Bevallom, kicsit tartottam a könyvtől, amikor elkezdtem olvasni. Soknak tűnt a négy szemszög, az E/1-es elbeszélési mód miatt kissé egybeolvadtak a hangok, ami tovább nehezítette a befogadást. Viszont ahogy haladtunk előre, úgy kedveltem meg egyre jobban a szereplőket és vált egyre izgalmasabbá a történet.

* Kíváncsi lettél a könyvre? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *

Szeretem azokat a könyveket, amik meg tudnak lepni. Amik olyan WTF csavarokat szállítanak, hogy csak hebegek-habogok. Ez a könyv a szememben tele volt csavarokkal, dramaturgiai tetőpontokkal. Külön élvezet volt, ahogy az írónő egybefonta a négy karakter útját, rengeteg jó megoldást kaptunk. Szeretem az okosan felépített könyveket és külön jó pont, ha tudok agyalni a köteten. Márpedig itt sikerült, és ez még nagyobb élménnyé tette az olvasást.

A kötetben négy főszereplő van, az ő történetüket ismerhetjük meg. Mena és Ene hercegnők, akikre más-más sors vár. Menából válik a volur, az egyetlen ember, aki különleges, isteni erő birtokába jut, viszont emiatt elzártan kell élnie, nem lehet emberek közelében, sőt, meg is kéne szűnnie az emberi érzéseinek. Mena viszont mindennél jobban imádja a bálokat, szeretne igazi hercegnőként élni, a háta közepére se kívánja a volurságot.

Bár Ene a fiatalabb, de mégis belőle lesz majd a királynő, az apja már az érdekházasságot tervezgeti, hogy megerősítse a birodalmát. Ene igazi harcos, kemény természetű lány, aki a testőrökkel lóg szívesen. Az írónő Ene kapcsán behozott egy baromi jó dilemmát, mégpedig azt, hogy mennyire nehéz felismerni azt, ha már felnőttünk, ha a testünk megváltozott és amit mi ugyanolyannak látunk, más azt bizonyára nem. Az alattomos pletykák Ene és a testőrparancsnok viszonyáról annyira hitelesen átjöttek, és jól megmutatták, hiába születsz királyi családba, hiába vagy hercegnő, attól még ugyanúgy megalázhatnak csak azért, mert nőnek születtél. És ez mocskosul felháborító!

A két férfi főhősünk Szabad Földön született. A név rendkívül sértő, ugyanis a Szabad Föld tulajdonképpen Nebessen egyik tartománya, minden természeti értéke az Ardenekhez fut be. Kein az ország kábé egyetlen megmaradt nemesi családjának a tagja, igazi szoknyavadász, forrófejű srác, aki emellett nagyon megnyerő. A kötetben az ő személyiségfejlődését szerettem a legjobban, ahogy egy szoknyavadász, sebzett szívű srácból felelősségteljes férfi vált. Persze, megmaradtak a hibái, nem történnek csodák rövid idő alatt, de tetszik az út, amire Kein lépett.

A negyedik főhősünk Ray, aki titkolja származását és azt is, hogy van egy húga, Tiiu, akinek különleges képességei vannak. Márpedig ez csak a volurnak lehetne, ráadásul ők szabadföldiek. Ray (és Kein) élete akkor változik meg, amikor összeverekednek és leesnek a szikláról, mire Mena megmenti őket, és ezáltal elviekben összekapcsolódna a két sráccal, ők korlátoznák a mágiáját. Emiatt Nebbessenbe viszik őket, ekkorra Kein már szerelmes Ray legjobb barátjába, Emmába, Ray pedig nem akarja itt hagyni a húgát. És naná, hogy mindkettejükben felmerül a lázadás gondolata és Szabad Föld valóban szabaddá tétele.

Természetesen a románc sem maradhatott ki a történetből, mindez legerősebben Ray és Ene között jött át. Annyira imádom a „gyűlölnünk kéne egymást, de nehéz ellenállni” történetszálakat, itt pedig ezt kaptuk meg, afféle Rómeó és Júlia-változatként. Imádtam a kettejük között megbúvó sistergő kémiát, a beszólásaikat és a klassz jeleneteket, különösen a könyv végén volt mindez nagyon erős.

A karakterek kapcsán amit még nagyon szerettem, hogy egyikük sem tökéletes. Annyira esendőek, emberiek voltak mind a négyen, megvoltak a saját hibáik, hoztak iszonyatosan gyermeteg döntéseket, de pont ettől váltak annyira élő-lélegző karakterekké. És igen, van, akinek még haladnia kell a fejlődés útján, de pont azért tudtam megszeretni a karaktereket, mert olyan emberiek lettek.

És anélkül, hogy belemennék a spoilerekbe el kell mondanom, hogy a könyv utolsó fejezetei valami egészen elképesztőek lettek. De tényleg, annyira izgalmas, feszültséggel és jó ötletekkel teli volt a lezárás, ráadásul végig sütött belőle, hogy az írónő nem cicózik, és emiatt vált a szememben még hitelesebbé, még szerethetőbbé a könyv.

Értékelés: 9/10

Pár apróbb hibától eltekintve a Kitaszítottak egy lehengerlő regény, nagyon erős stílussal, emberi és szerethető karakterekkel. A könyv tele van WTF pillanatokkal, eszeveszettül jó dramaturgiai csúcspontokkal ráadásul olyan sokszor el is lehet gondolkodni rajta, ami külön öröm. Mondanom sem kell, epekedve várom a folytatást.

Hogy tetszik a borító? Szerintem gyönyörű, minden tetszik rajta, ráadásul a könyvhöz is nagyon passzol.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a Young Adult fantasy könyveket, akkor ezt se hagyd ki, pláne ha tetszett Marie Rutkoskitől A nyertes trilógia, engem leginkább arra emlékeztetett.

* Kíváncsi lettél a könyvre? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *