Tavaly év végén a Ciceró Kiadó egy gyönyörű kemény táblás könyvben adta ki egyben Holly Black első nagy sikerét, az eredeti Spiderwick krónikák sorozat 5 kötetét. A történetből anno film is készült, amit kifejezetten szerettem, ráadásul Black is abszolút a kedvenc íróim közé került, így kérdés se volt, hogy el akarom-e olvasni a könyvet.

Nem ez az első middle grade sztori, amit az írónőtől olvasok, a Magisztérium széria is hatalmas favorit lett, így tényleg bátran vetettem bele magam a történetbe. És hogy tetszett-e? Nehéz erre válaszolni. Nehéz, mert a Magisztériummal ellentétben a Spiderwick krónika nagyon middle grade történet, amit érzésem szerint a célközönség élvezhet igazán. Ha tizenkét évesen kerül kezembe a könyv oda és vissza lettem volna tőle, felnőttként viszont nem adott olyan nagyon sokat, mint reméltem.

A történet főhőse Jared, aki az édesanyjával, az ikertestvérével Simonnal és a nővérével, Malloryval egy kisvárosi ódon házba költöznek, miután az apjuk elhagyja őket. A nagynénje háza viszont tele van titkokkal, Jaredék pedig találnak egy régi krónikát, amit a dédapjuk, Arthur Spiderwick írt, a krónika pedig felfedi, hogy az erdő milyen természetfeletti lényeket rejt, és rengeteg tudást gyűjtöttek össze benne. A tündérek, koboldok és egyéb lények pedig elhatározzák, hogy bármi áron megszerzik a könyvet, és emiatt a gyerekek életveszélyes helyzetekbe kerülnek.

A könyv eredetileg 2003-ban jelent meg, és kicsit úgy érzem, hogy ez érződik is rajta, nem „öregedett” olyan jól a könyv. Gondolok itt arra, hogy sok idő eltelt, mire igazán beindult a cselekmény, mire elkezdett tényleg izgalmas lenni. Tizenhét év alatt annyit változott az irodalom, hogy itt már feltűnik a lassabb indulás, és kitartóbbnak kellett lenni, mire eljutottunk a jobb részekhez. Az első kábé kétszáz oldalt elment a bevezetésre, és tulajdonképpen az utolsó száz oldal volt a csúcs, akkor lett igazán zseniális az egész.

Az első kétszáz oldal viszont tényleg csak alapozás volt: megmutatták a világot, a természefeletti lényeket és persze apróbb kalandok kapcsán a gyerekek személyiségét, és a nehézségeket, amiket a tudás jelentett, például hogy milyen csínyeket követtek el a természetfeletti lények a kárukra, és emiatt milyen bajba kerültek akár az anya, akár az iskola előtt. Ez se volt rossz, csak vártam azokra a nagyobb kalandokra, amik a végére szerencsére megérkeztek, és feltették az i-re a pontot. Nem akarok spoilerezni, így csak annyit mondok, hogy grandiózus finálét kaptunk, ami baromi elgondolkodtató is volt egyben, sok pontján okozott meglepetést.

Nagy erő rejlett ám a világban is, Black láthatóan nagyon ért ehhez, és itt is imádtam, ahogy az erdő szépségeit elénk tárja, ahogy megmutatja a különleges lényeket, mint a trollok vagy a tündérek. Sokat hozzáadott a kötethez Tony DiTerlizzi megannyi illusztrációja is. Jól megadták az alaphangulatot, és bár maguk a rajzok a lehető legegyszerűbbek, de az erejük is pont ebben rejlett, emiatt pont hogy nem vonták el a figyelmet, hanem hozzáadtak az élményhez.

Amit viszont a legjobban szerettem a kötetben, az a testvérek bemutatása. Az, hogy mit tesz egy válás a gyerekekkel, hogyan tud valakiben agresszió kialakulni, és egyáltalán: miként tud kialakulni az erős testvéri kötelék. Jared volt a főhős, róla tudtuk meg a legtöbbet, szimpatikus srác volt, akinél olyan jól átjött, hogy mi rejlik az indulatai mögött. Simon az állatszeretetével hódított meg, különösen amikor megmentette a griff madarat, Mallory pedig pont olyan erős, harcos nővér lett, akire szerintem mindannyian vágyunk. Ahogy a karddal bánt, le a kalappal!

Értékelés: 8/10

Mindent összevetve a Spiderwick krónika nem lett a kedvencem, de ha gyerekkoromban olvasom, tutira imádtam volna. Viszont így is emelem a kalapom a világ megalkotásáért, a szuper karakterekért, az utolsó száz oldal izgalmaiért és a szerethető illusztrációk miatt is.

Hogy tetszik a borító? Több, mint gyönyörű! Ránézek és teljesen beleszeretek, különösen ahogy alul a fekete résznél megjelennek a fényben a természetfeletti lények. Lenyűgöző!

Kinek ajánlom elolvasásra? Elsősorban a middle grade célcsoportnak, tehát a 8-14 éves gyerekeknek. Szerintem ők imádni fogják!