.

Idő kellett, míg leesett, hogy napjainkra a ’60-as évek világa is kvázi disztópikus hangulatú. T ény, hogy ma is vannak durva társadalmi elvárások, de azért szerencsére nem annyira erősek és rombolóak, mint a ’60-as években. Hiszen akkor iszonyú nyomás volt a nőkön, hogy menjenek férjhez, adják fel a karrierjüket, egzisztenciájukat és legyenek főállású anyák. És emellett csendesnek, kedvesnek, megértőnek kellett lenni, aki mindent benyel, Peter mindig ezeket a tulajdonságokat emelte ki Mariannál, számára ezektől lett jó „választás” a nő.

De ugyanúgy megfigyelhető Peter esetében is, hogy ő is a társadalmi elvárások miatt dönt a lánykérés mellett, mert úgy érzi, sikeresebb lesz a munkájában és jobban megbíznak benne az ügyfelek, ha látják, nős. Ráadásul minden barátja elkelt már, itt az idő, hogy beálljon a sorba. Atwood megmutatta, hogy férfinek lenni sem egyszerű, de a nőkre még így is sokkal keményebb társadalmi teher jutott – és utóbbi az, ami igazán felháborító.

A sztoriban engem legjobban az egyik párbeszéd idegesített fel, amikor Marian egyik pasi barátja arról elmélkedett, hogy mekkora kegyetlenség a nőket egyetemre engedni, mert elhiszik, hogy ők is gondolkodhatnak és lehetnek valakik, és utána nehezen lehet velük bírni amikor otthon maradnak a gyerekekkel. Na itt le is tettem egy időre a könyvet, mert nagyon, nagyon felhúzott.

A történet során pedig nagyon jó volt végigélni Marian útját, ahogy önmagában lassan helyrerakja a dolgokat. Annyira lehetett érezni, hogy nincs könnyű dolga, olyan sok fronton érték őt a „segítő” impulzusok, nem is csoda, hogy egy időre tébolyultnak tűnt. A különc Duncannel való kapcsolata volt az egyik legérdekesebb számomra, különösen a legelső beszélgetésük tetszett, de igazából az utolsó moteles-tavas párbeszéd is nagyon érdekesnek tűnt a könyvben.

A mellékszereplők közül kiemelném Marian két barátnőjét: Clarát, aki a gyerekek miatt dobbantott az egyetemről, tök jó görbe tükröt tartott Mariann elé, hogy mi várhat rá, ha ő is olyan útra lép, amire talán nem akar. Ainsley karaktere is érdekes lett, sokáig reméltem, hogy ő hozza majd be a feminista vonalat, de örülök, hogy másfelé mozdult a lány, és megmutatott egy más aspektust is: hogy mi van, ha valaki anyává akar válni. Mert ha belegondolunk, itt a választás, a döntés volt a lényeg. És ő döntött, amihez joga van.

Értékelés: 8/10

Az ehető nő egy nehéz olvasmány, nagyon sok benne a szimbolika, a szöveg is lassú, ráadásul a cselekmény sem annyira erős, én legalábbis nem éreztem annak. De a karakterek, az üzenet, és a ’60-as évek világának a bemutatása mindenért kárpótol, különösen mert a könyv nagyon jól elgondolkodtad, és végső soron ez az irodalom egyik lényege, nem igaz?

Hogy tetszik a borító? Imádom! Nagyon szép lett, és passzol a sztorihoz is.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a tartalmas könyveket, ha szívesen olvasol női sorsokról és Atwood kedvelője vagy, ezt se hagyd ki.

* Elolvasnád? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *

Az ehető nő blogturné

Margaret Atwood mindig képes valami újat mutatni a regényeivel. Az ehető nő teljesen más, mint az eddigi történetei, mégis visszaadja azt, ami Atwood lényege íróként. A regény magyar nyelven 2020-ban jelent meg a Jelenkor Kiadónál, és most tizenegy bloggerünk is elmondja róla a véleményét nektek. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Nyereményjáték:

Margaret Atwood mindig más témát vesz elő a regényeihez, elég sokszínű, fantáziadús író. Ezúttal a turnéállomásokon található egymondatos leírások alapján kell kitalálnotok, hogy éppen melyik regényére gondoltunk (egy regénye többször is előkerülhet a feladat során). A feladatotok az, hogy beírjátok a regény címét a Rafflecopter dobozába, a megfelelő helyre.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Egy disztópia, amelyben egy vírus kiirtotta majdnem az egész emberiséget, az állítólagos egyetlen túlélő szemén át láthatjuk a múltat és a jelent.

a Rafflecopter giveaway
https://widget-prime.rafflecopter.com/launch.js

További állomások:

05. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 28. Flora the Sweaterist
05. 30. Pandalány olvas
06. 01. Sorok között
06. 03. Utószó
06. 05. Never Let Me Go
06. 07. Booktastic Boglinc
06. 09. Csak olvass!
06. 11. Könyv és más
06. 13. Readinspo
06. 15. A Szofisztikált Macska