Az egyik kedvenc vörös pöttyös sorozatom egyértelműen a Holdbéli krónikák. Az első részeket pár nap alatt átpörgettem, és már nagyon vártam a lezáró részt. Marissa Meyertől egy happy endes, igazgalmas és szerethető lezáró kötetet kaptam, ami ugyan nem volt minden pontján tökéletes, de amikor a végére értem, úgy éreztem méltó lezárása volt ennek a szuper sorozatnak.

* Elolvasnád a könyvet? Szerezd be a kiadótól! *

A kötet ott folytatódik, ahol a Cress véget ért, a főhőseink pedig terveket szőnek, hogy miként is döntsék meg Levana uralmát Lunán, hogyan vegye át Cinder az uralkodást, és akadályozza meg a Föld és a Luna közti háborút, no és a Földön tomboló járványt. Miközben persze a barátait is meg akarja menteni…

Kezdjük most a könyv gyengeségeivel. Ami nagyon zavart, hogy a főhősök állandóan fogságba estek. Alighogy megmentettek valakit, jött a következő, aki bajba került… Gondolom itt az írói szándék az volt, hogy folyamatosan izguljunk, de a végeredmény meg az lett, hogy ismétlődévé vált, ahogy zajlottak ezek a megmentő akciók, a véletlen találkozások. A könyv hossza is itt-ott problémás volt, mert belassította a cselekményt. Meyer stílusa viszont továbbra is nagyon szerethető, ez az unalmasabb részeket is jobbá varázsolta. No de ennyit is a nagyobb negatívumokról.

Az új központi párosunk most Winter és Jacin volt, általuk kaptunk is egy Hófehérke retellinget, legalábbis pár központi elem visszaköszönt. A korábbi részekkel ellentétben az új főhősökre most nem jutott olyan sok idő, mert a többiek is kaptak nézőpont karaktereket, de ezzel együtt is, én nagyon megszerettem a párost. Olyan édes volt Jacin és Winter együtt, érezhető volt köztük a kémia, és már az első oldaltól lehetett nekik drukkolni, hogy összejöjjenek.

Winter jellemét nagyon becsültem, nem semmi döntés lehetett elnyomni magában az adottságát akár az őrület árán is. Meyer nagyon jól átadta azt is, hogy a Winterből áradó jóság milyen hatással van az emberekre. Konkrétan az a jelenet a farkasveremben, hát gyerekek, az volt az egyik kedvencem a kötetben, Winter ottani bátorsága, a jósága, Scarlet beszólásai nekem mindent vittek. Jacin jellemét is jól megmutatta az író, szeretem benne, hogy bármire képes lenne Winterért, és emiatt hoz meg kétértelmű döntéseket, amik másnak fájhatnak. Megértettem mit miért tesz, és inkább csak becsülni tudtam azért, hogy ennyire kiáll a szeretteiért.

Azt kell mondjam, nekem továbbra is Scarlet és Farkas párosa a kedvencem. Alig vártam már, hogy közös jeleneteket kapjak tőlük, és amikor megjöttek, hát wow. Olyan szépen prezentálta itt az író, hogy a szerelemnél nincs nagyobb erő. A Farkassal történt manipuláció kapcsán azért azt érzem, hogy nem lett az eléggé kihasználva, amit nem kicsit sajnálok. Ellenben Scarlett uralta a könyvet, a kábé testvéri kapcsolata Winterrel verhetetlen volt, és külön szerettem a humor faktort, amit becsempészett a történetbe.

Cress és Thorne párosból is kaptunk ám nem is keveset, amikor például megvallották egymásnak az érzéseiket az nagyon édes volt, de a kedvencem tőlük az a bizonyos ál-csók, és az utána lévő beszélgetés. Na azt kétszer is visszaolvastam. Thorne még mindig az egyik legimádnivalóbb karakter, jók a beszólásai, és valahogy mindig képes mosolyt csalni az ember arcára. Ami Cresst illeti, nála úgy szeretem, hogy az író egyre erősebbé és bátrabbá tette őt. Hol vagyunk már a félő, rettegő lánytól akit megismertünk!

Apropó, karakterfejlődés! Cinder most érett be igazán. A terve Luna elfoglalására elsőre talán Éhezők viadalásan hat, de máshogy nem igazán tudta volna megoldani. A megvalósítás nekem tetszett, Cinder beszédeit imádtam, a legjobban pedig azt szerettem a történetszálában, ahogy elfogadja önmagát kiborgként, hogy már végre nem szégyelli a dolgot, sőt, rájön mindennek az előnyeire is. Ami a kapcsolatát illeti, Kai iszonyat cuki, olyan édes beszélgetéseik voltak, annyira szeretem őket is együtt.

Amit még kiemelnék anélkül, hogy spoilerekbe mennék bele: olyan jól bemutatta Meyer a Holdat, az ott élő embereket, a zsarnokságból fakadó problémákat. A leírások által pedig alig várom már, hogy megépüljön ott egy kolónia, és a végtelen űrben gyönyörködhessek ébredés után. A kötet lezárása pedig kellően izgalmas volt, szerettem a harcokat, a Levana – Cinder végső párbaj is mindent vitt. A könyv második fele számomra maga volt a tökély.

Értékelés: 9/10

Kicsit talán elfogult vagyok, mert minden hibája ellenére nagyon szerettem ezt a könyvet. A párosainkból sosem elég, ráadásul most mindegyikőjükhöz jöttek édes jelenetek, miközben sikerült jobban megismerni Meyer világát, kaptunk izgalmas fejezeteket és egy tök jó főgonoszt is Levana személyében, akinél megértettem, hogy mit miért tesz, még ha nem is értettem vele egyet. Kissé sajnálom is, hogy véget ért a sorozat, de köszönöm az eddigeket, nagy élmény volt!

Hogy tetszik a borító? Gyönyörű, ikonikus, az eddigi legszebb borító a sorozatban. A vörös és a kék összhatása is mindent visz.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ó, ha már az első három részt elolvastad nehogy leállj a finálé előtt!

* Elolvasnád a könyvet? Szerezd be a kiadótól! *

Különleges új borítókat kapott Marissa Meyer Holdbéli krónikák sorozata