Izgatottan, és egyben kicsit félve vetettem bele magam a sorozat harmadik kötetébe, hiszen előre tudtam, hogy végül nem záró kötet lett, ahogy eredetileg tervezve volt. Most, hogy a végére értem, abszolút nem bánom, hogy lesz még új része, hiszen rengeteg az ötlet és a lehetőség a történetben, és a karakterekben. Bár, örülnék, ha a negyedik rész picit rövidebb lenne.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be -16% kedvezménnyel!  *

Sajnos nem vagyok jóban az 500 oldalon felüli könyvekkel, mert sokszor azt érzem, hogy túl hosszú, túl van nyújtva, és nem egyenletesen izgalmas. Sajnos itt is így éreztem: a könyv első felét nagyon lassan, 11 napon keresztül olvastam, mert valahogy nem volt elég izgalmas. A második fele már nagyon gyorsan, 2 nap alatt lement, hiszen akkor indult be igazán a cselekmény, és hozta azt a sziporkázó minőséget, amihez a korábbi részekben hozzászoktam, így képtelen voltam letenni a kezemből.

Mielőtt folytatnám a kritikát, egy dolgot el kell mondanom. Böszörményi Gyula egyszerűen elképesztő! Csodálatos a könyv szövegminősége, ennyire sokrétű, szépirodalmi szöveget ritkán lát az ember. És egek, én nem csípem a szépirodalmi regényeket, de ezt már megint valami gyönyörűség volt olvasni.

A történet ott folytatódott, ahol a második rész véget ért. Emma és Richárd találkoznak, a lányt a báró a gondozása alá veszi, amiről persze nem szól Milinek. Közben zajlik a nyomozás Emma elrablója körül, a lányt pedig egy bordélyházban bújtatja Richárd, és igencsak közel kerül hozzá. Mili pedig elég féltékeny, mert úgy tudja, Richárd a bordélyba jár Kardos Cecilíához, egy ismeretlen lányhoz, és emiatt hanyagolja Emma ügyét. Azt persze nem tudja, hogy Cecília és Emma ugyanaz a személy…

A sztori második fele kőkeményen pörgött, és egek, hát az valami zseniális volt! Eleve az egész központi szál, amit az író kitalált, egyértelműen vastapsot érdemelt. A rejtély nagyon ügyes, ahogy aztán a közepétől a végéig összeértek az aprócska szálak, és kiderült, hogy mi miért, és ki miért tette azt, amit, hát tényleg csúcs. Csavaros, logikus, olvasóként pedig maximálisan élvezhető.

Apropó, élvezhetőség. Hát én nem is tudom mikor nevettem utoljára ennyit egy könyvön. Mück Mári spin-offot kérek szépen! A kis cseléd karaktere maga a tömör gyönyör, annyit lehet nevezni azon a kislányon. „Most mán udvarhőgy és társaskodónő vagyok” – na itt két percig szó szerint sírva röhögtem, le is kellett tennem, mert rázkódtam a nevetéstől. És nem csak itt történt meg, ugyanis a korabeli, szlenges, alpári nyelvezet nagyon kacagtató volt a karaktereknél, de leginkább Mück Márinál. Azt a lányt csak imádni lehet.

Persze a kedvencem továbbra is Emma, az a lány valami elképesztően erős, akit semmi és senki nem törhet meg. Milinél ebben a részben egy csodás karakterfejlődési év figyelhető meg, a szemem előtt lett most makrancos tinilányból egy majdnem felnőtt nő, hála Ágata mama gondos nevelésének. Ezt pedig olyan jó volt átélni! Richárd kissé most idegesített, szóval nagyon remélem, hogy megkapja Militől azt a pofont, ha már Ágata mama megengedte. (Amúgy ez az „idegesített” itt jó dolog, a karakter is eleve olyan, hogy felhúz, de még így is imádnivaló).

A bordélyház, mint helyszín pedig igazi telitalálat. Az embereknek vannak bizonyos elképzeléseik, ezt szuper gondolat volt kissé eloszlatni. Abban az időben különösen nehéz lehetett nőnek lenni, pláne, ha szegény az ember… Apropó, szegénység. Azért azt sajnáltam, hogy Milit nem rázta meg jobban a fogdában látott szegénység. Azt hittem, tesz majd valamit, hogy segítsen másokon, annyira adta magát a sztoriban a lehetőség, remélem, a folytatásban lesz majd valami hasonló szál.

Az új szereplőket is szerettem ám, pláne, hogy a való életből lettek kölcsönözve. Pest rózsája elragadó volt, egy okos és tiszteletteljes madám, akit naná, hogy mindenki szeretett, akit ismert. Irodalmi tanulmányaim során egy pillanatra sem kedveltem Krúdy Gyulát, erre tessék, beleírta Böszörményi a kötetébe és percek alatt magával ragadott. Amúgy is imádom ám, hogy tényleg élt személyek szerepelnek a sztoriban, ez még hitelesebbé teszi a könyvet.

Értékelés: 8/10

Összességében annyit tudok mondani, hogy szövegminőségben, ötletekben és karakteralkotásban továbbra is zseniális ez a sorozat. Kicsit lassabban indult most be a kötet, de amikor megtörtént, egy pillanatra sem volt megállás, és olyan zseniális módon csavarta végül az író a szálakat, hogy szó szerint csak ujjongani lehet. Még úgy is, hogy gyilkos a cliffhanger.

Hogy tetszik a borító? Az előző köteteké jobban elvarázsolt, itt viszont szuper az ötlet, hogy mindkét lány szerepel rajta.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Az Ambrózy báró esetei kihagyhatatlan sorozat, és őszintén bízom benne, hogy hamarosan az iskolákban is kötelező olvasmány lesz, mert iszonyúan megérdemelné.