Mikor nekivágtam az olvasásnak teljesen abban a hitben voltam, hogy a könyv szinte teljesen a feminizmusra lesz kihegyezve, igazából ezt is vártam. A végeredmény ehhez képest teljesen más lett, igazából sosem olvastam még ehhez hasonló könyvet, de kétségkívül érdekes élmény volt.

* Elolvasnád Te is? Szerezd be a kiadótól kedvezményes áron! *

A rossz feminista ugyanis saccperkábé olyan volt, mintha az írónő blogját olvasnám, amin mindenféle témában ír, ami eszébe jut. Persze inkább esszégyűjteménynek illik nevezni a könyvet, számomra viszont teljesen átjött a blog feeling. Gay stílusa kétségkívül nagyon olvasmányos, szerettem a humorát és igazából érdekes volt belelátni a fejébe, a gondolataiba.

Elég sok témában megnyilvánult a kötet során Gay, ezáltal bele is pillanthattunk egy cseppet az amerikai életbe is – nyilván nem minden leányálom ott sem. Gay egy heteroszexuális, az átlagnál nagyobb fekete nő, egy bevándorlócsaládban nőtt fel, számára mindig is a tanulás volt a kiút a nyomorból. Kicsit sajnáltam, hogy a gyerekkorából nem osztott meg olyan sok mindent, jobban érdekelt volna az út, amit bejárt, mint az, amit tapasztalt miután elérte a céljait.

A „bejegyzések” témái elég változatosak. Az elején például arról mesél, hogy milyen volt fiatal egyetemi tanárként boldogulnia, és mennyire meggyűlt a baja egy fekete diákjával, aki azt hitte, csak a bőrszíne az egyetemen is elég lesz arra, hogy jobb jegyeket szerezzen belefektett munka nélkül. De emellett sok más érdekességről is mesélt, mint a scrabble iránti szenvedélyéről és persze filmekről!

Külön blokk volt a kötet végén, ahol filmekről, könyvekről és sorozatokról mondta el a véleményét, amiket nagyon élveztem olvasni. Nem maradhatott ki A szürke ötven árnyalata ekézése, nyilván mindenkinek bele „kell rúgnia” (remélem érthető az irónia), de ami nagyon megdöbbentett, az, amit A segítségről írt. Én imádtam azt a történetet, érdekes volt látni az ő szemén át, hogy milyen hibái voltak a történetnek és miért káros az a kép, hogy már megint egy bátor, hős fehér lánynak kellett megmentenie „szegény feketéket”. Ezzel együtt továbbra is állítom, hogy A segítség az egyik kedvenc filmem.

A másik „bejegyzés” ami nagyon megfogott, az a Sweet Valley-s volt. Én nem néztem anno a sorozatot, nekem ez kimaradt, de annyira meg tudtam érteni azt, amiről mesél. Hiszen Gay számára azok a fehér, szőke ikerlányok testesítették meg a tökéletességet, olyan akart lenni, mint ők, mert nem talált olyan embereket a tévében, akiknek olyan lett volna a külseje, mint az övé. Ez pedig szívet tépő, pláne mert tgyanezt éltem át én is, akkoriban nem igazán akadtak színes bőrű karakterek a filmekben, sorozatokban, könyvekben, így annyi hamis kép élt az emberben. Szomorkodva bár, de valahol örülök hogy „nem vagyok egyedül”.

A feminista világkép azért itt-ott átjött a történetben, és nagy jelentőséget kapott az is, hogy Gay színes bőrű, és ő ezen a szűrőn át hogyan tapasztalja meg az életet. Ezek a szeletei kétségkívül a könyv legerősebb részletei voltak, igazából ezekből vártam volna többet.

Bár A rossz feminista egy élvezetes olvasmány, de sajnos későn jutott el hozzánk. Eredetileg 2014-ben jelent meg, az elmúlt hat évben pedig rengeteget változott a világ. És itt most nem csak arra gondolok, hogy érdekeltek volna Gay gondolatai a #meeto mozgalomról. Egyszerűen annyit panaszkodott a könyvben arról, hogy a filmekben-sorozatokban mennyire alacsony a diverzitás, ez pedig mostanra már kissé idejétmúlt, hiszen a Netflix és az Empire sorozat gondoskodott arról, hogy a döntéshozók ne rettegjenek a diverzitástól.

Tehát míg a megírásának az évében minden tekintetben releváns volt a kötet, napjainkra kissé idejétmúltnak érződik, talán emiatt sem lett akkora kedvenc, mint ahogy azt vártam. Részemről ez egy jóindulatú 7/10, de abszolút nem bánom, hogy elolvastam. És minden tiszteletem az író felé, amiért ennyire őszintén kitárta előttünk a lelkét.