Erről a könyvről még tavaly év végén hallottam Deszytől, aki akkor kezdte el angolul olvasni. Megosztott belőle pár infót, és már akkor is teljesen megöbbentett, hogy mennyire erősen férfiközpontú a társadalmunk, és hogy annyira belénk ivódott mindez, hogy ezen egyáltalán meg kellett lepődnöm. Tudjátok, „vak az, aki nem akar látni”, és bár én látni akartam, de kellett ez a könyv ahhoz, hogy kristálytiszta legyen minden.

Azért is szerettem ezt a könyvet nagyon, mert közérthetően magyarázta el, hogy miért is alakultak így a dolgok. Miért nincsenek például Mozart-szintű híres zeneszerzők a múltból? (Mert nem engedték a lányoknak, hogy azok legyenek). Miért nem tudnak Angliában nőket tenni a pénzre? (Mert olyan szabályok vannak érvényben, amik eleve kizárják a nőket). Annyira mélyen, a történelmünkre nyúlik vissza az egész, és ez az, amit Criado érthetően magyarázott el.

Azt, hogy mélyre nyúlik vissza úgy képzeljétek, hogy az ősembereknél alig vizsgálták a nők szerepét, és amikor találtak egy női csontvázat fegyverzettel, több férfi kutató válltig állította, hogy márpedig az csak férfi lehet, mert a nők nem harcoltak. Aztán jöttek a vizsgálatok… Szóval igen, ez a könyv tele van megdöbbentő, felháborító információkkal és olyan igazságokkal, amiknek a felfedezése alapjaiban kéne, hogy megrengassék a világot, a társadalmunkat. Szomorú, hogy még nem tették.

A könyv lapjain át durva volt szembesülni azzal, hogy ez a társadalom mennyi szinten kedvez a férfiaknak. És a könyvet nem éreztem elfogultnak, remek érvekkel bizonyítja, hogy márpedig a világunk felépítése ilyen. De hogy is lehetne máshogy? Amikor a legtöbb felső vezető fehér férfi, akik nyilván csak a saját életükből, a saját tapasztalataikból meríthetnek, és hiányzik a női perspektíva. Erre a legjobb példa a cég (most nem jut eszembe a neve), ahol a felsővezető nőből anya lett, rádöbbent mennyire nehéz eljutnia a-ból b-be, így elintézte, hogy a terhes anyák közelebb parkolhassanak. A férfi felsővezetőknek eszébe se jutott mindez, hiszen nem terhes nők, nem élték át azt, amit a társuk.

Számomra ez a könyv pontosan az ilyen témák miatt volt egészen megdöbbentő. Látni levezetve az ok-okozati összefüggéseket, azt, hogy a társadalmunk felépítése milyen szinten nehezíti meg a világ lakosságának a felének az életét egészen fájdalmas. Az, hogy Indiában kevés a normális wc, ahová a nők elmehetnének, ezért az út mellett könnyítenek magukon, de emiatt gyakoribb arrafelé a nemi erőszak, bicskanyitogató. Ahogy az is, hogy tanulmányok bizonyítják, ha több wc-t építenének, csökkenne a nemi erőszakok száma. De ki nem találnátok melyik nemnek kéne döntenie a mosdók létrehozásáról. Megsúgom: nem a nőknek.

Annyi felháborító és dühítő példával, információval volt tele a könyv, hogy egyszerre nem is bírtam túl sokat elolvasni belőle. Talán az is benne van a pakliban, hogy nagyon fájdalmas látni, hogy mennyire rosszul bánik a világ a nőkkel és mennyire nem becsüljük meg azt az alázatos munkát, amit leraknak az asztalra. Annyira egyszerű ráüvölteni valakire, hogy feminista, meg férfigyűlölő, amikor fokozatosan olyan döntések születnek, amik nehezítik a nők életét, amikor szó szerint nincs egyenlő bérezés és egyenlőség, hogy a fenébe ne akarjon valaki egyenlőséget?

Mit kéne tennie az egyetemi tanárnak, aki nő, aki nem tud annyit túlórázni és kutatással foglalkozni, mert otthon várja a családja és a teendői, eközben a diákok őt találják meg a problémáikkal, mivel nő, így empátiát remélnek tőle. Eközben a férfi egyetemi tanár tud kutatásokat végezni, a felesége támogatja, bekerül a tudományos lapokba, előmenetelre számíthat minden téren és a diákok se nyaggatják. Nem írnak róla olyan tanári értékelést, hogy jó a melle. Nem becsülik kevesebbre csak azért, mert férfinek született.

Konklúzióként, a sok példával együtt nagyon érthetően átjön a könyvből az, hogy miért is nincs egyenlőség a két nem között, hogy alakult ki mindez, és mit lehetne tenni azért, hogy megszűnjön. Mert egy dolog, hogy mit hoztunk a múltból, mit adott nekünk a történelem. Ma, ha több női vezetőnk lenne, ha több tanulmány készítenénk arról, hogy minek milyen hatása van a nőkre és ha a drága apukák belátnák, hogy otthon nekik se ártana pelenkázni meg főzni, akkor szépen-lassan jobb lehetne minden. Nagyon remélem, hogy ez az informatív könyv egy jelentős állomás lesz az egyenlőség felé vezető úton.